Egy hobbit osont a kertek alatt , tán még maga sem tudva mi céltól vezérelve, ám egy biztos, az est laposában elég erőteljesen settenkedett szájába egy fűszállal. -Igazából nem volt az a tipikus nagydarab, igaz, kicsinek is lehetett volna mondani, miközben a SZÜRKE GULYÁS rég nem használt vészkijárata felé közeledett. Itt most le lehetne írni, hogy a SZÜRKE GULYÁST egy Zenoin Ban nevű figura álmodta meg, de ez vélhetően senkit sem érdekelne, a rafinált hobbitot meg még annyira sem. -A lényeg, éjjel volt, a fogadó legtöbb vendége már hazatért, akik pedig itt kívántak megpihenni immár rég a szobájukba tértek, mint csiga a házába árvíz idején.
-Rinpipin-nek nem voltak leírható szándékai, viszont csak úgy reménykedve abban bizakodott, hogy az ívótér immár üres és a pislogó gyertyák fényénél az asztalokon felejtett köles pálinkákból jót kortyolva nagyot böffenthet. -Furcsa gondolat volt nem vitás, de ugye a hobbitok már csak ilyen egyszerű teremtmények voltak, nem kerestek magasztosabb célokat és a gyűrűket is rühellték, átoknak gondolván az ilyesfajta drágaságokat. Ám egy biztos ezzel az esettel kapcsolatban, ez az előre kifundáltnak tetsző cselekedett csak is a véletlen műve lehetett, miként az a bizonyos károgó varjú is amely nem találva menedéket, inkább körözött a magasba azt képzelvén, ő egy bagoly.
Viend Na Storvius egyedül üldögélt a gyertyafény árnyasabb oldalán és savanyú sörét kortyolgatta, immár jó ideje magányosan az ellipszis forma ívóba. A szolgák a konyhába ténykedtek, a tulaj, egy zöld szemű szerzetes úgy érezvén aludnia kellene, így már egy jó fertályórája visszavonult lakosztályába, ebből is kifolyólag Viend Na Storvius nyugalmát senki nem zavarta, elmélkedhetett a békéről, a kacsákról és egy éhes fehér cápáról egyszerre, egy templomot is meghazudtoló csend közepette.-Nem a sör miatt töprengett , már bőven nem ívott annyit amennyit ihatott volna. A híres kalandornál ez inkább egyféle kikapcsolódásnak számított, miközben igyekezett túltenni magát egy baleset folytán elhalálozott sárkány tragédiáján. -Tény, nem a sárkány volt a hibás, és Viend sem, hiszen ő már csak az újraélesztési kísérlet közepette érkezett a helyszínre. De ismerjük el, egy sárkány pusztult el a késéssel induló, déli busz következtében, még akkor is ha a bölcsek azt mondják az ilyenre, hogy előfordul, mintha csak azt mondanák, a rókák a talányokat kedd délután már nem teszik fel a szent erdő közepén, badarság.
Rinpipin messze nem gondolta, hogy a félhomályos ívóban még esetleg vendégek is lehetnek, a szolgákról meg feltételezte, nyilván fürdenek vagy ilyesmi. Így aztán a harmadik ajtót is benyitotta teljes mellszélességgel már szinte hősnek érezvén magát. Na igen, a hobbitok piszkosul hiú jószágok még akkor is ha tíz perc múlva azt is elfelejtik, hogy mi is volt az a esemény amely büszkeséggel töltötte el nem túl robusztus mellkasukat. Ám nem is ez volt a lényeg, mert ahogy benyitva keskeny ormányát megcsapta a pipadohány az okádék és a pancsolt bor sajátos egyvelege már azt képzelte nyert, erre a hetedik asztalnál egy búskomor hőst pillantott meg, Fűven egyik legnevesebb kalandozóját, aki pedig köztudottan utálta a pálinkatolvaj hobbitok mindenre elszánt klánját. S bár Rinpipin nem tartozott semmilyen klánhoz, attól még hobbit volt és a lassan rátekintő hős éj kék tekintetében nem az örömet vélte felfedezni, sőt...
-Hobbit úr?! dörrent a kalandozó egyáltalán nem számítva ma éjjel egy hobbit látogatására.
-Na mi van?! igyekezett keménynek mutatkozni a fűszálat laza egyszerűséggel a padlóra köpő szerzet, igazából úgy érezvén, nem csak ma, de soha többet nem fog inni pálinkát, mert az a hatalmas kard amely a hős oldalán pihent, pár másodper múlva apró falatokra szecskázza, mint ha csak egy kínai látványkonyhán lennének. Persze nem volt a közelbe se kínai se látvány, ám konyha kétségtelen, miként a szituáció is felettébb egyértelmű végkifejletet sejtetett.-Egyszer egy papagáj kaját kért egy paptól, a papnak viszont csak sőre volt, tudod mi lett ennek a találkozásnak a vége?? pedzette a kalandozó, egy könnyed mozdulattal kiürítve kupáját.
-Nem. ismerte be a hobbit, immár érezte hamarosan kezdetét veszi a számára nem túl ígéretes finálé.
-Mindketten részegek lettek, de később a papagáj éhen pusztult.
-Szomorú. ismerte be Rinpipin, nagyon nem szeretet volna a pap helyébe kerülni.
-Hidd el, nem az ő esetük a szomorú, sőt még a szamuráj gondja is elhanyagolható. Az igazi probléma, hogy veled mit tegyek, így éjközép határán.-Engedj el. próbálkozott a hobbit, immár azt a másodpercet is elátkozva amiről azt sem tudta, hogy esetleg létezik.-Rendben, de tűnés! döntött Viend Na Storvius úgy érezvén ha ezt a betolakodót elengedi, a sárkány ugyan nem támad fel, de egy hitvány életet megkímélve okot találhat, hogy egyszer talán később, igazságot vegyen a hobbitoktól...
...Rinpipin loholt mint ha eszét vették volna, nem tudta miért és azt sem hogy hogyan, de a legendás férfi meghagyta ez egyszer az életet, és ez egyszer pont megfelelt. Persze tisztába volt, a fűszálat kiköpte, a pálinkák maradékéból egy kortyot sem ihatott és még a talpa is viszketett, még is szerencsésnek érezte magát. Inge ráragadt az ízadáságtól, a SZÜRKE GULYÁS robusztus árnyéka és halovány fényei már csak lidércnyomásnak tűntek, ám a hobbit egyel tisztába volt, ide többet soha nem tér vissza, ugyanis nem érezte magát sem Vajáknak sem pedig terminátornak.
