Felemás történet

Egy törött bögre maradványai voltak a durva asztallapon, egyféle mozaik gyanánt. -Poo a híres-neves varázsló igazából nem tudta hová tenni a dolgokat, mert az asztallap a földön hevert, a lábak egyszerűen eltűntek. Még nem ijedt meg, nem az a fajta férfiember volt aki megijed egy láb nélküli asztaltól. Ám azt azért tudomásul vette, hogy e ronda  és elhagyott épületbe a GONOSZ tombolhatott, nyilván felemás sikerrel. -Ismét körülnézet, a DÖGLÖTT TYÚK néven hajdan közismert fogadó romjai között. A falakon még itt és ott megvolt a malátaszín vakolat, máshol még egy kép kerete is a falon csüngött amit pókháló szőtte körbe, nagy, csúf legyekre élezve ki a történetet. -Egy biztos, a hely kísérteties volt, és nem csak a romok, por és a patkányillat miatt. A tűzvarázsló nagyon is tisztába volt azzal, hogy őt a sors nyilván nem véletlenül vezette, az öreg országút mentén immár csak részben magasodó fogadóhoz, ami már igazából nem is volt fogadó. Természetesen nem ide készült, a kinti borongós idő ösztökélte, hogy betérjen a DÖGLÖTT TYÚKBA, igaz ezt már jócskán meg is bánta, miként mókus a krokodil gyomrába.

 Pontosan nem tudta mi történhetett a húsz éve még sürgéstől forgástól és vendégektől népes fogadóval, csak azt, hogy itt a sötétség tombolhatott önfeledt őrületével, az egész, hajdan kétszintes épületet málladozó maradvánnyá változtatva. Volt elképzelése, a levegőbe még vibrált némi mágia, méghozzá a könyörtelen kutyapor mágia összetéveszthetetlen delejes érzetével keveredve egy másik, démoni lenyomat. Igaz ez még nem jelentett semmit, hiszen a kutyapor mágiáról köztudott, hogy nincs hatással a fára, és az asztalnak kilencven százalékba a lábai fából voltak. Szóval ha valaki mégis a kutyapor igéket vette igénybe, mint a pap a vörösbort, akkor kellett lennie egy másik varázstípusnak is ami a fára is volt erőhatással, netán teleportálással.
 -Poo komótosan az ablaknyíláshoz sétált és a kint csepergő esőt nézve, már bánta, hogy nem a postakocsi járatott választotta, bánta de mivel itt volt és nem máshol, úgy döntött megpróbálja jól érezni magát a csontok, vackok és szellemes árnyalakok társaságába, legalábbis míg az eső be nem fejezi attrakcióját.

 Talán ha tíz perc eltelt a húszból, mikor a jó kiállású mágus összehúzva utazóköpenyét ismét a belső tér felé fordulva a miérteken kezdett ismét töprengeni. Felmerült benne például, hogy miért hagyta el sose-volt szerelme, vagy hogy miféle istenek nem teremtették Fűven egyedi világát. A kérdések komolyak voltak, a hely komor és kint mintha az eső is befejezése felé közeledett volna. Sok volt a kérdőjel, miként csillagok között a sok fekete üresség. De szó mi szó, Poo nem óhajtotta megfejteni a DÖGLÖTT TYÚK rejtélyét, már csak azért sem, mert néhány óra járóföldnyire fel fel sejlett egy település kacskaringós templomtornya, ami vélhetően feledteti e elhagyatott és rossz hely egyedi atmoszféráját is. Persze most felmerülhet a laikus kérdés, hogy akkor miért is vezérelte ide a sors a varázslót(?) vagy hogy, miért nem derülhet ki a fogadó rejtélye, ám be kell vallani, mivel Poo úgy döntött távozik a romok közül, e kérdésekre talán csak egy másik kalandor fogja megadni a választ, már ha véletlenül-készakarva betéved e pusztulás illatú tégla és vályog maradványok közé...