Egy labda méretű ízé pottyant, mint Polly az égből, az elhagyott lankák árnyékában, egy balra fekvő sóstó közvetlen közelébe. Elvben senki nem látta az aláhulló valamit, ami akár még tojás is lehetett volna, záptojás is.Furcsa történet, olyannak tűnhetett volna az egész, mint egy fél szelet szalámis kenyér, kb. délután egy órakar. Ám se egy óra, de még kettő sem volt, a nap alkonyhoz sietett, szerelmes óriásként, vörösre mázolva az eget és a piros homokot.
Tehát alkonyodott, lakott település sehol, az egész egy kísérteties históriává is fajulhatott volna, ha a térváltás nagymester Poo a nagy varázsló, ki nem robban a köztestérből, pont a labda szerű, még füstölgő valami közvetlen közelébe.
A mágus jóképű volt és ehhez nem tudva mást, jó képet is vágott. De persze szakavatott szemei egyből kiszúrták az ízét, és mert érdeklődő típus volt, lehajolt egy elszáradt szőlővenyigeért, és annak segedelmével megpiszkálta a valamit.
A gömb nem beszélt, nem villant fel, miként az sokan elképzelhették volna, ha velük történik meg az incidens. De mert nem velük, nem sejthették mi történik a piszkálástól, Poo sem. De mert mágus volt, tennie kellet valamit, így hát piszkálta, irritálta a lassan már nem füstölgő gömböt, végül mert semmi extra nem történt, haragosan az ízébe rúgott.
Ekkor sok minden történt, például Észak-délen egy kis patakba Tom egy követ talált. S miközben a derék Tom kezébe vette az értéktelen smaragd darabot, tőle több ezer mérföldnyire Heper nagyherceg egy gigászi pókot kólintót fejbe, legendás harci kalapácsával.
De tudni illik, miközben a rúgástól a gömb a levegőbe emelkedett, démoni hangot hallatva szó szerint szétloccsant, mint ha csak tojás lett volna. S mert a mágus értelmes ember hírébe állt, egyből sejtette ez lehetett a Fűveni csikótojás!
Persze ekkor már sajnált, hogy az ízébe rúgott, de nem volt mit tenni, az első Fűven világába megjelent csikótojás szétrobbant és zöld trutymóként a homokos tájra kenődött.
-Szomorú. mondta a varázsló, egy egyszerű sípot rántva ki bal lyukas zsebéből, és még mielőtt bárki vagy bármi közbeavatkozott volna egy hirtelen mozdulattal három darabra törve, a tojás maradványai után hajította. Nem volt mit tennie, a síp a csikótojásból kikelő Pegazus idomítására lett volna alkalmas, legalábbis a piaci banya szerint. Ám de mivel a tojás megsemmisült, a sípra sem igen lehetett szükség.
Jó döntésnek tűnt, és ez ki is ült a mágus arcára, aki az alkonyba ásítva, úgy döntött, itt már megtett mindent amit megtehetett, így kaput nyitva eltűnt a lankáktól tűzdelt vidékről...
...tizenhárom vagy csak öt másodperc telt el Poo távozásától számítva, mikor az estébe torkolló alkonyi égboltot egy fénycsík világította meg, úgy festet, még egy csikótojás csapódott a lankás éjszakába, pedig még egy isten sem gondolta ki az eseményt, ami annyit tett, spontán reakció lehetett a széttört tojásra, így reagálva az univerzum, vagy valaki más.
