Dia, így hívták a vászonruhás lányt aki az alkalmassági vizsgán a kemények csapatát választotta, igaz a masina a gödörásókhoz osztotta be, ám mivel kedd volt, szabadon választhatott, és ő megtette. -Hamar lezajlott a kiosztás, voltak a gödörásók, a mókásak, a fókásak, a kotorok és még vagy féltucat kaszt, akik mind-mind vidáman fogadták, hogy végre egy csoporthoz tartozva kiléphettek a nagyvilágba, bumm.
Kiléptek, a suli kapui feltárultak és mindenki rohanni kezdett a saját csoportjának központja felé, már aki tudta. Dia nem volt biztos a dolgába, így csak nyugisan a többi keményet követte,akik a város védelmezői lesznek, vagy ilyesmi. -Az eleje nem volt nehéz, végig kocogtak a főutcán, majd egy trafikot körbeugráltak, egy magányos kétágú létrán fel-le másztak, majd egy vadul száguldó lovaskocsira ugrottak fel, ami vélhetően el fogja vinni őket valahová. -Kilencen voltak, az elején többen, de egyiküknek kibicsaklott a bokája, a másik három leeset a létráról, és ketten meg a lovaskocsi helyett a metrólejáróba landoltak, elvéthették az irányt. -Ez volt, keménynek lenni kemény dolog, és csak a kemények maradhatnak kemények, a lágy tojásból ugyanis már soha sem lesz kemény, pláne ha fel is törik.
Dia kicsit pihegett, szökés-barna tincseit a szél táncoltatta, és azon tanakodott, ki a fene vezeti a lovaskocsit, ugyanis a kocsis helyén senki nem ült, még a kocsis sem. De hát ez volt a jövő, és bár Dia egy jóslat szerint még pék is lehetett volna, sőt a tesztek szerint, ha éhes, még a viadalokra is be tudott volna jutni, ő mindezt ellenezve, hős akart lenni, és ugye a hősök a kemények közül kerülnek ki, vagy csak úgy születnek(?) -Mindegy, mélázott volna még pár percig, mikor egy zsíros hajú srác rákacsintott, egy másik meg az égre mutatva egy gólyát látva álmélkodott.
-Mi a baj? pedzette Diána, nem tűrhette, ha valaki csak úgy kacsingat, mint egy szellemfogyatékkos, akinek csokit ígérnek ha rákacsint a tanárnénire.
-Mi a baj??? triplázott a fickó, azt gondolva, hogy az orrán éktelenkedő pattanás valami extra vagány dolog, és ezáltal, mindent megengedhet magának.
-Én kérdeztem, te szerencsétlen. mordult a lány, aki tényleg szép volt, és minden esélye meg volt arra, hogy hősnő legyen belőle, mert Fűven világában semmi sem volt lehetetlen, max. a tehetetlenség.
-Nyugi bébi, mindjárt megmutathatod ki is vagy te valójába.
-Oks. bólintott a lány, hamar észrevéve, ezzel az alakkal kár beszélgetni, úgy tűnt, egyáltalán nem normális, és lehet nem is volt.
-Egy buszmegálló táblája tűnt fel, egy rozzant ház közelébe, a szekér viszont nem lassított, de a keményeknek itt volt a leszálló, így hát életüket kockáztatva sorra leugráltak a békésen poroszkáló lovak által húzott kocsiról és pár perc és mind a kilencen a buszmegállóba álltak
-Sziasztok! lépett ki némi hatásszünetet követőn egy tip-top srác az épületből, bőrszerelése igazán keménynek mutatta, és nyakizmából ítélve, Dia biztos volt, ő valami vezető lehet, tán egy hetes.
-Szóval ti vagytok az újak...kezdte a csávó, barna szemeiből semmit nem lehetett kiolvasni, miközben a lovaskocsi egyre csak távolodott, vélhetőn belefog veszni a naplementébe, vagy esetleg nem.
...azt képzelitek keménynek lenni, móka és kacagás, pedig elhihetitek, nem csak móka és kacagás, kövessetek. ezzel a srác elindult a düledező épület felé, a kis csapat követte, majd belépve mindannyian meglepődve egy nagy lyukkal szembesültek, ami egyenesen lefelé vezetett.
-Tudjátok, itt a bázis, lent a mélybe, de hogy bekerüljetek le kell ugrani a mélységbe, és ha nem verődtök a akna falához, még élve meg is úszhatjátok, sok sikert, én lifttel megyek. ezzel a hetes, egy távoli sarokba kitárt ajtókkal várakozó liftbe lépve búcsút intett.
-Ez hülye?! hüledezett egy eszméletlen, úgy látszott ő nem akar leugrani, nem akar kemény lenni.
-Nem ő a hülye, hanem mi ha leugrunk. vélekedett egy citrom-szőke liba, azt sem tudva mit csináljon, igaz egyenlőre semmit nem csinált. -Diána másként látta a dolgokat, nagyot sóhajtott, és mert ő tényleg kemény szeretett volna lenni, a rozoga padlóval mit sem törődve a lyuk széléhez sétált, és még mielőtt valaki beleköpött volna, a mélység felé lendült, félszemmel látva társai őszinte sajnálkozását, de már mindegy volt, a gravitáció megérintette, és elindult a csillagok közé, vagy is a kemények vélt bázisa irányába, zuhanórepülő módjára...
