A csoda sem tudta mi történt, Heper még ott tartott, hogy egy tőzeget követelő halott vámpírt igyekezett jobb belátásra téríteni, mikor "mennyei királyság" egy bazi zöld tisztáson találta magát, mialatt az égen felhők is úsztak, dél, délkelet irányában.Persze nem ijedt meg, de azért legendás harci kalapácsát kicsit könnyebben tartva, sok mindenre felkészült.
-Hali! szólította meg a Fűven szerte ismert hőst, egy nagyon is gyanús figura, aki egy pénzbehajtó és egy eszkimó keresztezéséből született ízének tűnt.
- Szevasz! így a hős, gyanítva, lehet rosszabb helyzetbe cseppent mint annak előtte bármikor.
- Stereotip Bill vagyok, egy időmilliomos tömeggyilkos. kezdte zokszó nélkül az időmilliomos, ami nem sok jót jelentett a nagyherceg számára.
-Na és, Én meg Heper nagyherceg vagyok. vont vállat a legendás férfiú, jól tudva a közöny a legjobb fegyver az ilyen zavaros zöld tekintetű fazonokkal szemben.
- Nem érdekelt Te ki vagy, tud meg csak azért kerültél ide, hogy agyonvágjalak. jelentette ki, a már Heper szerint, biztos hogy lökött manuszka.
- Oké agyonvágsz, de miért??? firtatta a jóképű bajnok, aki valami furcsa okból kifolyólag könnyű vértezetet viselt, az elraboltatását megelőző öltözékéhez képest. Igaz, a lényeg a kalapácsa volt, ha az jelen és nem múltidő ( a volt ) akkor túl sok gond nem lehet.
- Agyonváglak és kész! dörrent dörgedelmesen a szívtipró külsejű mókuska.
- Rendben. hagyta a dolgot annyiban a nagyherceg és harcra készen meglengette félelmetes harci kalapácsát, mikor sikoltva megjelent Atilla...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése