-Hát ez nem jött neki össze neki, egyrészt, a zombik iszonyúan rosszul karatéznak, így eleve ostoba döntést hozott, másrészt, Poo mester az egyik legismertebb és hatalmasabb mágus hírében áll egész Fűven világában, így a bolond zombi, akit önmagát kudvidernek nevezte, Kudvider Imusnak, ostoba kísérlete eleve kudarcra volt ítélve. S hogy a kép teljes legyen, az a három tűzlabda ami rendesen megtépázta a zombit, Poo jóvoltából, tisztességesen járás és túlélés képtelenné tette a hülye élő-halott fazont, akiben csak annyi vitalitás maradt, hogy elkezdte mesélni rögös élettörténetét, egészen a kapuzárási pánikjától kezdődően, pont a nősüléséig, mikor is a traumatikus mágikus csapásoktól, már zombiként sem tudott létezni és elpusztult.
Poo sajnálta, a lehet vagy százéves zombi-embert és bár nem szívesen, de végig hallgatta volna mondandóit, mert a mágus úgy érezte a tűzlabdáktól szétroncsolt testű ízé még sok dologról szeretett volna mesélni.
-Elnézte ezt az ízét, azaz Kudvider tetemét és a tölgyfa nyújtotta árnyék ellenére megjelent hangyákat, akik vélhetőn az elsők között kezdik majd, a zombi maradékát eltávolítani. A mágus csüggedt volt, nem azért mert könnyedén legyőzte a élő-halott fickót, inkább azért, mert soha nem gondolta volna, hogy egy zombi emlékeiről kezd beszélni, miközben végzetes csapástól percei vannak hátra. Na igen, a zombi általában hülyék és nem is gondolkoznak, mi több saját nevükre sem nagyon emlékeznek Ám mivel ez a autószerelő overallba lődörgőt szörnyeteg alapból támadása előtt bemutatkozott és közölte, hogy legyőzhetetlen harcművész, a mágus kicsit elgondolkodott, például olyan dolgokon mint a plazmaágyú alaprajza vagy a hold gravitációs erejének mibenlétéről.
Persze a zombi nem volt legyőzhetetlen és karatés mozdulatai is nagyon hátborzongatóak voltak, de mert Poo nem ért rá egy élő-halott harcmodorát felvenni, rövid úton lerendezte a jószágot, három jól irányzott tűzgömb formájában. -De mivel a már magatehetetlenné vált szörny még rángatózva is magyarázott, a legendás hős nem adva meg a kegyelemdöfést, leülve pár méternyire egy köre, elkezdte hallgatni a beszélő zombit, végül is ilyen szituáció nem mindennap adódik, miként rántott húst sem eszik az ember éjjel-nappal.
-Kudvider Imus beszélt a szerelmi életéről és arról, hogy a zombinők soha nem viszonozták közeledését, mi több, még a vízilovak sem. Azután pár mondatba összefoglalta, hogy őt egy veszett papagáj marta meg és az elfertőződött seb miatt lett zombi, mivel úgy gondolta, hogy az iszappakolás megóvja a haláltól. Természetesen nem óvta meg, és természetesen zombivá változott, az egyetlen érdekesség, hogy személyisége, gondolatai megmaradtak, miközben teste, mozgása és még a mosolya is, teljesen eldeformálódott. -Poo úgy érezte, hogy a porul járt élő-halott a körülmények áldozatává vált és ha az a büdös papagáj nem mardossa össze azon a a bizonyos délelőtti napom, már rég békés öregemberként a falujában a borjakat terelné. Hát most nem tereli és a sors fintora, a hangyák, a cserebogarak és egyéb jószágok táplálékává válva még az emléke is elillan, mint az a bolha amely incselegve a macska orrát csipkedi esténkét az öreg halász kunyhójában. -A mágus felállt, úgy érezte amit mesélt a zombi nem sokat változtat a világ sodrásán és amúgy is nincs sok értelme a napon ücsörögni, csak mert legyilkolt egy élő-halottat, az önmarcangolás ugyanis nem jó tanácsadó.
