Miközben a világ megmenekült a világvégétől, ám közben a hősök egyszerűen eltűntek, egy isten volt a sok közül aki aggódott Fűven jövője miatt és így elindult megkeresni az elveszett hősöket.Ő volt MOTORIKUM egy legendákba még nem foglalt isten. De míg ő keresgélt, szinte már elkeseredett módon, az addig az egyik rátermett hős egyszerűen előkerült, s ez a hős nem volt más, mint Heper.
Nos a nagyherceg valahogy érezte a problémát, talán egy nyolcadik érzékének köszönhetőn, talán az útját keresztező hirdetőtábla tartalmából kiindulva, de a lényegét tekintve sejtett valamit.
Sejtett, de miként a sejtmag sem létezik sejt nélkül, úgy a legendás bajnok sem volt biztos a dolgába százhét százalékig. S mivel Heper alapos ember hírébe állt és azt sem értette, hogy miként keveredett ki Stereotip Bill markából, óvatosan tekintet a helyzetre.
Persze abban biztos volt, hogy Fűvenen jár, abban viszont nem, hogy Billt vajon megölte-e az a nősténytigris amelynek vemhessége alatt szörnyű trauma történt a kontinens bal oldalán.
Szóval sok kérdés volt és még a posta sem volt nyitva. Igaz, Heper nem az a feladós típus volt akit ha eltapos egy úthenger akkor belenyugodva nem törődik a dologgal.
Ő törődik, oly annyira, hogy harci kalapácsával egy hatalmasat csapott egy roncs ufó tetejére, amit még a világvége idején hajított a kanyargós út szélére egy vagy más láthatatlan erő.
Nehéz volt ez így, mert miközben a déli napsütésben, feltűnt egy település körvonala és a madárkák békésen eszegették a kék katicákat egy korhatag fa tövében, a hős úgy érezte még sok dolog nincs pontosan a helyén. Már csak a falu első házát nézvén is, hiszen az egy bolondokháza volt, és ugye köztudott Fűvenen a bolondokházát mindig egy vagy több erdő közepére építik, valószínűleg kulturális szempontokból.
De itt valami baj volt, és Heper ezt távolról sem vette tréfának...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése