Gamma???

 Miközben sok hős a szökésen töprengett, néhány pedig már akcióba is lépve szökött, ebből kiindulva nagy dolgok voltak készülőbe. Arról nem is beszélve, hogy Fűven szabadon menekülő hőse Heper nagyherceg, még nem játszotta ki az összes lapját, igaz a közelgő újabb világvége miatt feladatai kicsit megnövekedtek.
 Ám ekkor történt valami, amely mindenki számításait felrúgva, mint egy moslékos vödröt, új szituáció keletkezett...

 Gammakitörés! nemes egyszerűséggel így neveznék a jövőben e váratlan és tragikus eseményt, melynek halálsugara valamely oknál fogva, durván megcélozta, úgy a planétát, mint magát Fűven lenyűgöző kontinensét.
 Legyünk őszinték, a helyzet annyira komisznak ígérkezett, hogy egy részlegesen teljes kihalást sejtetett. Persze ez még nem ijesztette volna meg a hősöket és a planéta isteneit, ám még is a helyzet egy kicsit még komplikáltabbnak ingérkezet, már csak azért is, mivel e fránya eseményről senki de senki nem tudott!

 "Szálldogál a öreg sárkány,
nyulat fogna, délibábbal.
Ám jött a fránya sugár,
kiégette a kripta falát.

Nem gond ez, így a sárkány,
gyomrába csak egy teve motoszkált.
Így hát repült, egyszerűen,
a gammakitörés pedig nem érdekelte."

 / A sárkányok balladájából részlet: A gammakitörés kezdete /
 

Szökés

 Azt el kell ismerni, hogy Viend na Storvius egy rafinált terv keretében, előbb megszabadult kötelékeitől, majd elintézte felvigyázóját és elhatározta kijut az idegenek által ellenőrzött erődből.
 Nos e fejezet azt nem árulja el, hogy ha hagyma főzelékbe svábbogarat keverünk, milyen is lesz az étel íze, ám abban mindenki biztos lehet, valami történni fog, akár ép most vagy fürdés közben...

 Kint volt, a cellájába a félholt idegen nyögdécselt, a hős szerint valami régi altatódal, ami jelen esetbe senkit sem érdekelt. Viend mivel már az előbb is tudta, hogy az idő ketyeg, nem mélázhatott  sokat, már csak azért is, mert meg kívánt szökni és mint ha a kinti folyosó bal irányából idegen beszélgetés szaggatott foszlányai közeledtek.
 Az, hogy pontosan miről is szólhatott a csevej, két okból sem tudta megfejteni a lovag. Az első, nem értette az idegenek, vélhetően Szaturnuszi dialektusát. A másik, meg kell vallani a jelen helyzetbe cseppet sem érdekelte, és ekkor még akadt egy harmadik dolog is, még pedig, hogy neki menekülni kellenék.
 S, hogy erre így szépen rávezette magát, okos módon nem a hangok irányába indult meg, határozott kopogós léptekkel, azt a benyomást keltvén mindenkibe, hogy csak egy őr lődörög unalmát űzendőn, vagy szükségleteitől késztetőn.
 A terv .urvára jó sikerült, valamelyik isten jóvoltából, talán éppen a puding készítés és a szökés balkezes istene áldásától kísérten, Storvius elért egy buszgarázst ahol iskolabuszok, Ikarus buszok és még trolibuszok is sorjáztak, szinte végeláthatatlan sorokba.
 Ám Viend jól tudta, hogy nem tudta mik azok a buszok és azt sem mire valók. Így mikor megérintett egy BKK jelzésű csuklós járművet, még azzal sem volt tisztába, vajon az üzemanyagtankok tele vagy félig lehetnek.
 Kemény helyzet, és mert egy idegen erőd, idegen helyekről lopott buszai között lépdelt, jó esélyt érzet arra, ha talál valami épelméjű járművet, mondjuk egy ejtőernyőt, talán leugorhatna a vár egyik tornyából és neki vághat e idegen világ pereme felé, hogy ott kifundálva valamit vissza kerülhessen Fűven csodás planétájára.
 De mert a lovag úgy érezte, ha a buszok között tekereg előbb vagy holnap de rátalálhatnak, sietősen hagyta el a hangárt és trükkök százait alkalmazva hamarosan az idegen erőd legmagasabb várfokán magasodott, ruhájába a őszi szél csimpaszkodva.
-Lépni vagy nem lépni, ez itt a kérdés. idézett egy híres Fűveni költőt a lovag, sajnálkozva tapasztalva, hogy elfelejtett szökés előtt megborotválkozni. Ám mert hirtelen, mint szexelés közben beállt döbbenet, megszólalt  a sziréna, a férfi nem teketóriázott, kilépve a hideg hógömböket röptető szélbe alávetette magát a mélységes mélységbe.
 Már vagy egy ideje zuhant, körülbelül, fél tized másodperce, mikor eszébe villant, nincs nála ejtőernyő!!! Persze túlzottan nem ijedt meg, hiszen már így is halkan ordított, mikor isteni gondviselés, bevillant hogy a leütött őrtől megszerezte idegen mágiától nyilván telített talizmánját, ami a hős szerint meglehet működhet is, és amit hamarosan élesbe ki is deríthet...  tehát volt remény, nem is oly kevés. 

Szökés: Első fejezet

 Miközben John izmait megfeszítve várta, hogy felbukkanva az idegen, jó pofán rúgja, és Heper nagyherceg is szuper harci kalapácsával törve utat keresve a megoldást, hogy a hősök visszatérhessenek Fűven lenyűgöző világába, az addig egy hős, Viend Na Storvius aki szintén rabként pihent egy pince félhomályába, immár tovább lépve a tervezés fázisán, a megszökést készítette, tudva, valakinek csak meg kell szökni, elvégre nem maradhatnak örökre fogságba...

 Viend nyugodtan ült rabhelye, egy kies szoba rozoga karosszékében, és az ajtó feltárulását várta, az idő, csillagidő szerint 863/ g56, de ez nem is számított, hisz a normál térben az ebéd közeledett. S bár az idegenek zabkását szoktak osztogatni, most a legendás lovag, nem a kajára várakozott.
-Nyílt az ajtó! és egy fél pucér, csupa izom fickó lépet be, torz arcán, valami oknál fogva groteszk vigyor üldögélt, miközben megfeszített hasizmát demonstrált.
-Itt a moslék Fűveni kutya. Tette a vajlingot a helység kettes számú asztalára a TRALÉBUSS néven is ismert, kicsit pingvinre hasonlító idegen.
-Az anyád a moslék! pattant fel a hős, igazából csak azért szólalva meg, mert az hatásosabbnak tűnt, legalábbis a tervezgetés fázisába.
 Pattant és a már a cellája patkányaival elrágatott kötelékeit a megdöbbent ételt hozóhoz dobta, bal lába már emelkedett is.
-TRALÉBUSS nem győzött káromkodni, így befogott szájjal tűrte a rab iszonyatos rúgásait. -Egy biztos, az idegen akinek bal bicepszére egy kacsa volt tetoválva, sokáig ellenállt Viend Na Storvius támadásainak. Ezt úgy kell érteni, hogy földi idő szerint 15 másodperc, Fűvenibe mérve 14,5 a csillagidő vekker szerint meg, nézze meg akit ez érdekel.
 Szóval ellenállt és egyre tántorodott a lovag kíméletlen rúgásai következtében, míg végül egy ANYU kiáltással ajkain eszméletlenül terült el.
 A hős az ájult idegenhez lépet és elvette a nyakába logó félszemű csigát ábrázoló talizmánt, majd egy üveggolyót és egy pulykakrém konzervet. Ezt követőn, sejtvén az idő nem csak neki dolgozik, megindult kifelé, tudván már csak néhány perc vagy óra, esetleg nap és kijut a gonosz idegenek bázisáról, és akkor természetesen irány FŰVEN...    

Áttekintve!

Fűvenről tudni illik, hogy egy olyan kontinens ahol nincsenek jégóriások, de még jégfarkasok sem.
 Az is a képhez tartozik, hogy miután csak egy hős maradt talpon a földrészen, mert a többieket egy idegen erő fogságba ejtette, a Fűveni végtelent a tevék vették uralmuk alá és egy gyors, ahogy egy próféta mondta ultra gyors evolúció következtében még beszélni is megtanultak, elkezdve saját civilizációjukat kiépíteni.
A legelső dinasztia, amely uralkodónak titulálták magukat a KOTOAN csordából származik és király-püspökük VANILLIAKOO. -Persze ez teljességgel jelentéktelen momentum, mivel Fűven népe akik elhagyták a földrészt egy szentnek hála 10 hét távollétet követőn, úgy döntöttek ők akkor is a vén kontinenshez tartoznak, ha a tevék az urak és nincsenek hősök akik dacoljanak a mindenütt leselkedő gonosszal.
 Ezt a nagy visszavándorlási hullámot majd a történelem úgy fogja nevezni, hogy a NAGY HAZATÉRÉS időszaka. Igaz ez az egyetlen Fűvenen tartózkodó bajnokot nem vigasztalta, hiszen neki meg kellet találni a megoldást, hogy az eltűnt legendás fickók és csajok visszakerüljenek és újra helyreállítsák az egyetemes egyensúlyt, amit egy kóbor pópa SZAKADOZÁS-FOLTOZÁS néven említ, majd meg egy zavaros kéziratában, ami ráadást a nagy árvíz idején el fog majd veszni.
 Persze most a lényeg az, hogy Heper bátran igyekszik megoldani a globális problémát és még egy újabb világvégével is szembe kell nénije. Itt azért azt is meg kell említeni, hogy az egyik fogoly a hős John, egy rafinált trükköt eszelve ki, azon rágódik, hogy miként fojtsa meg a gonosz idegent, miközben kezei lekötözve, kicsit bonyolítják a helyzetet...

Egy szó is száz, vannak tevék akik benépesítették Fűvent. Vannak az idegenek és börtönbe zárták a hősöket és ott van a készülő világvége, amiről viszont nem tudnak a kontinensre visszatérő emberek. De van Heper és minden gondot neki kell megoldani, ami nem is tűnik így a jövő tükréből nézvén túl komplikáltnak, de majd elválik...
      
 

Nehéz Gondolatok!

"Nyitott ajtókat döngetsz!" akad egy TAKNVÁN közmondás, ami Fűvenire fordítva annyit tesz: Nincs ajtó a házon! -Persze furcsa lehetett, hogy John éppen e közmondáson morfondírozott, ám tudvalévő és ő meg is tapasztalta, hogy bár a világvége elmaradt a kontinens bajnokai akik a sötét oldalt féken tartották eltűntek.
 A falhoz szíjazott férfi e megállapítását abból eredeztette, hogy mivel ő is egy kimondottan csúnya mutáns lények fogságába sínylődik, és a dögök képeket is mutogattak a többi legendás férfi és nőről akik szintén Fűven egykori bajnokainak számítottak, megeshet odalent vagy odaát esetleg odafent nagy a baj.
 A hős aki most egy nyirkos barlangba volt kénytelen elmélkedni, mivel a mocskos lények itt tartották fogva, bele sem mert gondolni mi történhet hősök nélkül egy olyan világba amely kimondottan igényelte a legendás tettekre hívatott kiválasztottakat.
 Egy biztos, vélte John, Heper még nincs ezen istentelen borzalmak rabságába, hiszen az ötezer fénykép között, nem tűnt fel a nagyherceg portréja. -S ha Heper még Fűven rónáit, hegyeit, kiszáradt patakmedreit járja akkor még van remény. Mert egy a rab előtt is világos volt, ha Fűvenről eltűnnek a hősök akkor a gonosz marad és ugye ahol csak gonosz van, a jóérzésű emberek elvándorolnak, s ha elvándorolnak akkor egy új faj lép az evolúció csúcsára.
 Megrázkódott! -Még a gondolat is eretneknek számított, hát még ha a lehetőség, nem csupán egy logikus feltevés, hanem a rideg valóság. Mert bár Johnt mindenki hősnek tartotta, mivel az is volt, még is volt egy rettenetes félelme, mégpedig a tevék!
 A férfi nem félt az állatoktól és ha jól emlékezet egyszer még tevegélt is. Ám egy dolog valakinek a hátán utazni és egy másik, na és itt következi John ijesztő rémképe, mi van, ha e nem túl okos állatok kerülnek az evolúció élére és kifejlesztenek egy TEVE CIVILIZÁCIÓT Fűven megszentelt földjén.
 A hős úgy tartotta, hogy ha elvben lehetetlen dolog bekövetkezne az maga lenne a VILÁGVÉGE!
 Itt tartott egyre ízaszóbb elképzeléseibe a diszkrét öltönyt és hosszú csizmát viselő bajnok mikor a délutáni napsütés beszitáló fényét egy robusztus
árnyék törte darabokra. John tudta kínzói ismét visszatértek... 

Teve kapitány

 Heper aki nehezen értette meg, hogy immár a tevék a kontinens domináns egyedei, szomorúja gondolt egy szomorú ódára.
 S miközben a búslakodástól gondterhesen egy patak vizébe lógatta a lábát, fel se mert nézni az égboltozatra.
No nem azért mert ép leszakadni készült volna a menny. A probléma inkább az volt, hogy egy bazi nagy üstökös készült becsapódni Fűven eszméletlenül szép kontinensének kellős közepére.

 A tevék ezt ugyan nem tudták, de a hős igen, aki utolsó remény gyanánt, el kívánt jutni BOLDOGOVICS-VÖLGYBE.
 A fáma szerint, ugyanis van ház kiadó és még Foxi is a kemény teve-rocker is arra csámborog.
A legendás férfi aki élvezte a hűs víz cirógatását, a minap látott fóliasátorra gondolt, ahol teve kapitány egy békés földműves, civil nevén NEHERED, szóval a kapitány megmutatta Hepernek az óriási paradicsomait és azt a ronda árnyékot ami csak úgy a sátor bal sarkába magasodott.
 A hős rá is kérdezett, -Mond árnyék, te hogy nőtél ilyen k.rva nagyra? a furcsa jelenés előbb a kapitányra pillantott, majd így szólt komisz eltökéltséggel.
-Növekedési hormon Heper! Egyél te is növekedési hormonkészítményt és te is ilyen nagyra nőhetsz. Persze a nagyhercegnek eszébe sem jutott enni, a teve kapitány által kínált pacpanca-dió levesből, sőt még a paradicsomtól is elment a kedve, oly annyira, hogy ő is elment.
 Ám a nagy elmenetelek közepette, a legendás harcosnak eszébe jutott az a fránya üstökös. S mert nem kívánt úgy bekerülni a legendáriumba, hogy egy égi kő bezúzta a kobakját, egy mentőakción kezdett töprengeni, miközben a csermely halkan zúgott, majd útja völgybe nyílt...      

TEVE

 El kell ismerni, eltelt jó pár évszázad és ennek az az eredménye lett, hogy Fűven csodás kontinense szépen lassan, de elnéptelenedett.
 Persze ennek nem az esős évszak volt az oka, sőt még az a elromlott vízágyú sem zavart be sokat ami balra parkolt a homokos tengerparttól, kb. 13 Fűveni mérföldnyire.
 A probléma forrása a hősök hiányába volt keresendő, mert miközben a világvégét sikeresen túlélte a kontinens és lakói, a gonosz uralmát amit a hősök híján senki nem korlátozott lehetetlennek bizonyult hosszútávon elviselni.
 Így történt, hogy VI. Suba püspök-király úgy döntött, mivel nincsenek bátor vitézek, evakuálni kell a földrész lakosait. Ami pár év alatt le is zajlott és Fűven elnéptelenedett. S mivel elmentek a jámbor emberek a gonosz is megritkult.
 Megritkult, de mert egy hős még küzdött, maradt néhány rossz fiú akik viszont állandó rettegésben éltek, örülten imádkozva, hogy ne hogy találkozzanak Heper nagyherceggel, Fűven egyetlen igaz bajnokával.
 De mert a kontinens városai nem maradhattak üresen, egy új faj állt két lábra, s ők kezdték újra civilizálni e meseszép világot. Beszéltek, énekeltek és még füvet is rágcsáltak, már csak azért is mert ezen lenyűgöző intelligenciára ébredt faj egyedei, nem voltak más, mint a TEVÉK... 

Ő a Hős

 Baromira sok hős létezett FŰVEN világában, ám az idő elhozta, hogy most csak Heper nagyherceg képviseli e nemes emberek kicsiny csoportját ezen világba.
 de miközben ezerhétszáz baj tolongott a kontinensen, Hepernek egy gonddal kellet szembenéznie, melynek megtestesültje az a fránya diliház volt amely kurtán-furcsán az útjába cseppent.
 S mialatt a világ papjai, királyai és pingpong bajnokai feszülten várták, hogy egy csoda folytán visszatérnek a legendás férfiak és nők, a nagyherceg belépve a félhomályos előcsarnokba, mindenre fel volt készülve.
 Mindenre, csak éppen egy pornó filmesre nem. Mert a pasi egy rövidnadrágba feszítve némán táncolt, igaz nézőközönsége ez eddig nem volt.
-Hé ember, mit művel?! csóválta fejét a hős, hangjával megtörve az eddig uralkodó idilli csendet!
 A manusz megrezzent és miközben karjait mellei elé kapta a táncot abbahagyva bal irányba fordulva szó nélkül eliszkolt.
-Ez szép.  csapott a levegőbe a legendás harcos. Mert azt gondolta, hogy egy elmeházba minden előfordulhat, még egy kibelezett télikabát is. Ám ez még a télikabáton is túltett.
 De hát ilyen az élet, Heper nem aggodalmaskodott, helyette, nem törődve a feldúlt neogótikus előcsarnok horrorisztikus díszleteivel, sőt a rémálmokba lődörgő pasas életnagyságú poszterével sem, egyszerűen a meglépet pornós nyomába eredt.
 A fickót követve egy felfelé vezető lépcsősorhoz jutott ahol a pislogó olajmécsesek derengésébe egy négy méteres kőnek látszó szamuráj magasodott, arcán különös félmosollyal.
-Heper! recsegte a kőgólem, immár biztosan jelezte, ő nem a elmegyógyintézet dekorációjának része.
-Nem! a nevem Tom, Tom-Tom. felelte a hős, egyáltalán nem zavarva, hogy hazudnia kellet.
-TOM_TOM??? lepődőt meg az óriás, úgy tűnve nem sok sütnivalója lehetett, miként annak sem aki rá bízta a feljárat védelmét. S ezt a bátor bajnok örömmel konstatálta, oly annyira, hogy a Japán szamuráj szeme láttára leakasztotta legendás harci kalapácsát és meglengetve a titánnak dobta.
 Itt tudni kell, a kalapács ami már egyszer a nagyherceg kezébe volt, időközben a helyére került és ezért kellet ismételten előrántani.
 Szóval a kalapács a kézben és a kő japán semmit nem értve a pornós nyilván az emeleten és a gőz-nácik valahol egészen máshol, már repült is a fegyver és miközben egy "-ÁÁÁ" hagyta el a monstrum torkát, a kalapács a mellének csapódva egyenest a kő szívig fúródva az óriás kettőt kapálózva egyszerűen eltűnt, a mágikus eszköz pedig az elmegyógyintézet vastag porlepte padlójára került, nem kevés koszt és izét kavarva fel.

" Sosem gondoltam volna, hogy az ízék még bajt is keverhetnek.
Persze, lehet pont azért mert ők nem a rémecske."

                                  / HEPER /       

MERENGŐBEN!

A hely ahol a különös szoba található

 E TÖRTÉNET FŰVEN EGYIK NAGY ELMÉJÉNEK ELMÉLKEDÉSE. S AMIÉRT BE KERÜLT E KALANDÁRUMBA BIZTOS OKA VAN!

 Valahol van egy kerek szoba, e szobának a sarkaiban egy-egy lámpa ég, haloványan és zölden. S miközben a kék fény áttetsző derengésbe változtassa a helységet, tudni kell a szoba közepén egy nagy asztal áll.
 Az asztalnak négy lába van, és állatvédelmi okokból nem elefántcsontból készültek. Persze egyes megrögzött okoskodok váltig állítják, rókából van az a láb.
 De mindegy mert az asztal attól még abban a bizonyos szobába található. A szobának nincs ablaka és egyetlen zászlót sem lehet találni. Ám az asztal különlegessége, nem a mágikus rúnákkal teli asztallapban rejlik, hanem, hogy az asztal körül található jó néhány szék le van festve.
 A székek nem műanyagok és a rendkívüliségük nem is abból ered, hogy a földhöz vannak csavarozva csodásan sárgálló rézszegekkel. A trükk ebben az, hogy a székekre ha valaki leül el kezd mesélni, mindegy, hogy milliomos és még az sem számít ha éppen nem.
 A lényeg az asztalban rejlik, mert míg az emberke a széken ül a szoba magányába és a kék és zöld zászlókat bámulja, egy bizonyos idő után ki kell mennie a WC-re.
 De ekkor az asztal mágikus ereje hatalmas varázslat keretében aktiválódik és a nem márványlap tetején megjelenik POCAK, egy rongyból készült baktérium ami állítólag rendkívüli fogyókukás erővel rendelkezik.
 Igaz e különös helységeben, ami egy szoba, nincs is kuka. Ám pont ezért vagy talán igen, az asztalnál ücsörgő ember valószínűleg megijedve kiszalad e különös szobából.      
 

DILIHÁZ!

 Heper tűnődve állt meg a diliház előtt, az hogy a falú szélén magasodott, már eltért a szokásostól, az meg, hogy akkora volt, mint egy BÁLNA már egyenest döbbenetes.
 A hős latolgatta, hogy belépjen a félig nyitott kapun, vagy folytassa küldetését, hogy végre meglelje hőstársait.
 Komisz dilemma volt ez, persze mivel a bolondokháza eleve rossz helyen volt, a dolgot nem hagyhatta annyiba, így egy fejcsóválást követőn belépet az focipálya méretű intézet belsőudvarára ahol egy öreg napraforgófa magasodott egészen az ég magasáig.
 Az udvar sivár betonlapokkal borított udvarnak látszott, néhány kuka és paddal színesítve, ám dilis egy szál sem.
 Heper nemtetszésének adva hangot egy halk "-Halló?!" kíséretében a fa tövéig lépkedte, ahol egyből kiszúrta, hogy vagy tíz napja nem locsolták meg a bazi szőrös fát aminek levelén az állt " ELKÖLTŐZTÜNK PÁPÁ!"
 A dolog annyira ijesztőnek hatott, hogy a nagyherceg nem is tudta mit csináljon. Mert ugye beléphetne az egyik ajtón és végigjárhatná a hordó alakú épületet, ám ki tudja, nem e zombik bujkálnak hihetetlenül rémítőn hörögve és csak arra várnak, hogy őt felfalják.
 Persze nem félt, százharminc zombival is megküzdene egyszerre, viszont ha többen lennének... Szóval nem volt egyszerű a szituáció, oly annyira, hogy a nagyhercegnek eszébe jutott, hogy lehet jobban járna, ha balra fordulva előbb információt gyűjtene a diliházról bent a falúba és csak utána térne vissza rendet tenni.
 Hát pont itt tartott gondolatban a hős, mikor szó nélkül az egyik földszinti ablak kicsapódott és egy mindenre elszánt IDEGEN csörtetett elő, nyáltól csöpögős orrából egy csápszerű valami tekergőzött elő...          

EGY HŐS!

 Miközben a világ megmenekült a világvégétől, ám közben a hősök egyszerűen eltűntek, egy isten volt a sok közül aki aggódott Fűven jövője miatt és így elindult megkeresni az elveszett hősöket.
 Ő volt MOTORIKUM egy legendákba még nem foglalt isten. De míg ő keresgélt, szinte már elkeseredett módon, az addig az egyik rátermett hős egyszerűen előkerült, s ez a hős nem volt más, mint Heper.
 Nos a nagyherceg valahogy érezte a problémát, talán egy nyolcadik érzékének köszönhetőn, talán az útját keresztező hirdetőtábla tartalmából kiindulva, de a lényegét tekintve sejtett valamit.
 Sejtett, de miként a sejtmag sem létezik sejt nélkül, úgy a legendás bajnok sem volt biztos a dolgába százhét százalékig. S mivel Heper alapos ember hírébe állt és azt sem értette, hogy miként keveredett ki Stereotip Bill markából, óvatosan tekintet a helyzetre.
 Persze abban biztos volt, hogy Fűvenen jár, abban viszont nem, hogy Billt vajon megölte-e az a nősténytigris amelynek vemhessége alatt szörnyű trauma történt a kontinens bal oldalán.
 Szóval sok kérdés volt és még a posta sem volt nyitva. Igaz, Heper nem az a feladós típus volt akit ha eltapos egy úthenger akkor belenyugodva nem törődik a dologgal.
 Ő törődik, oly annyira, hogy harci kalapácsával egy hatalmasat csapott egy roncs ufó tetejére, amit még a világvége idején hajított a kanyargós út szélére egy vagy más láthatatlan erő.
 Nehéz volt ez így, mert miközben a déli napsütésben, feltűnt egy település körvonala és a madárkák békésen eszegették a kék katicákat egy korhatag fa tövében, a hős úgy érezte még sok dolog nincs pontosan a helyén. Már csak a falu első házát nézvén is, hiszen az egy bolondokháza volt, és ugye köztudott Fűvenen a bolondokházát mindig egy vagy több erdő közepére építik, valószínűleg kulturális szempontokból.
 De itt valami baj volt, és Heper ezt távolról sem vette tréfának...       

Eltűntek a hősök!

Az utolsó hős, de hol a többi???

 Marha nagy figyelemmel figyelték az istenek a világvége végét. Először is nem értették miért is lett vége e zűrzavarnak. Másodszorra, nem értették hová tűntek a planéta hősei. Mert kb tíz perc múltával, mikor minden helyreállt, az összes híres-neves hős egyszerűen eltűnt, még John is aki a bazi nagy kapcsolóval kínlódott.
 Ez roppant érdekesnek tűnt, oly annyira, hogy az egyik isten, aki nevét nem kívánta publikálni, inkognitóba szállt alá Fűven világába, hogy megtalálja a hősöket.
 Persze ő is tisztába volt, hogy némely bajnok átesett egy fekete lyukon, mások pedig szimplán elestek egy kiálló gyökérbe, de ezek kevésnek bizonyultak magyarázatként, mert a józan számítások szerint, mindenkinek visszakellet volna térnie az Istencsapását megelőző minutumába való tartózkodási helyükre.
 Szóval voltak gondok és még Dj Napraforgó sem tudta az önkéntesen kereső istent felvidítani " Csapott nyúlszív balladája " című fülbemászó slágerével.
 Nehéz dolog volt ez, Fűvent mindig a hősök hőstettei irányították a helyes úton, és most, hogy eltűntek a jövő semmi jót nem ígért.
 Motorikum, már mint az isten aki magára vállalta, hogy megleli a kontinens, sőt az egész planéta eltűnt legendás fickóit, dzsipnek álcázva száguldott és nagyon nem értette az meglepet arcokat akik nem kívántak kommunikálni vele.
 De ez van, egy istentől vagy félnek vagy nyaliznak a legtöbben, még Fűven világán is...
 

Világvége Vége.

 Miközben zajlik a világvége és az összes hős ádáz küzdelmet folytat a dolgok helyrealitása érdekében, sőt még egy bazi nagy pók is, tudomásul kell venni, hogy Fűven kontinensén nincs patakcsata.
 S hogy ez, miként jön ide, talán senki sem tudja, ám mert éppen világvége zajlott bár mi előfordulhat.
 Bármi, s ebből kiindulva a bölcs szerzetes, Kolbi testvér tudván, hogy dúl a katasztrófa, úgy határozott elindul csak úgy bal irányba.
 Kurva lassan lépkedett és ez nyilván a világ összeomlásának egyik mellékhatása lehetett, legalábbis egy fűrészüzem tulajdonosa így vélte, aki jól látta a vánszorgó vénséget.
 Látta, de mert éppen egy HUMBABUMBA jelent meg a rönkfák között, kénytelen volt a furcsa lényre összpontosítani, a szerzetes pedig békésen tovább vánszorgót.
 Nem volt öreg, már mint a HUMBABUMBA és ez semmi jót nem ígért, pláne mikor a bestia elacsarkodva kitátotta hülye pofáját.
 Itt tudni illik, hogy e furcsa nevű jószág nem őshonos Fűven világában. Ám mert se hős se senki nem volt a fűrésztelep közelében, rossz volt rágondolni mi is történhet a munkásokkal és főleg a tulajjal.
 Igen, a világvége sok baromsággal sújtotta MI csodás világát. S talán Kolbi testvér is ez ügybe indult el, tudatlanul, egy jótékony isten ösztönzésének köszönhetőn.
 Tehát zajlott az élet, és félő volt, hogy holnapután már mínusz 70 fok is rátörhet elsősorban Fűven csodás földrészére. Ez pedig ha bekövetkezik, rosszabb, mint maga a világvége.
 Ám ekkor felettébb megdöbbentő dolog következet be, a világvége ahogy jött úgy távozott is. Az meg, hogy kinek is köszönhető e szerencsés fordulat, talán soha nem fog kiderülni...