Tavi szörny

 Fűven világa baromira tele van, ilyen-olyan, meg még rokkant szörnyetegekkel is, ami igen sok gondot okoz a békés polgárok számára. Ám számolva, számtalan esetben, a kontinens hősei, igen határozottan fellépnek az efféle agresszióikkal szemben. -Poo mágus, pontosan egy ilyen probléma végett érkezett a Kék Bálna tó partjára, ugyanis, itt egy hatalmas, ziziszörnyeteg rémítgette a békés földműveseket.
 A mágus, aki sárga köpenyét komoly eltökéltséggel viselte, a békés víztükröt szemlélte, néhány önkéntes segítő társaságába. Itt persze teljesen fölösleges felsorolni, Bob bácsit, Izmos Erőt, és Kukacot, hiszen, még maga, Poo is csak tíz perce ismeri, a fene tudja, honnan szalasztott önkénteseket.
-Gyerekek, biztos, hogy van szörny? firtatta a varázstudó, valahogy az a benyomása támadt, hogy a helybeliek, csak hírverésnek szánták a borzalomról terjesztett elbeszéléseiket, amit igazolni látszott a békés, enyhén fodrozódó tavacska, és a faluba található, három fogadó léte. -De mert a tűzmágus, nem szokott első megérzésre ítélkezni, így intett az erős embernek, hogy sétáljon bele a tó vizébe.
-Na de mester, és mi van, ha előjön a szörnyeteg? aggodalmaskodott a csupa, szteroidoktól brutális izom emberke.
-Istenek, ha mindenki így állna hozzá a világ dolgaihoz, még lehet a gyümölcslevest sem fedeztük volna fel.
-Az pedig finom. bólogatott Bob, egy fatuskón üldögélve, kezében az a fafaragású kard, amit még tíz esztendeje alkotott, egy esős, a  vasárnapot nem megelőző napon.
-Akkor??? értetlenkedett az Izmos Erő nevet viselő férfiú, kezébe egy határozottan rozoga kőbaltával.
-Akkor-akkor, tessék a vízbe sétálni! parancsolta a mágus, nagyon nem tudta elképzelni, hogy egy óriáscápa meg bírja enni, e bajuszos, amúgy ködvágó foglalkozást űző pasast, már csak azért sem, mert Poo úgy érezte, a szörny még mindig nem létezik.
-Na jó. adta be derekát a baltás fickó, és gumicsizmába, teljes bizonytalansággal tekintetében, elindult a tó közepe felé.
-Te mágus, mi van ha még is van szörny? mélázott Kukac, szájába szalmaszál, bal szeme alatt egy hatalmas kék folttal. 
-Mi lenne, Izmos, azzal a baltával biztos letaglózza a bestiát. vélekedett a varázsló, elégedetten látva, embere már derékig a tóba gázolt.
-Ez logikus. értett egyet Bob, még mindig a tuskón csücsülve.
-Persze hogy logikus, mit gondoltok, ha itt egy szörny lenne, mi itt lennénk?! mutatott rá a lényegre Poo.
-Ezt most hogy érted? kerekedett el Kukac barna szemei.
-Pont úgy ahogy mondom, gondolkozzatok már, ha szörny lenne a vízbe, már kijött volna és megevett volna bennünket.
-Hohó, az előbb mondtad, hogy Izmos Erő lebaltázza a borzalmat. csapott a mágus elejtett szavára kukac, innen már a varázstudó sejtette, miért is híják Kukacnak, kukacot.
-Persze, hogy szétverni a borzalmat, de ha nem lenne nála a balta, akkor hogy... igazította ki mondandóját Poo, erősen Kukac bokájára nézve.
-De nála a balta??? okvetetlenkedett ez a szalmarágó pasas, amin Bob csak felnyerített, úgy tűnt, ő élvezi a szópárbajt.
 Ám ekkor történt valami, amire a varázslón kívül mindenki számított. E hatalmas ordítás, egy cuppanó hang, és mire Izmos Erő felé pillantottak, csak a giga cápa volt látható.
-Szent gatyaszár, hol van Izom?! hüledezett Bob, továbbra is a tuskón ülve.
-És a baltája. remegett Kukac, dermedten szemlélve a part felé közeledő bestiát.
-Csak nyugalom! emelte hangját a tűzmágus, maga is furcsállva, hogy az a erős férfi, miért nem csapta szét, ezt a mindössze templom méretű szörnyeteget.
-Ezt mond a cápának. kapkodta a levegőt kukac, miközben a cápa a partra evickélve kiköpte a kőbaltát, majd, mint aki jól végezte dolgát Bob felé harapott, aki talán kiáltott is, de nem volt jelentősége, mert ahogy jött a jószág, vissza is száguldott a sekély tó vizébe.
-Lássátok, ott a balta. remegte a szalmaszálat szó szerint lenyelő férfi, miközben, balra a köbaltára szegeződött.
-És Bob? aggódott Poo, jól emlékezve, a cápa a pasas felé harapott.
-Itt vagyok. jajgatott a nevén nevezett, és a két társa sietve, az immár a tuskó mellett heverő férfihoz sietett, akinek soha nemlétezett lábait, bizony leharaphatta a cápa, mert a lábak, most sem léteztek.
-Lássátok, ez van ha nem készülünk kellően fel! alapította meg Poo, nagyon nem kívánva tovább időzni a víz közelébe.
-Mit beszélsz, megette ez az átok, Izmost. fakadt ki Kukac.
-Így van, de miért? -Láthatjátok, hogy a baltáját a dög kiköpte, azaz haszontalan ócskaság lehetett. Fel kell készülni, másként nem lehet csak úgy győzedelmeskedni. vonta le a végkövetkeztetést a mágus.
-Ebbe van valami. értett egyet Bob, és mert mindannyian egyre gondoltak, a láb nélküli embert tolókocsijába segítve, megindultak a falu felé, immár tudva, mindenképpen normális fegyverre van szükség, nem egy rozoga baltára.

Dráma

 Poo a mágus, maga sem tudta miért, de egy jégtáblán álldogált, két kollégájával, akik hidrológusokként a globális felhevülést vizsgálták, egy kézi fúróval próbálván kideríteni, a nagyon-nagy alapterületű jégtábla vastagságát, melyen éppen tartózkodtak.
 A mágus tudta, a klíma az olyan, mint a földgáz, mindkettőhöz szerelőt kell hívni. Igaz, Fűven világán még nem egészen létezik a olvadóhatásként is ismert, napfogyatkozás, ám jó, ha az ember előre tudja, mi is lesz egymillió év múlva.
 Itt tartott, mikor olyan reccsenős hang törte a sarki hideget, hogy a két társa eldobva csaptelepet és papot, a mágus felé hátráltak.
-Mi ez? firtatta az egyik rémült grafológus, csak nagy ámulással szemlélve az égen köröző dögevőt.
-Mi, leszakad az egész jégfal! ordította a kettes számú tudós, ő már a tűzvarázsló mellett topogott.
-De miért?! rémüldözött a fiatalabb, sárga pufi-dzsekijén nem szerepelt semmiféle reklám.
-Miért-miért, hát ezért! vette magához a kezdeményezés a bölcs mágus, a repedező jégre mutatva, mely megnyílva, több kilométer mély szakadékot teremtve, felettébb ijesztőnek tűnt.
-Jaj. kapaszkodott a levegőbe a bajuszos hidrológus, társa csak kamillázott.
-Jaj bizony, nézzétek, a túl parton marad az egyik fúró! mutatott a lényegre Poo, és mert tudta, sok értéke nincs az eszköznek, ő még is egy belső inditatástól futásba kezdett és átugorva a félelmetes szakadékot, mely alján talán a magma fortyoghatott, és a túloldalt, ahol az igazság is van, egy bukfencet követőn, megszerezte a magányos fúrót.
-Mit csináltál, nem tudsz visszaugrani! rémüldözött a kopasz pasi, nem is a fúró aggasztotta, hanem az, ha a mágus lezuhan, akkor nem lesz ki teleportációval hazajuttassa őket.
-Nyugi. mosolygott el a varázstudó, és hogy ne keljen ugrás közben tartania a fúrót, egy ügyes lendítés keretében a két társa közvetlen közelébe dobta.
 Most jött a java, vissza kellet térni társaihoz, és már készült is egy sóhaj keretében, mikor a fúró becstapodásánál a jég repedezni kezdett és még mielőtt Poo ugorhatott volna, újabb szakadék születve végérvényesen elnyelte az eszközt és a két bátor kutatót.
 A tűzmágus immár semmit nem értett, tisztára úgy érezte magát, mint ha ő lenne a hibás, két barátja tragikus zuhanásáért. Az ijesztő az, hogy még a sikolyukat sem sikerült hallania.
 Persze lelke legmélyén tisztába volt azzal, hogy ez maximum egy tragikus baleset, minimum szerencsétlen véletlen. s mivel az igazság a kettő között rejtőzött, nyilván a pillangó a felelős, mely megrebegtette szárnyait, és ugye lett ez a dráma.