Sosem hittem, hogy egy döglőt veréb miatt keltenek fel, de így történt. S mert a mi körzetünk volt a hely és magam pedig a legjobb helyszínelő, volt gyanúm, miért rám gondolt a főnök.
Szóval taxival, amerikai taxival érkeztem a 107. utca kereszteződéséhez, majd onnan tovább az elhagyott játszótérre.
A hely furcsa volt, az eső egyáltalán nem esett, viszont állítólag a tőzsdei árfolyam, legalább 2%-ot. Megvalltam nem a két százalék borított ki, ha nem a viteldíj. Hiába egy szabad ország szabad rablással.
Kiszálltam, és a fiúk felé siettem akik egy laza kosarazással ütötték el az idejük, mert ugye a nap sütött és a várttal ellentétben a kihalt hely, valahogy nem tűnt annyira kihaltnak. Persze felmerült bennem, hogy lehet hogy rossz játszótérre érkeztem. Ám mivel a tér túloldalán megpillantottam a kollégáim, volt egy elképzelésem, még is csak jó helyen járók.
Így a kosarazókat feledve Bob-hoz siettem aki a kezében tartotta az áldozatot. Döbbenetes volt, a madár úgy volt döglött ahogy már döglöttebbként, talán már élő is lenne.
-Mi a helyzet? tudakoltam, látva a helyszínt minden irányból biztosították, és a nagy rendőri nyüzsgés ellenére egy fagylaltos vígan árusította a pisztáciás gömbjeit, megeshet nagyon is vidáman.
-Nos hadnagy a verebet mint látja valaki kinyírta. kezdte Bob, és a kiérkezett halottkémnek adta át az áldozatot.
-Igen Bob láttam, de nem értem mi közünk van egy állathoz.
-Tudja hadnagy a veréb nem csak egy egyszerű veréb volt, ez a jószág egy ügynök volt a nemzetbiztonságiaknál.
-Döbbenet. ámultam, most aztán elmondhassuk nálunk minden megtörténhet. Ámbár ahogy a tanár úr mondaná " Miért nem a nemzetbiztonság nyomoz! " s mert egyet értettem, már rég halott oktatómmal, fel is tettem a kérdést a verébtől megszabadult Bobnak.
-Főnök, ezt ne tőlem kérdezze, hozzak inkább egy kávét? mentegetőzött munkatársam, és mert nyilvánvaló volt a pufi Bob nem tud semmit
-Nem Bob, már két hete nem gyújtottam rá, viszont három gombóc vaníliás fagylaltot hozhat.
-Úgy tudom csak pisztáciája van. jegyezte meg a konfekció öltönybe szerény, kövér fickónak tűnő Bob Boboson.
-Köszi, elég lesz a vaníliás. legyintettem nagyvonalún és útjára engedtem a köpcös őrmestert.
Nehéz ügynek látszott a dolog és ráadást a boncolásig csak annyit tudhatunk, hogy valaki rá taposott a szerencsétlen ügynökre. S bár sok mindent megéltem, sosem gondoltam, hogy a verebek között akadni fog olyan intelligens akit hazánk biztonsági szolgálata alkalmazni fog. De ha már alkalmaz, ugye mert intelligens, vajon miért hagyta, hogy valaki alattomos módon rátaposson. Hát itt tartottam mikor Bob visszatérve átnyújtotta a hűs, citromos fagylaltot.
-Köszönöm Bob. S boldogan nyaltam a zamatos viagrás gömbökbe, mikor hirtelen megvilágosodott...
...az ágyamba ébredtem, és nagyot sóhajtottam, ez egy lidérces álom volt. Tele talányokkal, és csak remélhettem, hogy a verebek még nem szolgálnak az ügynökségeknél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése