Heper és a Rezsicsökkentés(?)

Na igen, Heper nagyherceg egy idegen konyhába ülve, azon mélázott, mi lenne ha rezsicsökkentést alkalmazna alattvalói javát szolgálandón. Persze ez húsba vágó kihívásnak is lehetett mondani, és a sok kalandot megélt hős, lábait egy hokedlin pihentetve a folyamat mikéntjén töprengett.
-Ugye áram, gáz, meg ilyesmi nem létezett, így a nemes úr hiába is vezetné be a villanyszámlát, mivel senki nem használná, nem lenne bevétel, és ha nincs bevétel, nem lehet majdan alkalmazni a rezsicsökkentés furmányos gondolatát.
 Itt tartott a kortalan férfiú, ki a közeli asztalról békésen leemelt egy sült lólábat, mikor belépet a helységbe egy szakácsnak tűnő figura, akinek köpcössége valahogy nem lepte meg Hepert. Nos e pillanatban illik felvázolni, hogy a kalandort egy alattomos átok repítette e bizonyos konyhába. Azt sem árt tudni, hogy ez a konyha, igazából nem tudni hol van. Viszont a nagyherceg örömmel fogadta a jövevényt, aki nagyon szakács külsővel rendelkezve, egyre kerekedő tekintettel bámulta az otthonosan falatozó idegent.
-Ki maga?! kezdte udvariasan a szakács, kék pólóján, mint ha ízadáságfoltok kezdtek volna megjelenni.
-Kedves barátom, nem az a kérdés én ki vagyok, hanem, hogy hol! mutatott a lényegre a Fűven szerte tisztelt kalandozó, és, hogy ne vélekedjen róla túl rosszul az amúgy is meglepett szakács, hanyag eleganciával a földre ejtette a lólábat. Legbelül ugyanis volt egy olyan érzése, hogy előbb vagy utóbb valaki felveszi és talán még meg is eszi.
-A konyhámba van maga, maga nem is tudom ki. hebegte a szakács, akinek tornanadrágján valami felírat díszelgett, ám mert Heper túl jelentéktelennek ítélte, nem furdalta  semmi lelkiismeret, hogy nem tudja meg, mit is jelent a made in china.
-Azt magam is gyanítottam, hogy ez konyha, és ha már itt tartunk a távolabbi tűzhelyen kotyogó káposzta, lassan elkészül, érzi, még az illata is fenséges.
-Mi köze a káposztához magának! emelte fel erélyesen hangját a púfok férfi, úgy érezte, ez az idegen, láncinges valaki a kényelmi zónájába gázolt.
-A káposztához nem sok, bár raktam hozzá egy kis borsót, viszont ahhoz lenne közöm, hol is vagyok, már mint a konyha történeten túl.
- A király konyhájába maga idióta! váltott sértegetősre a figura, ami valahogy nem tetszett a kalandornak, oly annyira nem, hogy felállva azon töprengett, érdemes-e rezsicsökkentésen agyalni, mikor ilyen hálátlan és pimasz emberekkel hozza össze a sors.
-Jó, tegyük fel, hogy én idióta vagyok... kezdte a nagyherceg, bal kezét félelmetes harci kalapácsára helyezve. De egy belső sugallattól vezérelve nem kívánta folytatni a mondatott, e por még magyarázatot sem érdemel. S egyben az is világossá vált Heper számára, hogy ez a hely valami oknál fogva nem Fűven kontinensén található.
-Tudja mit, húzzon ki a konyhámból, vagy hívom a bakákat! ez már fenyegetésnek tűnt, és bár Heper világ életében nem hátrált meg, ebből kifolyólag most sem állt szándékába, oly annyira, hogy a szakácshoz lépve a nagy bogár szemekkel nem is törődve imigyen szólt: -Most már biztos, hogy nem lesz rezsicsökkentés!
 S hogy vita e kijelentésből ne nagyon születhessen, egy könnyen mozdulattal odébb paskolta a férfit és a kredencről tört diót emelve le csemegézni kezdett. Ám mert előrelátó ember hírébe állt a kalandorok legjobbika, egy bizonytalan mozdulattal a ámuló, térdzoknit viselő szakácsot, egy szekrénybe penderítette, a káposztának ugyanis még volt hátra néhány perce.

 Egy biztos, a nagyúr, vagy túl erősen paskolta meg a szakácsot, vagy a szekrény volt hangszigetelt, Heper ezen utóbbira saccolt, mert a lényeg az, hogy a pasas nem kiáltott, és időt engedett a hősnek, hogy immár sokadjára elmerengjen a rezsicsökkentés mikéntjén, még akkor is, ha jól érthetően azt mondta a szekrénybe helyezett fickónak, hogy nem lesz rezsicsökkentés.
 

Tök-e vagy Dinnye ( Poo mágus gondolatai )

 Poo egy kiöregedett fa tövébe üldögélt, néha nagy súllyal nehezedett rá, hogy hős, hogy legendás férfiú és olykor a világot is meg kell mentenie. Persze ilyen benyomások, ritkán törtek rá, mint kiéhezett hollók a göthös vámpírra.
 De most, ahogy a füvön ülve rágós szalonnáját csócsálta, rossz ízű rozskenyér társaságával, felmerült benne a cenzúra gondolata.
 A tökön volt a hangsúly, a növényből lehet nagyon is rossz ízű étket kreálni, és még is, egy királynak sem jutott eszébe betiltani. Felettébb fondorlatos egy helyzet, hiszen a dinnye finomabb, de egyes uralkodóknak, még dinnyelé sem lehet a kobakjába, hisz még sem lép fel a tök ellenében.
 Igaz, ez kicsit olyan, mint a dinoszaurusz, mely ugyan sosem élt Fűven világában, még is a nénik ezekkel a meselényekkel ijesztgetik unokájukat. Hol ott, logikus lenne, ha a zombikról, rágcsálóbogárról vagy a rengeteg szörnyekről beszélnének. De nem, az ember hülye és mesékbe temetkezik, az igazságot lekenik mézes-vajas krémmel és azt hiszik, így már jó is van.
 Nincs jól, hiszen a szóda is buborék nélkül immár csak víz, de hát a kérdés, dinnye vagy tök?!
-Be kell vallani a tűzvarázslónak, nem tetszett, hogy néhány dinnyefejű valamit is betiltana, de azt sem igen kívánhatta, hogy csak tökfőzelék legyen a kaja minden útszéli fogadóba.
 Megdörrent az ég, nyári zápor ígérkezett, az út menti Kikercsi szökdelve járkált le és fel, mint ha el ment volna az esze, de hát el is ment, mert e ugrómadárka arról volt híres, hogy bedilizik a közelgő eső illatától. Nos Poo nem dilizett be, inkább befejezve gondolkodását és falatozását és elhatározta, ha találkozik a közeljövőben egy nálánál bölcsebb bölccsel, rákérdezz a dinnye és a tök valós létének és nevének igazi létjogosultságára, addig napolja a történetet.
 Felállt, a dinnye még nem költözött ki fejéből, szerette a lédús növényt, de mert az égen egy szupercella kezdett kibontakozni és már a szél is feltámadva leveleket kezdett kavarni, amit nyilván egy postástól zsákmányolt, a hős úgy érezte, érdemesebb betérni a Rúgós-bikába, az alig száz lépésnyire magasodó robusztus fogadóba, ahol lehet még tökfőzelék is az asztalra kerülhet...