A doktornak nevezték, Fűven doktorának. A férfi, mert nem nő volt, okos, ügyesés pártoktól mentesen gyógyítottak, már akire ideje akadt. Persze ezt nem azt jelenti, hogy Fűven világán lenne várólista, sőt, még lista sem nagyon akadt, de a doktor valahogy nagyon kapós orvosnak bizonyult, oly annyira, hogy e nem szerdai napon, mivel nem is létezett szerda. -Szóval ezen a bizonyos napon, a híres orvos, csoda műtétet kíván véghezvinni a panoptikum nagytermébe, szent Hibiszkusz szobra előtt, vélhetően pontba délbe kezdve.A doki már az asztal előtt állt, az asztalon a már nagyon halottnak tűnő kliens, és a székeken a vendégek sora, melynek végén a sajtó rímfaragói is feltűntek, zöld mentős öltözékbe.
-Hölgyek-Urak és mindenki, még az a zombi is az ötödik sorba, ma egy nyilvános műtét keretében gyógyítom meg ezt az Aladár néven nem igen ismert egyént. A professzor ekkor elhallgatott és ha lett volna ablak teátrálisan kitekintve ezt mondta volna: "-Azt hiszem, lassan közeleg a tél!" De nem volt ablak, a helységet egy nyugdíjas varázsló fénylabdákkal világította meg, talán reklámot is remélve képessége demonstrálása által, tehát ez a rész kimarad.
Ám ez mindegy is volt, már mint a nyugdíjas mágus türkje akár a múltidő, így a doktor a feszülten figyelőkre kacsintva a műtőasztalon fekvő nyomorult hullára összpontosította figyelmét.
-Kezdem! jelentette ki, és frissen borotvált arcát végig simítva, borostát remélve, úgy gondolta, most gyógyítani fog.
Először a fecskendőért nyúlt és a pasas felett a meleg vízzel töltött eszközt jól megforgatta, majd nem szúrva a félig levetkőztetett betegbe, a vizet annak úthenger taposta mellkasára spriccelte a tartalmat, ami lehet, még sem kénsav volt.
-Mindenki felhördült, az újságírók majdnem elaléltak és még a sorok közt megbújó üregi nyúl is rémülten rezzent.
Nem volt nagy szám, a beteg még nem reagált, így a doktor letéve a fecskendőt, egy nagyítóval nézegette a fickó szemölcsét a bal orra hegyén. A beteg továbbra sem reagált, bár, mint ha ásítást imitált volna, de ott volt a volna, így a doki aki jóképű és mankóval szokott sétálni, csak a népszerűség kedvéért, a nagyágyúért nyúlt.
-Itt már többen szédültek a szemlélők közül, volt ki hányózacskóért nyúlva, talán még hányt is. De ugye a nagyágyúról volt szó, és ez a műtőollót takarta, takaratlan. A beteg megmozdult, majd nyögni kezdett, ez már tényleg sok volt a sokkból és a teremőr aki látott már repülő bálnát is elájult.
A doktor mosolygott és megforgatta csak úgy csuklóból az ollót, a beteg latinul vagy gót nyelven beszélni kezdett és még mielőtt a doktor elkezdhette volna az Y metszés a derék Bob nevű beteg felült és elkiáltotta magát,- Élek!
-Él! kiáltotta a doktor is, ám a lelkesedés hamar döbbenetté változott, mikor a zombi gyanakodva meg nem szólalt a hetedik sorból.
-Doki, ez nem egészségügyi mágia?! a hang üres volt, mint a WC a lehúzását követőn, de még is sok kérdést ébresztett, végül is, az egészségügyi mágiát SARABON tartományba a Vi-dinasztia betiltotta eretnekségre hivatkozva.
-Nem, ez gyógyászat és operáció. rögtönzött a doktor, és látva a megnyugodó élő-halottat, bár igazából a zombiknál már csak a hullák számítottak nyugodtabbaknak, szóval a kedélyek hopp és hopp lecsitultak és az időközben bambán bámuló Aladárt, a beteget, egy nővér betakarta egy rossz katonakabátba, elég nyilvánvalóvá téve, a beteg meggyógyult és a bemutató lassan befejeződött, már csak a perselyes legények voltak hátra, hiszen a látványos gyógyítás sose számított ingyen műsornak, még Fűven világába sem.
