Azt el kell ismerni, hogy Viend na Storvius egy rafinált terv keretében, előbb megszabadult kötelékeitől, majd elintézte felvigyázóját és elhatározta kijut az idegenek által ellenőrzött erődből.Nos e fejezet azt nem árulja el, hogy ha hagyma főzelékbe svábbogarat keverünk, milyen is lesz az étel íze, ám abban mindenki biztos lehet, valami történni fog, akár ép most vagy fürdés közben...
Kint volt, a cellájába a félholt idegen nyögdécselt, a hős szerint valami régi altatódal, ami jelen esetbe senkit sem érdekelt. Viend mivel már az előbb is tudta, hogy az idő ketyeg, nem mélázhatott sokat, már csak azért is, mert meg kívánt szökni és mint ha a kinti folyosó bal irányából idegen beszélgetés szaggatott foszlányai közeledtek.
Az, hogy pontosan miről is szólhatott a csevej, két okból sem tudta megfejteni a lovag. Az első, nem értette az idegenek, vélhetően Szaturnuszi dialektusát. A másik, meg kell vallani a jelen helyzetbe cseppet sem érdekelte, és ekkor még akadt egy harmadik dolog is, még pedig, hogy neki menekülni kellenék.
S, hogy erre így szépen rávezette magát, okos módon nem a hangok irányába indult meg, határozott kopogós léptekkel, azt a benyomást keltvén mindenkibe, hogy csak egy őr lődörög unalmát űzendőn, vagy szükségleteitől késztetőn.
A terv .urvára jó sikerült, valamelyik isten jóvoltából, talán éppen a puding készítés és a szökés balkezes istene áldásától kísérten, Storvius elért egy buszgarázst ahol iskolabuszok, Ikarus buszok és még trolibuszok is sorjáztak, szinte végeláthatatlan sorokba.
Ám Viend jól tudta, hogy nem tudta mik azok a buszok és azt sem mire valók. Így mikor megérintett egy BKK jelzésű csuklós járművet, még azzal sem volt tisztába, vajon az üzemanyagtankok tele vagy félig lehetnek.
Kemény helyzet, és mert egy idegen erőd, idegen helyekről lopott buszai között lépdelt, jó esélyt érzet arra, ha talál valami épelméjű járművet, mondjuk egy ejtőernyőt, talán leugorhatna a vár egyik tornyából és neki vághat e idegen világ pereme felé, hogy ott kifundálva valamit vissza kerülhessen Fűven csodás planétájára.
De mert a lovag úgy érezte, ha a buszok között tekereg előbb vagy holnap de rátalálhatnak, sietősen hagyta el a hangárt és trükkök százait alkalmazva hamarosan az idegen erőd legmagasabb várfokán magasodott, ruhájába a őszi szél csimpaszkodva.
-Lépni vagy nem lépni, ez itt a kérdés. idézett egy híres Fűveni költőt a lovag, sajnálkozva tapasztalva, hogy elfelejtett szökés előtt megborotválkozni. Ám mert hirtelen, mint szexelés közben beállt döbbenet, megszólalt a sziréna, a férfi nem teketóriázott, kilépve a hideg hógömböket röptető szélbe alávetette magát a mélységes mélységbe.
Már vagy egy ideje zuhant, körülbelül, fél tized másodperce, mikor eszébe villant, nincs nála ejtőernyő!!! Persze túlzottan nem ijedt meg, hiszen már így is halkan ordított, mikor isteni gondviselés, bevillant hogy a leütött őrtől megszerezte idegen mágiától nyilván telített talizmánját, ami a hős szerint meglehet működhet is, és amit hamarosan élesbe ki is deríthet... tehát volt remény, nem is oly kevés.
