Kétségtelen, hogy Viend egyedül volt, persze nem teljesen hiszen a dühös élőhalott immár fél karnyújtásnyira öltögette zöld színű nyelvét. Már ez gyanús volt, hogy a szörny zöld nyelvel éktelenkedett, az pedig hogy kitartó figurának mutatkozott, mondhatni dermesztő. De legyen bár dermesztő vagy karatés teknős, a Lord-Segítőnek feladata volt. Így mikor a bestia bal kezét ökölbe szorította, a legendás kalandor hatalmasat rúgott a rendkívüli bűzzel eldicsekedhető zombiba. A rövidnadrágot és matrózblúzt viselő rém fájdalmasan vagy negyven lépést repült, egy kredencnek csapódott, és bizony az ajtaját teljesen beszakította. A hős kardját elővéve, a lassan megint csak feltápászkodó lény felé indult, amikor négy dolog is történt egyszerre. Az első amit mindenki tudott a zombi nem és nem adta fel. A második hogy valahol nyugaton egy kis sárkánybébi éppen e pillanatba látta meg a napvilágot, és gondos szülei az Ede nevet adták az apró tűzokádó porontynak. A harmadik rendkívüli eseményt átugorva egyből a negyedikre térünk, ugyanis virgonc fiatalok, akik kint fociztak a műgyeppel betelepített udvaron, egy elfuserált rúgás keretében betörték a kantin füstüveg ablakát. Az üveg millió darabra tört és nagy csilingelés közepette beterítette az egész ívót, még Viendnek is ki kellet térnie egy makacs darab elől. Az élőhalott már majdnem kiegyenesedett, mikor a tátongó ablaknyíláson, mint huncut gyermek aki meglesi apja szexújságait, a vakító napsugarak a szörnyre vetődtek. Volt meglepetés, a zombi szinte megfeledkezve Viend Na Storviusról eszeveszett módon jajveszékelni kezdett, miközben teste igen csak lángra lobbant, mintha benzinnel öntötte volna le valaki, s aztán kötelességtudóan meggyújtotta volna. Viszont ekkor még, és ezt a hős is jól tudta, a benzint még nem találták fel, és ami még lényegesebb, e kritikus pillanatban senki nem mászkált gyújtóval a kantinban. A rém szépen elégett, Viend a rángatózó testhez lépett, rá kellet döbbennie, hogy egy vámpír-zombival küzdött meg. Az az csak félig, hisz a munka másik részét a focilabda és a Nap oldotta meg. Itt visszatérhetünk a korábban mellőzött harmadik rendkívüli eseményhez, tudni illik Fűven szerte senki nem látott még vámpír-zombit. Közben szinte a semmiből előkerültek a Betongárda tagjai, akik Brumer király elit testőrségének számítottak. És jött aztán mindenki ámulva-bámulva, világ csodájára, a vámpír-zombi gyilkos, a bátor és rendíthetetlen Viend Na Storviust megpillantani. Így történt, hogy hetven dedikációt követőn végül Viend a király elé kerülve így szólt:
- Fenség, valaki meg akar ölni.
A király aki trónján ülve lazán a Tüskevár című könyvet olvasta, amit Suster mágus szerzett egy ismeretlen dimenzióból, döbbent arccal feltekintett.
- Nem hiszem el! - szörnyülködött kicsit talán túl játszva szerepét. Tekintetét mélyen egy írnokra szegezte, akinek a félelemtől pisilhetnékje támadt, s mert a király továbbra is rajta tartotta szemét, ki tudja mi történt vele a továbbiakban.
- De pedig így van - lépett elő Pok-er atya aki palotai főinkvizítor volt. Miután laboratóriumába vitték a szörny maradványait és alapos vizsgálatnak vetette alá, maga is Viend véleményére jutott. Miközben beszélt, egy különös hang nem hagyta nyugodni, ami halkan a fülébe motoszkált. Pok-er démoni támadásra gyanakodott, már mint a hanggal kapcsolatban, de az is lehet, hogy az írnok, nem tudta türtőztetni magát.
- Na jó, ha baj fenyeget, itt vagyunk a legjobb helyen, nem de? - firtatta a király miközben magához intve Viend Na Storviust eldöntötte, az írnokot le kell fejezni.
- Mi legyen barátom? - kérdezte a hős kalandozótól, akinek hőstettei a legokosabb mesemondó szerint is hőstettek voltak..
- Ki tudja fenség, szörnyűség készül, csak az a kérdés milyen.
-Akkor most mi legyen?? - nézett barátja szemébe az uralkodó, valahogy nem tudta magát tutajos helyébe képzelni. S ki az a tutajos? Ha nem ismernétek, ő olyan mint egy...de mindegy a király jól tudta, a palota védelmét meg kell erősíteni, nem kívánt éjjel arra ébredni, hogy egy papagáj, vagy egy mamut van a szobájában.
- Valakit el kell küldeni a keleti jósdába, a vak karosszék tudja a választ - jelentette ki a hős, némi morfondírozás után. Ha senki más, de a vak karosszék tudni fogja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése