A JÖVŐ!
A pasi nem tudta mit csinált, de még azt sem, hogy miért csinálta amiről még nem tud, hogy mi az amit csinált. Viszont egy teljesen világos volt számára, ha az államügyész és egy főnyomozó tornyosul fölé, miközben ő bilincsbe ücsörög egy rohadt kemény széken, vélhetően .urva nagy bajban lehet, és akkor még ez enyhe kifejezés volt!
-Négy választásod van. kezdte a főnyomozó az államügyészre kacsintva, aki kicsit saját apjára emlékeztette a megbilincselt fickót.
-Nem beszélek! előzte meg a felsorolást Fullon, nem akarta az időt húzni, gyaníthatón úgy is halálraítélték.
-Már pedig megtudod! emelte fel noteszét az államügyész és jelezte a zsarunak, azért is mondja el a négy variációt.
-Ide figyelj zsenikém, megtaláltuk a pisztolyt a te ujjlenyomatoddal, a névre szóló kis poharaddal és a bal zokniddal a tett színhelyén. Agyonlőttél egy csomó embert, vagy ha nem is embert, de egy csomó izgő-mozgó valamit, eddig világos?!
-De nem én tettem! védekezett immár ijedten Fullon, úgy tűnt tényleg a hóhér hologramja lebegett a feje felett, amiben semmi vicceset nem talált, mivel ha így halad minden, könnyen valóban halálra ítélik, és a végrehajtó már nem egy hologram lesz.
-Nyugi, vigyorodott el a göndör hajú és szemöldökű nyomozó, és baljával egy négyes számot rajzolt a levegőbe, majd beszélni kezdett újfent.
-Egy, ha bevallod, nem vernek agyon a celládba minden csótányt!
Kettő, ha aláírod a beismerést gyorsan kivégeznek!
Három, nos három nincs!
a Negyedik pedig az, ha nem írod alá, mi verünk itt addig, míg szappanosvízzel se mossák le rólunk az izzadságot!
-Oks. sóhajtott a bűnözőnek tartott, most még bűnöző, és élvezve, hogy egy papírt és tollat raknak elé, elégedetten a lapra írta, nem a sajátja, hanem egy ismeretlen pasas nevét J. Rivent!
Az első pillanatig még elégedett volt a két hivatali ember, ám mikor átnézték a papírt, döbbenten össze kellet néztek és az államügyész feltette a sorsdöntő kérdést: Ki a franc az a J. Riven?!
Kicsit később, Fullon az intenzíven fekszik, szalagnáthája van és eszméletét is vesztette, igaz nem biztos, hogy a furcsa náthától
-Mond, tudunk valamit erről a Rivenről? pedzette a dolgokat az államügyész, az ágy végébe ülve és a takaró alól éppen csak kikandikáló bütykös hattyú bamba tekintetét nézve, miközben természetesen, Fullon továbbra is kómába feküdt.
-Hát kutattam itt és ott, és idesüss, a fickó volt kommandós, holdon járó, vájár és még ápolónő ként is debütált egy rövid időre. Ám ami igazán érdekes, ma nyugdíjas és a kormány minden adatott törölt róla, kivéve, hogy él és pénzt kap azért mert él.
-Most összezavartál, tudjuk egyáltalán, hogy ez a Riven férfi e vagy nő? érthetetlenketett a ritkán a konditerembe is lemerészkedő K. H. Will a tartomány híres és hírhedt államügyésze.
-Igen, J. Riven, apja neve nincs, anyja nevét törölték, született ekkor és ekkor, ennyi az amit kisilabizáltam.
-Döbbenetes. ámult Will, egyáltalán nem értette miért is drága a dinnye télvíz idején.
-Az. értett egyet a zsaru és egy szót még mondott volna, ám kinyílt a kórterem ajtaja és egy sportos, középkorú, tipikus hős külsejű férfi lépett be rajta, arcán konok nemtörődömséggel, nagyon gyanítható volt, hogy ő csak J. Riven lehetett.
-Ő ott Fullon?! követelte a jövevény, egyenlőre nem mutatkozva be, úgy érezte a dolog ráér, minek ellőni a poént, ami ráadást nem is poén.
-Ki maga, ez egy kórház!? fakadt ki az államügyész, és ugyan továbbra is ülve maradt, de a főnyomozója aki eddig is az ablak közelébe magasodott, továbbra sem mozdulva úgy állt mint egy kidőlt villanyoszlop tornádó idején, szóval nagyjából semmi sem változott.
-J. Riven vagyok, és azért jöttem, hogy megöljem Fullont! jelentette ki a hős, zakója alól elővillantotta ciántól csepegő üdítős palackját.
-De nem ölheti meg, pont Fullon hívta magát!? mozdult végre meg a nyomozó és csak úgy az unaloműzés kedvéért elmondta vagy tíz karabélynak a sorozatszámát.
-Tévedés, Fullon nem hívhatott, kómás és nincs is nála telefon. Az a gyanúm maguk hívtak, maguk akik azt sem tudják pasi vagyok e vagy csaj, maguk akik inkább velem végeztetnék el a piszkos munkát, mint sem a céges hóhérral. mutatott a lényegre Riven, egyáltalán nem lepve meg az ilyen fordulatok.
-Ácsi, a maga nevét írta ez a szerencsétlen a beismerővallomására, mi az ha nem barátság? firtatta a mindig élés eszű főzsaru.
-Semmi. vont vállat J. Riven és előkapva félautomata pisztolyát a még mindig kómába fekvő, kicsit foltos arcú Fullonra célzott, majd lőtt!
Döbbent csönd állt be, mint mikor a fogaskerék megszorul a kerékbe és az ipse fejre esik a kerékpárjával, pont a nudistastrand kapujába. Hát úgy tűnt, J. Riven messze nem volt a barátja Fullonnak, mi több, vagy mindez csak színjáték volt...
