Nem Fűveni Történet! ( Űrhaladás? )

Messzi-messzi egy elfuserált galaxisba, ahol az újságokat nem nyomtassák, hanem pecsételik és ráadás zölddel. Na itt, két bolygó között már ki tudja hány ionévezrede csokibombákkal gyalázva egymás településeit. S e háború oly mértéket öltött, hogy az egyik planéta áldatlan vezetése, úgy döntött elindítanak egy űrhajót, csak úgy a semmibe, hát ha lesz segítségük, vagy nem.
 Szóval felszállt a neve nincs űrjármű két pacákkal a fedélzetén akiket az egyszerűség kedvéért alfának és ómegának nevezetek el és az egyik zöld a másik kék ruhát viselt. Az volt az elv, hogy egyszer csak beleakadnak egy kivetett hálóba vagy rájuk talál valamelyik Alien!
 Persze ezek távlati gondolatok voltak, hiszen először az volt a legnagyobb kihívás, hogy az egyetlen mobiltelefont ki is birtokolja, alfa vagy ómega. S itt egy apró szösszenet, az egyik bolygón a mobiltelefon volt a sláger, míg a másikon a vezetéket, egy bölcs szerint millió éve talán pont ezért is tört ki a fene nagy háború, amit a költők a Háborúnak neveztek el némi töprengést követőn, úgy kb ezer esztendeje, egy nem létező karácsonyi napon.
 De vissza a neve nincs hajóra, ahol a szuper-okos számítógép kiszámolta, hogy az űr végtelen és ha esik az eső, akkor sár is keletkezhet. -Szóval a két színes ürge mellet a vezérlő számítógép sem volt vaskutya! Ám mert a két pasas a telefonon vitázott, hol ott a csillagközi térbe nincs is térerő, az egyik zárlatos gép felteleportált három tíz év körüli kölyköt a fedélzetre, akik kiabáltak, sakkoztak és közölték éhesek. A döbbenet borzalmas lehetett, mert a két űrhajós elfeledkezve a telefonról a komputerhez fordultak, meg tudni mit is esznek a gyerekek.
A gyerekek figyeltek, észre sem véve, hogy a hajón nincs gravitáció, a két bekötött űrhasjós szintén figyelt, ez a kaja dolog nagy rejtélynek igaérkezet.
-Azt amit Ti! zengte a komputer egy rossz lemez mögött rejtőzködve.
-Hű az anyát, ez tud valamit. ámuldozott ómega, még nem esve le a Háború és Béke című könyv a háttérként szolgáló polcról.
-Na ja, de mi mit is eszünk??? tért a lényegre alfa, jól tudva, elemózsiát nem pakoltak fel a hajóra, valahogy ez olyan közhelyesnek tűnt volna, bár most már nem volt annyira közhelyes.
-Kérdezzétek meg a komputert! vetetett fel a négy gyerek közül az ötödik, aki ráadást kis csaj volt.
-Jól beszélsz te szőke fruska! ismerte el ómega és a számítógéphez fordult a giga kérdéssel.
-Szóval kaja...kezdte a gép ironikusnak tűnve. Ha megmondjátok mennyi 4+7 akkor talán tudok segíteni. döntött a gép, mindenki nagy döbbenetére.
-Na de mennyi 4+7? kérdezett vissza alfa, jól tudván itt furfangosnak kell lenni.
-Nektek már tök mindegy, kifogyott az üzemanyag és egy fekete lyuk irányába száguldunk. incselkedett a számítógép, nyilván élvezve a helyzetet.
-Jaj! mondta egy kölyök aki nem lány volt és mert ismét elromlott valami a gyerkőcöket, akik elfelejtettek a súlytalanság közepette lebegni, ismét teleportálódtak , alfa és ómega így ismét magukra maradva, újfent a mobiltelefon birtoklásának jogáért kezdtek vitázni, miközben bizony a komputer nem hazudott, nyugodó egyszerűséggel száguldott a neve nincs űrhajó a giga fekete lyuk epicentruma felé...       

Semmiről

A kép nem fedi a történet valódi sodrását,
ám hasznos céleszköz lehet a kertekbe.

" OKOSNAK LENNI, ANNYI, MINT NEM IS GONDOLKODNI"
                                                                                                       / Az idézet: A Másodikat követő bölcs, Fűven szerinti 765 napján íródott a Húsos-kenyér hetedik napjának kezdete után. /

 Volt idő mikor sokan nem gondolták, hogy e mesés kontinensen, ahol a dinnyétől a űrpecsétig, minden előfordulhat, egyszer felmerül az igény az térgörbítésre. Persze nem kell egyből aggódni és a légvédelmi pincékbe húzódni, már csak azért sem, mert ilyen pince nem igen létezett.
 Jó, valamikor létezett, mert ha elment a bátor kalandor az Öreg Városba, csak példa kedvéért, hát lehet, hogy ott egy stadion közelébe, még ilyen pincét is fellelhet.
 Ám e történet, nem fog a pincékről szólni, nem fog beszélni a hősök hőstetteiről sem, e történet ugyanis, nem fog szólni semmiről. Ez persze nem függ össze a krónikásokat sújtó cenzúrával, s azzal sem, hogy a könyv formába való megjelenést első, azaz I. Semmelianius szultán-császár meghiúsította.
 A dolog itt egy kicsit prózaibb, bár Fűven szerte a kutya sem szerette a prózát, de attól még a metaforák létezhetnek, mint mocsárba az elsüllyedt teveszőr sapka, amely ugye állítólag láthatatlanná teszi viselőjét. Igaz, mivel elsüllyedt kevés embernek, Teveembernek, Istennek és egyéb fontos személynek adatott meg, hogy kipróbálja. Ez pont olyan, mint amikor az a jóképű fickó lenyelt egy gumót és végül a gyomrából egy vicsorgó lény mászott elő.
 A dolog még tragédiába is fordulhatott volna, ha akkor éppen, nincs a közelbe Heper nagyherceg, aki habozás nélkül lesújtott misztikus erejű kalapácsával a hepciás lény fejére. Az ütés oly annyira jó sikerült, hogy a borzalom vissza zuhant az emberi gyomorba, ahol tudni illik savak dolgoznak, s hát e savak, a brutális lényt is megdolgozták. -Rég volt, és ugye szó volt, hogy nem lesz szó hősről.
 Tehát, visszakanyarodva balra, a térgörbítés elméletére, nagy dolgok lettek volna születőben, ha a térgörbítés, bírt volna valami fontos jelentőséggel. De nem bírt, már csak azért sem, mert a térmágusok nem elmélkedtek, hanem teret hajlítva tették a dolguk, ami zavaros hatást gyakorolt a tudósokra, akiknek meggyőződésük volt, hogy van igény a térgörbítés definíciójára és arra, hogy bár nem mindenkiből lesz mágus, de legalább a többség sejtse, mit is művelnek ezen varázshasználók.
 Nehéz történet, mint a gravitáció. Bár itt meg lehetne jegyezni, Fűven gravitációjáról a Fűveniek nem igen tudnak. Sőt még az a bölcs mantramester sem, akinek fejére esett egy mikrobusz. Pedig egy mikrobusz, nem egy mikrosütő és még nem is egy mikrobi...
 Ám mert ezen részt arra szánta a krónikás, hogy nem fog szólni semmiről, és a semminek semmi köze a cenzúrához, még mielőtt valaki felvetné, hogy lát tartalmat, mi több értelmet a leírtakba, lezárjuk e részt, mint a rést, mely a pajzson dereng rothadó szilva módjára a decemberi jégesőben.              

Hangya Történet

Döbbenetes volt az a bizonyos reggel, döbbenetes és legalább ezer fecske próbált nyárt csinálni, miközben John egy kőrisfa tövében üldögélve a nadrágjára felmászkáló hangyákat figyelte.
-Csak ne legyen hangya a gatyába. mélázott a méltán híres hős, a távolba magasodó tornyot figyelte, amit derék kőművesek elszánt módon bontogattak, ám a Fix legenda miatt, amit nappal lebontottak, éjjel a fogtündérek visszaállítottak.
 Na de ez a kőművesek gondja és mert a jóképű férfi szabadságon volt, úgy érezte ezen a pár héten, nem avatkozhat be a világ sodrásába. Persze nehéz volt, hiszen tegnap is, úgy invitálták egy állítólagos ruhatolvaj zombi kézre kerítésére, hogy még száz igazi aranyórát is kapott. -Komisz helyzet volt, mert ugye ha kapunk ajándékot illik elfogadni, de mivel szabin volt, még sem cselekedhetett szíve szerint. Igaz, hogy a történet kerek legyen, mint az a bizonyos, nem Fűveni kerek erdő, megígérte a jámbor falusiaknak, hogy mikor letelik a pihenőideje, első vagy talán hetedik dolga lesz a zombi megkeresése.
 Azért mondott hetediket is, mert a nyolcadik foglalt volt, ott egy utas tolongott, az ötödik, meg ugye egy elem, szóval az ilyen kavarodásba nehéz meghatározni a pontos időt. S ha nem tudjuk az időt és a helyet, akkor nem tudunk semmit, és ha nem tudunk semmit, nem is nagyon ígérgethetünk.
 Bonyolult volt, mint a vízben mártott testek reagálása sósavra. De egy valamirevaló hős, úgy mint John is, jól tudta, az okos válaszok jobb ha időben készen vannak, mint ha buta válaszokat mondana buta embereknek. Mert a butaság olyan mint a politikusok szavai, igazából senki nem hiszi, még is elfogadva a baromságokra szavaznak minden ezredik esztendőben, mikor lehet egyáltalán szavazgatni.
-Egy pite kellene, egy amerikai pite. merengett a hős, messze nem tudva, mit jelent az hogy amerikai, de mivel annyira jól csengő, hát így fogalmazott. Igaz, egyszer már evett hagyományos holland almás pitét, de azt is csak egy dimenzióugrásnak köszönhetően. -Rég volt, olyan rég volt az a történet, hogy John azt vette észre, hogy egy vöröshangya mászott a nadrágjába, cselekednie kellet, HANGYA VOLT A GATYÁBA!