ISTENCSAPÁS ( LEGYEN ) 4. rész

 ..szóval megjelent Atilla és sikoltó hangja, majd mindent tönkretett. Ám hogy még sem dúlta fel a küzdőteret csak egy oka volt, Heper az immár meglengetett kalapácsot nem tudta megfékezni, így a szerencsétlenül megjelent Atillát találta képen, aki zúgó moszkitóként csapódót egy közeli falnak, ahol nagyot koppant, azután elhallgat/ott.
 A Fűveni hős nem is tudta most mi legyen és Bill is furcsa szemekkel bámulta a kinyuvadt legendákban biztos népszerű hőst Atillát a delfinek ostorát.
 Sok gondolat villanhatott volna át a nagyherceg elméjén, és még a rá váró küzdelemre is összpontosíthatott volna, ám nem ezt tette, valami furmányos oknál fogva egy kék színű erő megragadta és egy bárkára teleportálta.
 Tehát a döbbenet döbbenetet követett, mint vámpírt a denevér, vagy kócsagot a mocsári billentke. Persze ekkor már Heper is jól tudta, nagy galacsin kerülhetett a palacsintába, miközben a bárka teljesen elhagyottnak látszott, leszámítva a a kabinok irányából céltudatosan összevissza kavargó ködszerű ködöt.
 A kalandozó akinek neve milliószor is feltűnik a MI.G.U.S.-ban   egy cseppet ijedt csak meg. A helyzet természetesen teljesen világvége benyomással rendelkezett és az a köd sem látszott túl bizalomgerjesztőnek, mégis a férfi úgy vélte, ha világvége is van, ha ő még él akkor annak számos oka lehet. S nem feltétlenül az, hogy Atillát rendesen hazavágta.
 A hős itt tarthatott, a bárkát pedig csak az istenek sejthették merre is tart, mikor félelmetes üvöltést nélkülözőn egy hínáros, búvárruhás fickó rontott elő az egyáltalán nem természetes ködből.
 A legendás férfiú, itt két dolgot tehetett, vagy leüti a csúnya fazont aki egy BETTY A SZERELMEM medáliont viselt a nyakán, vagy ez a nyilván tébolyult búvár a kezébe szorított zoknival még a végén az életére tőr.
 Szóval a helyzet egyáltalán nem volt vicces, ám ekkor Hepert ismét megragadta ez a világvége erő és megint Billel nézet farkasszemet, Atilla még sehol sem volt. A helyzet egy valódi istencsapásának látszott, és bizony a legendás hős, nem is állt távolt az igazságtól, még ha az néha odaát is van...         

ISTENCSAPÁS ( LEGYEN ) 3. rész

 A csoda sem tudta mi történt, Heper még ott tartott, hogy egy tőzeget követelő halott vámpírt igyekezett jobb belátásra téríteni, mikor "mennyei királyság" egy bazi zöld tisztáson találta magát, mialatt az égen felhők is úsztak, dél, délkelet irányában.
 Persze nem ijedt meg, de azért legendás harci kalapácsát kicsit könnyebben tartva, sok mindenre felkészült.
 -Hali! szólította meg a Fűven szerte ismert hőst, egy nagyon is gyanús figura, aki egy pénzbehajtó és egy eszkimó keresztezéséből született ízének tűnt.
- Szevasz! így a hős, gyanítva, lehet rosszabb helyzetbe cseppent mint annak előtte bármikor.
- Stereotip Bill vagyok, egy időmilliomos tömeggyilkos. kezdte zokszó nélkül az időmilliomos, ami nem sok jót jelentett a nagyherceg számára.
-Na és, Én meg Heper nagyherceg vagyok. vont vállat a legendás férfiú, jól tudva a közöny a legjobb fegyver az ilyen zavaros zöld tekintetű fazonokkal szemben.
- Nem érdekelt Te ki vagy, tud meg csak azért kerültél ide, hogy agyonvágjalak. jelentette ki, a már Heper szerint, biztos hogy lökött manuszka.
- Oké agyonvágsz, de miért??? firtatta a jóképű bajnok, aki valami furcsa okból kifolyólag könnyű vértezetet viselt, az elraboltatását megelőző öltözékéhez képest. Igaz, a lényeg a kalapácsa volt, ha az jelen és nem múltidő ( a volt ) akkor túl sok gond nem lehet.
- Agyonváglak és kész! dörrent dörgedelmesen a szívtipró külsejű mókuska.
- Rendben. hagyta a dolgot annyiban a nagyherceg és harcra készen meglengette félelmetes harci kalapácsát, mikor sikoltva megjelent Atilla...      

A Döbbenetes Térkapu

Ha mégis valakinek a szülinapja lenne, egy ilyen tragikus pillanatban, lásd a folytatást.

 Nagy dolgok vannak Fűven szerte készülőben. Nem csak azért mert a legnagyobb Hősök fontos dolgoktól hajtva teljes elfoglaltságba ténykednek, hanem mert megnyílt egy Tér-Idő kapu, semmi jót nem sejtetve.
 Egy krónikás fedezte fel a különös pulzáló izét, s mert értesítette a legtávolabbi hatóságokat, csupán tíz esztendő kellet, hogy a helyszínre érkezzen a papokból, varázslókból, kóristákból és kéményseprőkből álló különleges bizottság. Igen ám, de e kiváló koponyákkal teli csapatban nem szerepelt egyetlen HŐS SEM!!!
 Döbbenet! egész Fűven történelmét átszövi a Legendás férfiak és nők bravúros teljesítményei és pont ekkor és pont ott egyetlen kiválasztott sem volt jelen. Pedig ha jelen lettek volna, biztos, hogy a kontinensen soha nem terjed majd el az internet. Azon felül meg nem tőrt volna ki a 4. Fűveni háború.
 Persze itt elég lenne csak a másodikra gondolni, hogy tudja az emberfia milyen szörnyű is egy ilyen, az egész kontinenset lángra lobbantó háború. Ám ha valaki a harmadikra szeretne gondolni, azt is megteheti, az elsőről már nem is beszélve.
 Igaz, az elsőről nem is lehet túl sokat mesélni, mert mikor már úgy látszott vége a világnak és egy féregjáraton át behatol a FURCSÁN CSODÁLATOS PÓKGYEREK egy akkor élt hős a véletlen és egy részeg mágusnak köszönhetőn a tetthelyen termet és mivel legendás fickónak számított egy rövid csetepatét követőn a pókgyereket visszaküldte a jó büdös földre.
  Furcsa ez, mert most nem egy szuper rém kívánt Fűvenre támadni, hanem egy biciklis alak. Egy rafináltan színes szemüveget viselő fickó, aki még át sem érve, már fenyegetőn kiabált, hogy ő SZÍNESEN GÉZA!