DILIHÁZ!

 Heper tűnődve állt meg a diliház előtt, az hogy a falú szélén magasodott, már eltért a szokásostól, az meg, hogy akkora volt, mint egy BÁLNA már egyenest döbbenetes.
 A hős latolgatta, hogy belépjen a félig nyitott kapun, vagy folytassa küldetését, hogy végre meglelje hőstársait.
 Komisz dilemma volt ez, persze mivel a bolondokháza eleve rossz helyen volt, a dolgot nem hagyhatta annyiba, így egy fejcsóválást követőn belépet az focipálya méretű intézet belsőudvarára ahol egy öreg napraforgófa magasodott egészen az ég magasáig.
 Az udvar sivár betonlapokkal borított udvarnak látszott, néhány kuka és paddal színesítve, ám dilis egy szál sem.
 Heper nemtetszésének adva hangot egy halk "-Halló?!" kíséretében a fa tövéig lépkedte, ahol egyből kiszúrta, hogy vagy tíz napja nem locsolták meg a bazi szőrös fát aminek levelén az állt " ELKÖLTŐZTÜNK PÁPÁ!"
 A dolog annyira ijesztőnek hatott, hogy a nagyherceg nem is tudta mit csináljon. Mert ugye beléphetne az egyik ajtón és végigjárhatná a hordó alakú épületet, ám ki tudja, nem e zombik bujkálnak hihetetlenül rémítőn hörögve és csak arra várnak, hogy őt felfalják.
 Persze nem félt, százharminc zombival is megküzdene egyszerre, viszont ha többen lennének... Szóval nem volt egyszerű a szituáció, oly annyira, hogy a nagyhercegnek eszébe jutott, hogy lehet jobban járna, ha balra fordulva előbb információt gyűjtene a diliházról bent a falúba és csak utána térne vissza rendet tenni.
 Hát pont itt tartott gondolatban a hős, mikor szó nélkül az egyik földszinti ablak kicsapódott és egy mindenre elszánt IDEGEN csörtetett elő, nyáltól csöpögős orrából egy csápszerű valami tekergőzött elő...