Nem Fűveni Történet! ( Űrhaladás? )

Messzi-messzi egy elfuserált galaxisba, ahol az újságokat nem nyomtassák, hanem pecsételik és ráadás zölddel. Na itt, két bolygó között már ki tudja hány ionévezrede csokibombákkal gyalázva egymás településeit. S e háború oly mértéket öltött, hogy az egyik planéta áldatlan vezetése, úgy döntött elindítanak egy űrhajót, csak úgy a semmibe, hát ha lesz segítségük, vagy nem.
 Szóval felszállt a neve nincs űrjármű két pacákkal a fedélzetén akiket az egyszerűség kedvéért alfának és ómegának nevezetek el és az egyik zöld a másik kék ruhát viselt. Az volt az elv, hogy egyszer csak beleakadnak egy kivetett hálóba vagy rájuk talál valamelyik Alien!
 Persze ezek távlati gondolatok voltak, hiszen először az volt a legnagyobb kihívás, hogy az egyetlen mobiltelefont ki is birtokolja, alfa vagy ómega. S itt egy apró szösszenet, az egyik bolygón a mobiltelefon volt a sláger, míg a másikon a vezetéket, egy bölcs szerint millió éve talán pont ezért is tört ki a fene nagy háború, amit a költők a Háborúnak neveztek el némi töprengést követőn, úgy kb ezer esztendeje, egy nem létező karácsonyi napon.
 De vissza a neve nincs hajóra, ahol a szuper-okos számítógép kiszámolta, hogy az űr végtelen és ha esik az eső, akkor sár is keletkezhet. -Szóval a két színes ürge mellet a vezérlő számítógép sem volt vaskutya! Ám mert a két pasas a telefonon vitázott, hol ott a csillagközi térbe nincs is térerő, az egyik zárlatos gép felteleportált három tíz év körüli kölyköt a fedélzetre, akik kiabáltak, sakkoztak és közölték éhesek. A döbbenet borzalmas lehetett, mert a két űrhajós elfeledkezve a telefonról a komputerhez fordultak, meg tudni mit is esznek a gyerekek.
A gyerekek figyeltek, észre sem véve, hogy a hajón nincs gravitáció, a két bekötött űrhasjós szintén figyelt, ez a kaja dolog nagy rejtélynek igaérkezet.
-Azt amit Ti! zengte a komputer egy rossz lemez mögött rejtőzködve.
-Hű az anyát, ez tud valamit. ámuldozott ómega, még nem esve le a Háború és Béke című könyv a háttérként szolgáló polcról.
-Na ja, de mi mit is eszünk??? tért a lényegre alfa, jól tudva, elemózsiát nem pakoltak fel a hajóra, valahogy ez olyan közhelyesnek tűnt volna, bár most már nem volt annyira közhelyes.
-Kérdezzétek meg a komputert! vetetett fel a négy gyerek közül az ötödik, aki ráadást kis csaj volt.
-Jól beszélsz te szőke fruska! ismerte el ómega és a számítógéphez fordult a giga kérdéssel.
-Szóval kaja...kezdte a gép ironikusnak tűnve. Ha megmondjátok mennyi 4+7 akkor talán tudok segíteni. döntött a gép, mindenki nagy döbbenetére.
-Na de mennyi 4+7? kérdezett vissza alfa, jól tudván itt furfangosnak kell lenni.
-Nektek már tök mindegy, kifogyott az üzemanyag és egy fekete lyuk irányába száguldunk. incselkedett a számítógép, nyilván élvezve a helyzetet.
-Jaj! mondta egy kölyök aki nem lány volt és mert ismét elromlott valami a gyerkőcöket, akik elfelejtettek a súlytalanság közepette lebegni, ismét teleportálódtak , alfa és ómega így ismét magukra maradva, újfent a mobiltelefon birtoklásának jogáért kezdtek vitázni, miközben bizony a komputer nem hazudott, nyugodó egyszerűséggel száguldott a neve nincs űrhajó a giga fekete lyuk epicentruma felé...