EGY HŐS!

 Miközben a világ megmenekült a világvégétől, ám közben a hősök egyszerűen eltűntek, egy isten volt a sok közül aki aggódott Fűven jövője miatt és így elindult megkeresni az elveszett hősöket.
 Ő volt MOTORIKUM egy legendákba még nem foglalt isten. De míg ő keresgélt, szinte már elkeseredett módon, az addig az egyik rátermett hős egyszerűen előkerült, s ez a hős nem volt más, mint Heper.
 Nos a nagyherceg valahogy érezte a problémát, talán egy nyolcadik érzékének köszönhetőn, talán az útját keresztező hirdetőtábla tartalmából kiindulva, de a lényegét tekintve sejtett valamit.
 Sejtett, de miként a sejtmag sem létezik sejt nélkül, úgy a legendás bajnok sem volt biztos a dolgába százhét százalékig. S mivel Heper alapos ember hírébe állt és azt sem értette, hogy miként keveredett ki Stereotip Bill markából, óvatosan tekintet a helyzetre.
 Persze abban biztos volt, hogy Fűvenen jár, abban viszont nem, hogy Billt vajon megölte-e az a nősténytigris amelynek vemhessége alatt szörnyű trauma történt a kontinens bal oldalán.
 Szóval sok kérdés volt és még a posta sem volt nyitva. Igaz, Heper nem az a feladós típus volt akit ha eltapos egy úthenger akkor belenyugodva nem törődik a dologgal.
 Ő törődik, oly annyira, hogy harci kalapácsával egy hatalmasat csapott egy roncs ufó tetejére, amit még a világvége idején hajított a kanyargós út szélére egy vagy más láthatatlan erő.
 Nehéz volt ez így, mert miközben a déli napsütésben, feltűnt egy település körvonala és a madárkák békésen eszegették a kék katicákat egy korhatag fa tövében, a hős úgy érezte még sok dolog nincs pontosan a helyén. Már csak a falu első házát nézvén is, hiszen az egy bolondokháza volt, és ugye köztudott Fűvenen a bolondokházát mindig egy vagy több erdő közepére építik, valószínűleg kulturális szempontokból.
 De itt valami baj volt, és Heper ezt távolról sem vette tréfának...       

Eltűntek a hősök!

Az utolsó hős, de hol a többi???

 Marha nagy figyelemmel figyelték az istenek a világvége végét. Először is nem értették miért is lett vége e zűrzavarnak. Másodszorra, nem értették hová tűntek a planéta hősei. Mert kb tíz perc múltával, mikor minden helyreállt, az összes híres-neves hős egyszerűen eltűnt, még John is aki a bazi nagy kapcsolóval kínlódott.
 Ez roppant érdekesnek tűnt, oly annyira, hogy az egyik isten, aki nevét nem kívánta publikálni, inkognitóba szállt alá Fűven világába, hogy megtalálja a hősöket.
 Persze ő is tisztába volt, hogy némely bajnok átesett egy fekete lyukon, mások pedig szimplán elestek egy kiálló gyökérbe, de ezek kevésnek bizonyultak magyarázatként, mert a józan számítások szerint, mindenkinek visszakellet volna térnie az Istencsapását megelőző minutumába való tartózkodási helyükre.
 Szóval voltak gondok és még Dj Napraforgó sem tudta az önkéntesen kereső istent felvidítani " Csapott nyúlszív balladája " című fülbemászó slágerével.
 Nehéz dolog volt ez, Fűvent mindig a hősök hőstettei irányították a helyes úton, és most, hogy eltűntek a jövő semmi jót nem ígért.
 Motorikum, már mint az isten aki magára vállalta, hogy megleli a kontinens, sőt az egész planéta eltűnt legendás fickóit, dzsipnek álcázva száguldott és nagyon nem értette az meglepet arcokat akik nem kívántak kommunikálni vele.
 De ez van, egy istentől vagy félnek vagy nyaliznak a legtöbben, még Fűven világán is...
 

Világvége Vége.

 Miközben zajlik a világvége és az összes hős ádáz küzdelmet folytat a dolgok helyrealitása érdekében, sőt még egy bazi nagy pók is, tudomásul kell venni, hogy Fűven kontinensén nincs patakcsata.
 S hogy ez, miként jön ide, talán senki sem tudja, ám mert éppen világvége zajlott bár mi előfordulhat.
 Bármi, s ebből kiindulva a bölcs szerzetes, Kolbi testvér tudván, hogy dúl a katasztrófa, úgy határozott elindul csak úgy bal irányba.
 Kurva lassan lépkedett és ez nyilván a világ összeomlásának egyik mellékhatása lehetett, legalábbis egy fűrészüzem tulajdonosa így vélte, aki jól látta a vánszorgó vénséget.
 Látta, de mert éppen egy HUMBABUMBA jelent meg a rönkfák között, kénytelen volt a furcsa lényre összpontosítani, a szerzetes pedig békésen tovább vánszorgót.
 Nem volt öreg, már mint a HUMBABUMBA és ez semmi jót nem ígért, pláne mikor a bestia elacsarkodva kitátotta hülye pofáját.
 Itt tudni illik, hogy e furcsa nevű jószág nem őshonos Fűven világában. Ám mert se hős se senki nem volt a fűrésztelep közelében, rossz volt rágondolni mi is történhet a munkásokkal és főleg a tulajjal.
 Igen, a világvége sok baromsággal sújtotta MI csodás világát. S talán Kolbi testvér is ez ügybe indult el, tudatlanul, egy jótékony isten ösztönzésének köszönhetőn.
 Tehát zajlott az élet, és félő volt, hogy holnapután már mínusz 70 fok is rátörhet elsősorban Fűven csodás földrészére. Ez pedig ha bekövetkezik, rosszabb, mint maga a világvége.
 Ám ekkor felettébb megdöbbentő dolog következet be, a világvége ahogy jött úgy távozott is. Az meg, hogy kinek is köszönhető e szerencsés fordulat, talán soha nem fog kiderülni...