MERENGŐBEN!

A hely ahol a különös szoba található

 E TÖRTÉNET FŰVEN EGYIK NAGY ELMÉJÉNEK ELMÉLKEDÉSE. S AMIÉRT BE KERÜLT E KALANDÁRUMBA BIZTOS OKA VAN!

 Valahol van egy kerek szoba, e szobának a sarkaiban egy-egy lámpa ég, haloványan és zölden. S miközben a kék fény áttetsző derengésbe változtassa a helységet, tudni kell a szoba közepén egy nagy asztal áll.
 Az asztalnak négy lába van, és állatvédelmi okokból nem elefántcsontból készültek. Persze egyes megrögzött okoskodok váltig állítják, rókából van az a láb.
 De mindegy mert az asztal attól még abban a bizonyos szobába található. A szobának nincs ablaka és egyetlen zászlót sem lehet találni. Ám az asztal különlegessége, nem a mágikus rúnákkal teli asztallapban rejlik, hanem, hogy az asztal körül található jó néhány szék le van festve.
 A székek nem műanyagok és a rendkívüliségük nem is abból ered, hogy a földhöz vannak csavarozva csodásan sárgálló rézszegekkel. A trükk ebben az, hogy a székekre ha valaki leül el kezd mesélni, mindegy, hogy milliomos és még az sem számít ha éppen nem.
 A lényeg az asztalban rejlik, mert míg az emberke a széken ül a szoba magányába és a kék és zöld zászlókat bámulja, egy bizonyos idő után ki kell mennie a WC-re.
 De ekkor az asztal mágikus ereje hatalmas varázslat keretében aktiválódik és a nem márványlap tetején megjelenik POCAK, egy rongyból készült baktérium ami állítólag rendkívüli fogyókukás erővel rendelkezik.
 Igaz e különös helységeben, ami egy szoba, nincs is kuka. Ám pont ezért vagy talán igen, az asztalnál ücsörgő ember valószínűleg megijedve kiszalad e különös szobából.      
 

DILIHÁZ!

 Heper tűnődve állt meg a diliház előtt, az hogy a falú szélén magasodott, már eltért a szokásostól, az meg, hogy akkora volt, mint egy BÁLNA már egyenest döbbenetes.
 A hős latolgatta, hogy belépjen a félig nyitott kapun, vagy folytassa küldetését, hogy végre meglelje hőstársait.
 Komisz dilemma volt ez, persze mivel a bolondokháza eleve rossz helyen volt, a dolgot nem hagyhatta annyiba, így egy fejcsóválást követőn belépet az focipálya méretű intézet belsőudvarára ahol egy öreg napraforgófa magasodott egészen az ég magasáig.
 Az udvar sivár betonlapokkal borított udvarnak látszott, néhány kuka és paddal színesítve, ám dilis egy szál sem.
 Heper nemtetszésének adva hangot egy halk "-Halló?!" kíséretében a fa tövéig lépkedte, ahol egyből kiszúrta, hogy vagy tíz napja nem locsolták meg a bazi szőrös fát aminek levelén az állt " ELKÖLTŐZTÜNK PÁPÁ!"
 A dolog annyira ijesztőnek hatott, hogy a nagyherceg nem is tudta mit csináljon. Mert ugye beléphetne az egyik ajtón és végigjárhatná a hordó alakú épületet, ám ki tudja, nem e zombik bujkálnak hihetetlenül rémítőn hörögve és csak arra várnak, hogy őt felfalják.
 Persze nem félt, százharminc zombival is megküzdene egyszerre, viszont ha többen lennének... Szóval nem volt egyszerű a szituáció, oly annyira, hogy a nagyhercegnek eszébe jutott, hogy lehet jobban járna, ha balra fordulva előbb információt gyűjtene a diliházról bent a falúba és csak utána térne vissza rendet tenni.
 Hát pont itt tartott gondolatban a hős, mikor szó nélkül az egyik földszinti ablak kicsapódott és egy mindenre elszánt IDEGEN csörtetett elő, nyáltól csöpögős orrából egy csápszerű valami tekergőzött elő...