 |
| Az elhagyott város egy fodrászszalonja |
De mivel ugye van ez a démon aki megjelenik, szépítés és desztillál víz nélkül, és a hősök kik végig kísérték/kísérik Fűven egyetemes történelmét, mindig a pokolba vissza is küldték, mindegy honnan is eszi a fene aktuálisan a démont Fűven világára... -Szóval a legutóbbi eljövetel idején, kb mostanság Heper nagyherceg volt az illetékes akinek farkasszemet kellet néznie a gonosz teremtéssel, aki egy fűrésszel vagánykodott egy elhagyott város, tőzeggel borított főterén, amit, még VI. Eleko Császár idején Piknik-térnek neveztek. Igaz a nagyherceg, nem igen ismerhette Eleko császárt, mert a legendárium szerint, talán egymillió évvel az emberek előtt uralkodott, egy rozsdálló vastrónon, mikor pedig még a vonalzót nem ismerhették igazából, tán csak a szögmérőt.
Itt persze most sok kobakba felmerülhet a kérdés, ami egyben a válasz is: -Hol van a démon, mikor nem Fűven különböző területein keménykedik, mint gengszter a klubokba.
Nos ez olyan mocskosul ravasz kérdés amire talán még az Ők sem tudnák a választ, s mivel a démon izmaival ijesztgette a hőst, akinek kezében ott ragyogott az alkony deres félszürkületében, misztikus szuper kalapácsa, az akció ebből kifolyólag elkezdődött.
A rém bömbölt a kihalt város főterén, egy közeli romos ház tetején kuporgó bagolyt riasztva meg, úgy tíz egész másodpercig. Heper, aki még sosem látta e sárga szemű ormótlan szörnyeteget, úgy, talán megszokásból, talán, mert hős volt, de nem riadt meg túlságosan, pedig a démon, volt vagy három méter magas, és bundáján még egy zöld olajfolt is éktelenkedett, ez ugye érdekes, nemde?
Nehéz volt, az alkony nehéz, hiszen a sötétet hozta, mint mindig mindenütt és kiütve a sörtől rendesen minden kedden.S mert ez volt, a nagyherceg szólt, mert hát így illet kezdeni, vagy ilyesmi.
-Na mi van?! tudakolta a nagyherceg, sejtvén, a démonok buták és szeretnek beszélni magánéleti problémáikról, legalábbis általában...
-Nem mondom meg! makacskodott a borzalom, amely húsz lépésnyire tornyosult Hepertől, olyan hagyományos pozícióba, karmos kezeibe bütyökvágó ollókkal felfegyverkezve.
-A te bajod. vont vállat a legendás fickó, és bár toleráns ember hírébe járt, úgy érezte, ha nincs csevegés, jöhet a élet-halálharc. Persze az égen még nem fénylettek a csillagok, és a vasvilla, ami egy gémeskútszerű képződményhez volt támasztva, nem dőlt el. Ám a legendás férfi nem húzhatta az időt, amúgy is utálta az elhagyott helyeket, így nemes egyszerűséggel, meglengette a kalapácsát és a közeli eperfának hajította.
A démon csak bámult, nem értette Heper akcióját, és azt sem, hogy a fa miért nem tőrt ketté, esetleg négy felé, a mágikus eszköz csapásától.
Hát ámult, mint botcsinálta politikus az első csúszópénz érkezésekor. A szája tátva volt, a nyelvét ugyan nem lehetett látni, de a hőst nemérdekelve, leakasztotta hátáról a már betárazott RPG 7b névre hallgató fegyvert és zokszó nélkül kilőtte a páncéltörőgránátot.
A rakéta nagy lármával szelte a szürkületet, a fegyver végén kicsapó lángnyelv még ki sem hunyt mikor a megilletődött démon, már is holtan borult el, így miközben visszhangzott a dörrenés zaja egy kontár zenekart idézvén, a nagyherceg küldetése már be is fejeződött e romoktól terhes alkonyatban...
