Csupasz lény

Fűven, egy tájképe, állítólag

Varga volt a foglalkozása, és imádott korcsolyázni az alig befagyott tavon. Sokan kísérték figyelemmel e tevékenységét, valahogy mindenki abban reménykedett, hogy egyszer talán beszakad alatta a tó jege.
 Vargát ez nem aggasztotta, ő csak korizott a jéghártyán és élvezte a hideg fuvallatot amely csípősen pofájába vágott.
 Nevetett, kacagott, sőt olykor még röhögött is miközben forgott, szaltózott és ki tudja még milyen figurákat kreált a befagyott  FENEKETLEN-TÓ vize felett.
- Nem semmi! - csettintett John B. a falu fodrásza, neki nagyon tetszett az alig 50 éves hapsi jégbalettje.
- Hát nem! - csóválta fejét a seriff, jól tudta, ha a pasas alatt beszakadna a jég, bizony neki is részt kellene venni a jó félméter mély tó mélyére süllyedő, nyilvánvalóan bolond varga keresésében.
- Sütök neki tortát! - jelentette ki Teréz, aki minden évben pont így és pont ekkor szokta ezt kijelenteni.
- Csak nyugodtam! - köpött a tó partján egy lapátnak támaszkodó közmunkás, de valahogy senki nem figyelt rá.
 - HÚ-HIJ!! - kurjantott ekkor boldogan a varga és egy reccsenés közepette hirtelen elnyelte a mélység.
- Na ezt jól megcsináltad - dünnyögte Pap atya a hely plébánosa és kíváncsin a rend őrére pillantott, aki már járőrautója felé sietett piszkosul káromkodva...
..Poo, Fűven legendás tűzvarázslója egy tükörgömböt bámult, remélte meglátja a jövőt. Nem volt kíváncsi rá, egyáltalán nem, de  akadt némi szabadideje és rettentően unatkozott.
 Csodával határos módon sokáig semmit nem látott, pontosan addig a pillanatig, amíg a mennyezet magasából egy teljesen meztelen fiatal nő hullott alá, riadt sikoltás közepette.
- Ahá! - ugrott odébb a mágus, és immár érdeklődve nézte a kétségtelenül szexis szépséget...
...A varga remegett, és egyáltalán nem értette miért meztelen és egyáltalán miért vannak hatalmas telt mellei, sőt lejjebb egészen meglepő dolgot is felfedezett, s az egészet tetézte az őt bámuló köpönyeges férfi, aki mintha egy varázsló lett volna. Ez éppen elég volt a vargának, aki eddig férfinek hitte magát, és legalább ötven évesnek, sokat nem tehetett, fogta magát és elájult...       

Árvízvédői: A kezdett!

Ez a történet nem ott kezdődött, ahol egy másik befejeződött. Mivel ez a SIKETI HERCEGSÉG egy parányi városában zajlott, ott ahol a GÓLEM és a SIKET folyók találkozásánál felépült SIKETUN.
 Felhördülhetnénk, hogy miért éppen Siketun, ám erre van egy frappáns Fűveni mondás, ami így hangzik: Miért ne?!
 S ha már Siketun városánál tartunk, illik megemlítenünk az alapítóatyák egyik karizmatikus egyénét, Benn Hú-t, mert Benn aki ritkán volt kint, egy mobil WC-vel szelte át a fél kontinenst, csak hogy részese lehessen az alapításnak. Hát részese volt, oly annyira, hogy egy tavaszi napon még szobrot is emeltek neki.
 Kínos volt, már mint csakis neki, de hát a halhatatlanságnak, még Fűven demokratikus világában is ára van. S nem véletlen hogy demokratikus, mert lehetne más is, ám akkor e történet nem történne, mert egyedül a világokba, itt hozták létre az első árvízvédő egységeket.
 Ezen önkéntes emberek felesküdtek, hogy mindenáron, minden évben megóvják az árvizet, hogy méltó pusztítást végezhessen otthonaikban, városukban. Igaz, általában a gát nem szokott ellenállni a tavaszi esőzésektől megemelkedett vízszintű folyóknak, de ha mégis bekövetkezik e borzalom, az önkéntesek ásóval, csákánnyal bontani kezdik a nyári időkben szépen megerősített védművet.
 Ezen bátor férfiak és nők életük kockáztatásával, ha kell éjjel-nappal bontják a gátat, hogy a víz időbe be tudjon törni. Furcsán hangozhat, hogy ásóval és egyéb kéziszerszámokkal végzik e veszélyes munkát, de sajnos a város nem olyan gazdag, hogy felbéreljen egy mágust aki tűzlabdákkal szétbombázza a védművet egy-két perc alatt. Meg aztán, hová is lenne az önfeláldozás, a hősiesség, hiszen akkor minden dicsőség a bajbajutott lakók megmentőiké lenne, ezt meg egy tisztességes város sem engedheti, már amennyiben van bennük némi becsület polgáraik irányában...   

Heper és az Ufók: A végjáték!

ISMERTETŐ:
 Nem kell sok ész, de ha az ufók nem léteznek, akkor nincsenek. Valami furmányos okból kifolyólag Fűven egyik hatalmas hősét mégis elrabolták az aljas nem létező idegenek.
 Heper nem esett pánikba, szembenézett a kihívásokkal, mint ha csak egy sportnap lenne és gigászi küzdelem keretében legyűrte előbb a szürke ufólényeket, majd furcsa vezérüket is, s már azt hitte vége e űrbéli rémálomnak mikor a rothadó testű majom lépet elő, nyilván nagy-nagy önbizalommal, talán nem is dobogó szívében...

A FOLYTATÁS:

A majom nem szólt, talán a hangszálai már nem is léteztek, viszont mert a hős kezében ott pihent a legendás harci kalapácsa, ettől nem eset rémületbe. A majom sem, mert ugrándozva a trónt megkerülve a nagyherceg gyenge pontját kereste. Szemei lilák voltak és látszott malária gyötri a szerencsétlent.
 A beteg és bomlófélben lévő majom, nagyon elevenébe érezte magát, nem maradt sok választása a nemes bajnoknak, mint hogy szembeszáll a gonosz jószággal.
 Így elrugaszkodva a talajtól a híres lebegős trükköt vetette be, ami egyből eredményt hozott, mert a mutáns állat abba hagyta az ugrálgatást és elkerekedő szemekkel a magasban békésen mosolygó Hepert bámulta. Ez volt az a pillanat, mikor a hős egy minutum alatt leereszkedett és egy kovakő segítségével meggyújtotta az érthetetlenül bámuló majom bundáját, majd hogy ne legyen gond egy szekrény mögé vetődött ami egy tükör előtt álldogált, a tetején egy korábban harcképtelené tett szürke, gumitestű űrizé pihent, megeshet immár örökre.
 A majomra, mivel nem tudott ordítani csak szerencsétlen módon ütögette saját égő valóját, már nem törődött az őt figyelő bajnokkal. Heper nem azért bújt a szekrény mögé mert félt a dolog biológiai jellege késztette erre, hiszen a halott testben bizony különös gázok keletkeznek és ezek a tűzzel párosítva csuda egy dolgokat tudnak művelni.
 BUMM! A robbanás olyan volt, mint egy villámcsapás, a majom már nem kapálózott, a majom már nem is létezett, illetve a fél csarnokot beterítve cafataival egy új síkra távozott.
 Büdös volt és a padló is csúszott, de mert a titok nagyon is foglalkoztatta a nagyherceget, az íróasztalhoz sétált, s mivel a tudás hatalom egy cédulára felfigyelve olvasni kezdte, körülbelül a közepétől.
...az M vírus kiszabadult és mi ufós testvéreinkkel a G víruson kezdtünk dolgozni, hogy a mutáns csaj, aki immunis a vírusra ne pusztítsa el az összes bázisunkat. Így dimenzió hajónkkal Fűvenbe érkeztünk és egy itteni hős dns-e segítségével lehet, hogy kitaláljuk a J vírust...
 Heper megborzongott, mert már sejtette miért van ezen az átkozott ufón. Ő kell ezeknek a mocskoknak, és az is biztos nem a gyógyszert akarják meggyártani ebből a dns izéből. Igaz, a Fűvenieknek nincsenek dns-eik ám ezt úgy tűnik itt senki sem tudja. S mert tudta ahol ennyi lény akad, mint amennyit agyonütött, ott még hétszer ugyanennyinek kell lennie, így megnyomva az űrhajó önmegsemmisítőjét ami a bal oldali fiókba lapult, futva rohant valamerre, mert ugye csak nem maradhat egy idegen objektumban.
 Futott és miközben fellökött egy pincért megpillantott egy pokolgép feliratú pokolgépet. Az idő ketyegett és csak percei lehettek hátra mikor meglátta a HANGÁRT és nem habozva az ott parkoló két hidroplán közül az egyikbe bepattanva beindította a gépet.
 A masina felzúgott és mert nyilván a hangra nyílik a kapu, a hős előtt feltárult a szabadulás útja.
JANI EZT NEM LÁTTA:
Heper viszont a fák között összetört roncs ablakából látta ahogy az utolsó pillanatban az ufót a kettes számú hidroplán is elhagyta. Az utolsó utáni minutum, viszont látványos és hangos finálé keretében történt. A nagy és hatalmas ufó ugyanis úgy robbant darabokra, hogy annál már jobban nem is lehetett volna. A hős elmosolyodott és bár több helyen megsérült a landolás következtében, mert hát víz híján egy erdő tetejére szállt le, ami nem volt zökkenőmentes. Mindegy, a lényeg hogy élt és zsebéből előhúzott egy fényes tárgyat amin egy piros gomb árválkodott.
 A nagyherceg eltűnődött, majd mert tudta mit kell tennie megnyomta a gombot. S még véget sem ért az égi tűzijáték, egy újabb detonáció rázta meg az eget, a kettes számú hidroplán milliónyi darabra hullva, izzó tűzgömbként zuhant a felszín felé, megtévedt meteor gyanánt. A hős fáradtan elhelyezkedett a roncsba és elhajítva a pokolgép távkapcsolóját megpróbált kicsit pihenni.