A hullócsillag úgy szakította ketté az alkonyi égboltozatot, mint ahogy azt elvárná az ember, egy hullócsillagtól, szóval ebben nem volt semmi különös. Ám Konstantin Habro ki jó hírű lélekgyógyász és kifinomult kalandorként járta a világot, felfigyelt a nyúl odújánál leselkedő Kelemen Mogréra. -Mogréról tudni ildomos, hogy apja egy zseniális halott-járó volt és ezen mesterségét sok évig űzte, nagy rémületet keltve a bitangoló zombik között. S bár híre bejárta a környéket, az életét még is kioltotta egy hanyag traktoros, ki elaludva a gépen, és tragikus, de betárcsázta a szerencsétlen halott-járót.
Mindegy, megtörtént és Kelement most csak a nyúl érdekelte, mert ragut kívánt készíteni, valódi, ecetbe áztatott nyúlragut. Persze gondolkozhatott is volna, hogy miért is olyan hatalmas a nyúl odújának a bejárata, ám csak a gyomrára gondolva, felületes módon viselkedve, nagy-nagy sóhajtozást váltott ki, a kőrisfán üldögélő kalandorból.
Konstantin Habro ugyanis jól tudta, a nyúl ugyan valóban az odúba lakott valamikor, de ez már rég volt és most egy szárazföldi krokodil tanyázott a hűs zugba, hangulatos meditációval töltve napjait. Igaz, még a fenevad is felfigyelt Kelemenre, aki görbe bicskájával a nyúlra volt kiélezve. -Szerencsére vagy nem, a krokodil a nyugodtabb fajtából való volt, és úgy döntött, ha öt lélegzetvételt követőn, még mindig lakása nyílásába topog az a búja képű ember, nem kukoricázik, kénytelenségből megeszi a figurát, az idő meg ketyegett.
Nehéz pillanatok voltak ezek, és a Meztelencsigák istene, aki jobb dolga nem lévén, maga is nézelődéssel töltötte idejét, szomorúja szemlélte Kelemen Mogré naiv elszántságát, miközben imádkozott, hogy Habro másszon le a fáról és mentse meg a szerencsétlen balekot. -Tény, az isten is közbeléphetett volna, ám ott volt a volna, és amúgy is, ez az alkonyat annyira egyedinek ígérkezett, hogy még a halhatatlan Meztelencsigák istene sem kívánta megzavarni.
Valóban nehéz eset volt, és Konstantin megtehette volna, hogy lemászik a fáról és odasietve a pasashoz, ráripakodik, hogy húzzon el a jó büdös istállóba, de sajnos ezt nem tehette. Már csak azért se, mivel kőris kukacra vadászva oltári felelőtlenség lenne a részéről, ha ezt megszakítja. Már csak azért is, mivel a kukac zuga mellet pihent, és egyáltalán nem akarta elszalasztani, a száz esztendőként egyszer előmászó kőriskukac látványát. -S ez nem valami elvont hiszem is meg nem is. -A jóslatok szerint aki megpillant egy kőris kukacot, még mielőtt előmászva hattyúvá nem változik, hatalmas szerencsébe lészen része.
Lehet ez így furcsa, de a krokodil kivárva a meghatározott időt, nem törődve a leselkedő istennel, a kukacra várakozó hőssel, sőt még az alkonyattal sem, fogta magát ígéretéhez hívet, előugrott az odúból, és még mielőtt teljesen besötétedett volna, lenyelte a okvetetlenkedő Kelement...
