Zagyva Gondolatok

 Olyan nagy kérdéseken merengett, Poo mágus, hogy azok már magasabbra nyúltak, mint Fűven legmagasabb bércei. Sőt, a nyekergő padon ülve, a kortalan férfi biztos volt, hogy még a gőzkalapács-kezelők istene is csak bámulja, egyre feljebb röppenő gondolatait.
 -S mi is volt ezen lélegzetelállító eszmefuttatás? nos erre a varázsló sem tudott volna megfelelni, ha valaki ezt megkérdezné tőle, ám ez attól, semmivel sem csorbította szárnyaló gondolatainak mennyei magasságait.

-Nehéz ez nehéz. vakarta orrnyergét hümmögve  Poo, arra a zöldszemű kóbor cicára pillantva, aki a lábához dörzsölődve, zsíros kenyeret kunyerált. -Szíve szerint odamondta volna a macskának, hogy nincs kenyér, de még jégkrém se, viszont a jó szíve ezt megakadályozva, így inkább töprengett tovább, nem véve tudomást a hangoskodó cicáról.
 -Szárnyaltak a kérdései, mint hullócsillag télvíz idején, de ez természetesnek is számított, a kora nyári napsütés kellemes simogatása közepette. A mágus, aki egy titkos oknál fogva, gumicsizmát viselve lábain, kényelmesen hátradőlt és a fölé magasló eperfa leveleit zabáló hernyókat szemlélte, valahogy még is boldognak érezte magát.

-A nagyság átka. fintorodott el a férfi tíz perc nézelődést követőn, a nyár most másodlagosnak számított, a macska meg éhes, a mágus meg töprengőn tarisznyájába nyúlt és egy jófajta házikolbászt halászva elő, hatalmasat harapott az illatozó étekbe.
 Na itt történt egy apró zavar a  a gondolatok szárnyalásba, ám Poo belátva, szegről-végről még is csak halandó, tehát nem kell mindent túlkombinálni, mert még a végén úgy járhat, mint az a Kék Óriás aki saját csapdájába esve egy csütörtöki hajnalon éhen halt a gödör aljába. Meg aztán, ott vannak az istenek, és még a végén ellopják zseniális kérdéseit, melyeket izomból agyalt és melynek tartalmáról, maga se tudott volna egy épkézláb mondatott mondani.
 De mi is a lényeg a töprengéseknek(?) nem az, hogy tudjuk, miről mélázunk, hanem az, hogy mélázzunk. S a mágus nagyon jól ismerte az ilyen spirituális igazságokat, hiszen még könyvet is írt e témakörbe, és talán ezért is volt elégedett, és ezért is merte megenni a táskájából elővett füstölt-kolbászt, teljes lelki nyugalommal, a macskának egy darabot sem adva.

 Na itt szokták a normálatlan kérdéseket feltenni az egyszeri szellemek, ám a Diófa-kertbe, ahol Poo pihent, nem igen akadt ilyen szellem. Viszont ha lett volna, akár csak egy is, a barna tekintetű férfi egyértelműen tudott volna válaszolni.
 Már csak azért is, mert egyszer egy beteg démont

is kifogva, egy megbízás keretében, keményen szembekerült a hülyeséggel, ugyanis a szörny, sárga-bab főzelékről beszélt folyamatosan tömlöce mélyén, és Poo akit gyógyítani hívtak, még az ételről hablatyoló szörnyetegnek is megfelelt, hogy miért is nem kaphat a nevezett ételből, hol ott a démonodú pitvarába egy egész fazékkal gőzölgött, friss egérkékkel ízesítve.
 Igaz az odú vagy száz nap járásra volt a börtöntől, de ezt az elmeháborodott démon nem tudhatta, mivel abban a hiszembe töltötte napjait a börtönbe, hogy egy joga tábor részeként a magányt kell megtapasztalnia.
 Mindegy, a lényeg, a démon ugyan nem gyógyult meg, de egy idő után, már nem emlegette a főzeléket, mi több, még egy kicsit később, már semmit sem. -Szóval tudni kell normálisnak lenni, és aki normális, Poo úgy vélte, az könnyen tud válaszolni a normálatlan kérdésekre is.

Egy Elméleti Nap a Kutyáról?

 Egy kutya ugatott, hihetetlen, de Fűven szerte szoktak a kutyák csaholni, ám most csak egy kutya ugatott. Poo mágus, ki jól ismerte a részecske fizika azon szegmensét, ahol az ufókat boncolják, természetesen elméleti téren, gyanús pillantásokkal húzta el laborja ablaka előtt a kisujját, egy szimpla pszichikai kísérlet gyanánt, igaz a lényege már rég a feledés homályába merült, mint a friss homár a gőzölgő fazékba, télvíz idején, még is lehetett az egésznek valami értelme...
 Persze nagy hülyeség lenne értelmet keresni, egy olyan tartományba ahol a pápa-király elmondja a tutit és a tömeg tapsikol, hol ott az ő sorsuk süllyed a legendás Titanic mélységéig. -Itt illik megjegyezni, a Titanic egy lovaskocsi volt amely egy por-ette falu határában beleesett a nagy kútba, ami nem is lett volna baj, ha a kútról nem lett volna köztudott, hogy egész a világvégéig lehet benne zuhanni, és ugye ott még a varázsceruza sem tud segíteni, mert köztudott, a világvégén még papír sem létezik.
 -Sokan úgy gondolják a világvége olyan mint egy félméteres vonalzó, van kezdete és akad vége is, ám ez nem igaz. A világvége csak nevében véges, a fizika is igazolta, hiszen ha van egy gammakitörés az öröké halad a tér-idő világában, pontosan a 23. pontig, amiről pedig a matematikusok megmondták, a 23. pont egy nem is létező dolog.

 A mágus sóhajtott, mivel a klímaváltozásról még nem is értesült, mivel nem is létező fogalom, az ufóboncolás ötlete merült fel, mint az a bizonyos rózsaszín tengeralattjáró egy alternatív világa. Ez így nehéznek tűnhet a laikus ember számára, miként az egykulcsos adó, de hát törődni kell mindennel és mindenkivel. Hiszen Fűven egy olyan világ ahol a hősök az elesetteket nem felejtik a Gonosz-erdő mélyén egy üres elsősegély doboz társaságában. Itt a hősök azért vannak, hogy cselekedjenek, és nem aranyért teszik, azok nem hősök csak zsoldosok, miként a 2+2 is lehet 5, sőt egy üveg sörbe is lehet egér, ami nem is oly meglepő, mint egy földrengés a felhők között, hóesés idején.
 De a kutyaugatás! Poo alaposan végig nézte a rozsdás vackokkal teli udvart, a kidőlni készülő körtefát, és a lovakat hajkurászó disznó sem kerülte el a figyelmét. Ám egy dolog zavarón zavarta, a kutyát nem igen látta. Persze lehetne mondani, az ablakon keresztül minden más, pont úgy mint a jövőben a tévébe, mert ott is csak hazugságok lesznek, egy jós legalábbis ezt ígérte. Ám a mágus sem a tévé nevű, még nem létező valami nem érdekelte, és a romlott húsleves sem dobta fel hangulatát, mindebből kiindulva, a dolog úgy állt, hogy a lovak megették a kutyát és a disznó ezen bepöccenve a paripák ellen fordult, már csak azért is, mert nyilvánvaló a kutya, valamelyik ló hasából még mindig kiabál, már csak azért is, hogy hallja meg a világ...