Baromira sok hős létezett FŰVEN világában, ám az idő elhozta, hogy most csak Heper nagyherceg képviseli e nemes emberek kicsiny csoportját ezen világba.de miközben ezerhétszáz baj tolongott a kontinensen, Hepernek egy gonddal kellet szembenéznie, melynek megtestesültje az a fránya diliház volt amely kurtán-furcsán az útjába cseppent.
S mialatt a világ papjai, királyai és pingpong bajnokai feszülten várták, hogy egy csoda folytán visszatérnek a legendás férfiak és nők, a nagyherceg belépve a félhomályos előcsarnokba, mindenre fel volt készülve.
Mindenre, csak éppen egy pornó filmesre nem. Mert a pasi egy rövidnadrágba feszítve némán táncolt, igaz nézőközönsége ez eddig nem volt.
-Hé ember, mit művel?! csóválta fejét a hős, hangjával megtörve az eddig uralkodó idilli csendet!
A manusz megrezzent és miközben karjait mellei elé kapta a táncot abbahagyva bal irányba fordulva szó nélkül eliszkolt.
-Ez szép. csapott a levegőbe a legendás harcos. Mert azt gondolta, hogy egy elmeházba minden előfordulhat, még egy kibelezett télikabát is. Ám ez még a télikabáton is túltett.
De hát ilyen az élet, Heper nem aggodalmaskodott, helyette, nem törődve a feldúlt neogótikus előcsarnok horrorisztikus díszleteivel, sőt a rémálmokba lődörgő pasas életnagyságú poszterével sem, egyszerűen a meglépet pornós nyomába eredt.
A fickót követve egy felfelé vezető lépcsősorhoz jutott ahol a pislogó olajmécsesek derengésébe egy négy méteres kőnek látszó szamuráj magasodott, arcán különös félmosollyal.
-Heper! recsegte a kőgólem, immár biztosan jelezte, ő nem a elmegyógyintézet dekorációjának része.
-Nem! a nevem Tom, Tom-Tom. felelte a hős, egyáltalán nem zavarva, hogy hazudnia kellet.
-TOM_TOM??? lepődőt meg az óriás, úgy tűnve nem sok sütnivalója lehetett, miként annak sem aki rá bízta a feljárat védelmét. S ezt a bátor bajnok örömmel konstatálta, oly annyira, hogy a Japán szamuráj szeme láttára leakasztotta legendás harci kalapácsát és meglengetve a titánnak dobta.
Itt tudni kell, a kalapács ami már egyszer a nagyherceg kezébe volt, időközben a helyére került és ezért kellet ismételten előrántani.
Szóval a kalapács a kézben és a kő japán semmit nem értve a pornós nyilván az emeleten és a gőz-nácik valahol egészen máshol, már repült is a fegyver és miközben egy "-ÁÁÁ" hagyta el a monstrum torkát, a kalapács a mellének csapódva egyenest a kő szívig fúródva az óriás kettőt kapálózva egyszerűen eltűnt, a mágikus eszköz pedig az elmegyógyintézet vastag porlepte padlójára került, nem kevés koszt és izét kavarva fel.
" Sosem gondoltam volna, hogy az ízék még bajt is keverhetnek.
Persze, lehet pont azért mert ők nem a rémecske."
/ HEPER /
