Persze ennek nem az esős évszak volt az oka, sőt még az a elromlott vízágyú sem zavart be sokat ami balra parkolt a homokos tengerparttól, kb. 13 Fűveni mérföldnyire.
A probléma forrása a hősök hiányába volt keresendő, mert miközben a világvégét sikeresen túlélte a kontinens és lakói, a gonosz uralmát amit a hősök híján senki nem korlátozott lehetetlennek bizonyult hosszútávon elviselni.
Így történt, hogy VI. Suba püspök-király úgy döntött, mivel nincsenek bátor vitézek, evakuálni kell a földrész lakosait. Ami pár év alatt le is zajlott és Fűven elnéptelenedett. S mivel elmentek a jámbor emberek a gonosz is megritkult.
Megritkult, de mert egy hős még küzdött, maradt néhány rossz fiú akik viszont állandó rettegésben éltek, örülten imádkozva, hogy ne hogy találkozzanak Heper nagyherceggel, Fűven egyetlen igaz bajnokával.
De mert a kontinens városai nem maradhattak üresen, egy új faj állt két lábra, s ők kezdték újra civilizálni e meseszép világot. Beszéltek, énekeltek és még füvet is rágcsáltak, már csak azért is mert ezen lenyűgöző intelligenciára ébredt faj egyedei, nem voltak más, mint a TEVÉK...
