Fűven világáról szinte mindenki tudja, hogy a szörnyektől, rémektől igen csak zsúfolt. S ez az, ami miatt a kontinenst, széltében-hosszában hősök barangolják, nem titkolt céllal, és ez bizony, nem a céklarépa.Heper nagyherceg egy elhagyott kastély vendégeként, egy molylepte függöny előtt ácsorogva, a helységbe tartózkodó két társára nem figyelve, azt bánta, hogy ide keveredett, csak mert kapott egy hülye sürgönyt, hogy itt aztán baj van. -Persze a baj az megvolt, hisz a kastélyban nem volt fűtés és még a szakács is elszökött, az meg, hogy igazából elhagyatott, tovább erősítette a hős azon gyanúját, hogy bizony rossz útra tévedt.
S miért is érkezett(?) - Bumez báró hívta levelével, hogy esténként egy zombihorda kiabál a kastély kapujába és csúnya szavak mellett, még fenyegetőztek is. Igaz, ilyen, nem egyedi dolog, de ugye mikor a cselédek, katonák mind elhagyták a helyet, a báró jól tudta komoly a helyzet és hősre van szüksége. Nos a hős megérkezett, de Heper úgy gondolta, ez egy olyan eset ami nem kerül be a lexikonokba, és akkor mi értelme hősködni???
Ám mert a nagyherceg baromi jó fej pasi volt, bevállalta a dolgot, pedig háziorvosa kétszer is rákérdezett : BEVÁLLALJA! -hát bevállalta, de így itt a helyszínen, a dohos ebédlőbe, vacsora nélkül, kicsit komisznak tűnt a felállás. Már csak azért is, mert az is kiderült, hogy a szikár, alacsony, pufók tekintetű bárónak, már zsebpénze sem volt, nem hogy mozijegye. Amit annyit jelentett, ez egy ingyen munka, és ráadást ki tudja, meg-e lehet oldani.
-Nos, itt vannak? tudakolta remegő hangon a báró írnoka, egy mezei tornaruhába feszítve, nyilván rákészült ha véletlen szaladni kellene.
-Nem tudom. vallotta be a hős, ugyanis a sötét függönyön, még ő sem látott át, a molyos rongyhoz, meg nem volt kedve hozzányúlni.
-Talán ha elhúzná a függönyt. mélázott a báró, egy hosszú asztal végén üldögélve, citromlét kortyolva.
-Talán. bólintott Heper, s mert maga is kíváncsi volt a zombikra, hát erőt véve iszonyán, egy laza mozdulattal elhúzta a zöld festéktől foltos bársonyrongyot.
-Alkony volt, a kastély gaztól felvert udvarán a négy gázlámpa öklendezett némi fényt, és bizony a nyitott kapu irányából már jöttek az élő-halottak, nem kevesebben, mint négyen. A legendás férfi, a fejét csóválta, nem tetszett neki, hogy a zombik pizsamába lődörögtek, ez valahogy, olyan bizarrnak tűnt, mint a lottó ötös.
Nyugisan jöttek, majd a vaskos fémkapu előtt megálltak és egy ritkuló hajú borzalom kicsit kihúzva magát, rekedt hangon imigyen szólalt, nagy riadalmat keltvén az este békés harmóniájába: - Bütyök üzenetét hoztuk, Bütyök szörnyű üzenetét! a lény itt hatásszünetet tartott, amit a hős arra használt ki, hogy kérdőn vendéglátójára pillantott.
-Ki az a Bütyök?! pedzette Heper, már csak azért is, mert a báró egy szót sem szólt bütyökről, csupán csak a zombik voltak a levélbe írva, és itt is valahogy nem került szóba bütyök léte.
-Hát nyilván Bütyök. jött az egyértelmű válasz, s még mielőtt a hős megjegyzést tehetett volna, a kint várakozó zombi folytatta mondandóját, ami nem volt nehéz, a bentiek jól hallhatták hiszen az ablak a nyárra való tekintettel résnyire nyitva volt.
-Emberek, Bütyök üzenete, Bütyök szörnyű üzenete, hogy holnap meg fog enni mindenkit, ha nem menekültök el. fejezte be a kedves tekintetű hulla a bent levőknek szánt üzenetet.
-Hé te hulla ízé, mond, miért akar megenni Bütyök? kiáltott ki Heper, úgy gondolván, muszáj valamit kérdeznie, ha már itt topognak e szerencsétlenek.
A négy zombi összenézett, a tőlük megszokott kimértséggel, majd a szóvivő ártatlan pislogással széttárta karjait, jelezvén nem tudja a választ. Ez jónak mutatkozott vélte a hős, mert így máris időt nyert és még egy terv is megszületett az elméjébe.
-Tudjátok mit, ti idióta zombik, mennyetek Bütyökhöz vissza és adjátok át az én szörnyű üzenetem, ha nem mondja meg, miért akar megenni, akkor nem ehet meg minket! -VILÁGOS!!!
- Ja. fintorgott a hulla, vélhetően félhetett Bütyök haragjától, de mert zombi volt, nem volt mit tennie, intett cimboráinak és békés vánszorgással elindultak arra, amerről nemrég érkeztek.
-Mi volt ez? pattant fel a remegő báró, annyira nem értve semmit, hogy az írnokára kacsintott, talán még háromszor is.
-Semmi, van egy tervem. vont vállat Heper és immár határozottan érezte, ennie kellene valamit. S mert a kastély üres volt, mint a kifosztott piramisok, úgy döntött, hogy átsétál a kastéllyal szembe magasodó fogadóba, majd ha jön Bütyök visszajön.
-S mi lesz most? követelte a nemes, nagyot csapva az asztal szélére.
-Átugrok enni a DÖGLÖTT EBIHALBA és majd jövök. s hogy a szavak ne legyenek hiába, a hős elindult, hátat fordítva ablaknak, asztalnak miközben felmerült benne, mint részeg könnyűbúvár egy harmadik terv is...
