VARÁZSBOT

Sok dolog van Fűven világában amit az egyszerű emberek nem érthetnek meg, ha egy másik dimenzióból érkeznek, vagy éppen érkeznének. így egy ősi kódexbe leírt információk helyet, egy apró, de tanulságos történettel ábrázoljuk az ufók számára is, azt, hogy miért is járnak a varázslók, embermagas körte, kőris, szilva vagy vadgesztenye bottal, botra támaszkodva. Persze vannak kik acél rudal villognak, sőt előfordult már a históriák szerint... de mindegy is, jöjjön a történet:

 A varázsló, név szerint Zutt'Brali Li, nem volt öreg, de fiatal sem, sőt egyszerűen kortalannak sem igen lehetett őt mondani, de hát mivel varázsló volt, nem várható csak úgy egy csodapasi. De nem is ez a lényeg, hiszen a csodapasik az erdőkbe élnek, a varázstudók pedig bár hol előfordulhatnak, mert ugye bűbájra mindenütt szükség lehet.

 Egyszer egy papagájárus, és nem az akire, most sokan gondolnak, szóval ez egy másik árus, annyira bajba volt, hogy varázslóra volt szüksége, oly annyira, hogy nagyon! -Hát a varázslók közül az egyik éppen arra járva, csokoládét adott az árusnak és annyit mondott: " Biratin Ubere zumm " s a következő ötven másodpercbe az összes papagáj birkává változva a döbbent árusra támadtak...
 Persze Zutt'Brali nem szokott csak úgy beleavatkozni a halandók dolgába, sőt senki dolgába sem, ez nála elvi meggyőződés volt. Olyan, mint a krokodilnál  a vegetarianizmus. -Igaz egyszer előfordul, hogy egy eltévedt farkast útbaigazított az öregasszony háza irányába, de az csak szívesség volt.
 Szóval Zutt, szelte határozottan bizonytalan lépteivel a kikövezett erdei utat, úgy bal irányt célozva meg, mikor egy konok hapsi ugrott elé egy odvas fa takarásából.
-Pénzt vagy életet! kiáltotta a kicsit sápatag, kicsit kövér és talán kicsit kancsal fickó, leginkább egy szimpla kancsal macskához hasonlítva, hangja viszont semmihez nem volt hasonlítható.
-Na de ilyet. Ámuldozott a mágia nagy-nagy ismerője, egyáltalán nem értvén, hogy ez a hülye, hogy nem veszi észre, hogy tipikus sárga varázsköpenyt, széria süveget és egy ilyen-olyan varázsbotra támaszkodva, hivatásos varázsló külsővel, mentességet élvez az útonállókkal szemben.
 A papíron töprengett, az igazoló cédulán, ami a nagymestertől kap, minden felszabadult varázsló, ezzel tudatván ha szükséges, hogy nem szimpla illuzionista, sőt még nem is kókler, hanem igazi varázstudó.
-Kell a papíros? tudakolta Zutt, egy utolsó reményként a géppisztolyos férfit méregette, akinek vörös nadrágja egyáltalán nem illet az erdő zöldjéhez, az ég kékjéhez és a pólója virágmintáihoz. Ám ez egy sokadik dolog lehetett, mert a Bob Kastor nevű bandita tűzet nyitott a varázslóra.
-Jaj!!! kapaszkodott botjába a varázsló, csípős paprika illatát érezve egy messzi-messzi helyről. A golyók repültek és kicsi fájdalom keretében átszáguldottak a nagy hatalmú férfi testén, gallyat, zöldet, tövet és még deszkákat is ripityára tépve. De Zutt aki botjára támaszkodott nem eset el, nem botlott meg, és még nem is igen fájtak az azonnal begyógyuló sérülések, mert ugye köztudott golyó nem fogja a varázslókat, és még a kard is csak szerdán.
 Tehát kifogyott a tár és a varázsló állt, a bandita is állt és a nap is a helyén lógott óriás, vörös kerék formájában.
-Te ki vagy?! hüledezett Bob, egy szomjazó csiga módjára a fegyverére és a halhatatlanra bámulva, ide és oda, mint ha csak tényleg egy csiga volna.
-Zutt'Brali, és tud, csak egy maradhat! zengte a varázsló és kimondta az egyik kimondhatatlan igéjét, amit csak úgy ő maga talált ki, kb két hete, vagy négy...

TEHÁT MINT AZ ELEJÉN JELEZVE VOLT, ÍME A TITOK, MIÉRT IS HORDANAK A VARÁZSLÓK BAZI NAGY BOTOT MAGUKKAL. MINT LÁTNI LEHETETT A FENTI LEÍRÁSBÓL, NEM TŰZLABDÁT LÖVELLNEK VELE, ÉS NEM IS LEBEGTETIK, CSAK EGYSZERŰEN TÁMASZKODNAK RÁ.

     

Egy Egyszerű Ember

Békés vendégház egy falu határában

 A nagy dolgok olyanok, mint a ZAROKA madár, felemás. Tehát inkább jobb ha a kicsikre összpontosítunk, állítólag abból még lehet még kisebb. Persze Fűven kontinensén a dolgok gyakran így és esetleg úgy is történnek, mint például mikor egy hős Zaroka madarat fogott hálóval és gondolkodás nélkül zsír nélkül, gumós krumpli híján natúrba kisütötte. A dolog pikantériája, hogy az elfogyasztott madár csőréből remek pálinkát erjesztett, úgy mond gyors érlelési technológiával.
 De az igazi lényeg, most nem a hősök bemutatása, nem is a mesék leírása, sőt még állítólag a halakról sem igen lesz sok szó. A mondanók az egyszerű emberek bemutatásának kísérlete...

-Csak Bobnak hívták és nem volt asztalos. Persze az emberek zöme soha sem lesz asztalos. Így hát Bob építészmérnök lett volna, de egy véletlen katasztrófa folytán, földrengés megérző jövendölőként kereste kenyerét kicsiny kis falucskájába. Igaz, Fűvenen nem divat a földrengés, ennek geológiai és ökológiai okai is vannak, de ez a jó negyvenes szakállas férfit nem érdekelte, mi több az egész falu teljes mellszéllességgel ragaszkodott Bob foglalkozásához, a környéket ugyanis elővigyázatos népek lakták, és ugye könyvekből olvastak már nukleáris világégésről, napkitörésről, zebra támadásokról, sőt egyszer még egy kenguru szerű állatról is.
 Itt ugyan tudni illik Fűven földjén nincs kenguru, de azért ki tudja... szóval Bob egy egyszerű ember, akinek az istenek olyan képességet ajándékoztak, mely által megérzi a nemlétező földmozgásokat, és ezt a lakosság értékelte is, hiszen hivatalos fizetést kapott a terület urától, a pap-bárótól.
 Persze most okkal vagy okozattal felmerülhet az a gondolat, éhező cápák viadalaként, hogy Bob lehet, nem egy hétköznapi ember, nem mindennapi adottságokkal. De hát az ilyen megközelítés annyira nem Fűveni, annyira nem logikus, hogy ezzel foglalkozni, még a látnokok sem foglalkoznának, pláne ingyen és reklámadó nélkül.
 Tehát Bob egy átlagos ember egy átlagos kontinensen, melynek testvérkontinense egy másik dimenzióba kering és a találgatások szerint Európa néven ismerik. S ha már Európa, egy Fűveni följegyzés szerint, ott léteznek olyan teljesen, valóba fölösleges eltartottak, mint a politikus nevű mesterséget űző, ördögűzők, vagy az egy másik?
 De Európa egy másik történet, és még Bob szerint is, vagy létezik vagy nem, míg Fűven tagadhatatlanul létezik, hisz Bob is mindennap bemegy hivatalába, a faluháza árnyékába megbúvó szerény irodájába és koncentrál, hogy lesz e földrengés vagy nem lesz e földrengés. S a napnak végét jóval megelőzve leadja jelentését, majd benéz a RÉSZEG MEDVE nevű kocsmába és elbeszélget a bányából megtérő térítőkkel és az őket követő vájárokkal.
 S itt visszatérve az eredethez, íme egy egyszerű, hétköznapi ember életének csöppnyi töredéke, láthatón felettébb kacifántos és felelősségteljes, és ez még nem is egy szombati nap volt. Bár tény, Fűvenen a szombat messze nem olyan népszerű, mert a kis boltok ilyenkor bezártak. -Szóval idővel eltörölték a szombaton földrész szerte és csak sumákba létezik itt-ott titkos kultuszok takarásában...    

Fűveni Mese

Fűven egy csodás kontinens és csodás meséi is vannak, melyeket bárdok, trubadúrok és szakképzet mesemondók adnak elő a tavernák teraszaink, a kocsmák füstös mélységeibe és a fogadok erre kijelölt porondjain. Fűven nem a kamuzás világa, itt a mese jelentéssel bír, a gyerkőcök, huligánok és vámpírok mind-mind ebből tanulják meg az élet gondjait, olykor osztóit. S még egy lényeg, Fűven földjén nem ismeri azt az értelmezhetetlen szöveget, hogy " hol volt, hol nem volt" mert ez annyira zavaros, hogy szinte már közhasznú munkára ítélik aki ilyen mondatokkal tetszeleg.

 -Szóval először is, ott volt a döglött patkány, arcán halovány derű, ez sokak szemében rosszallást ébresztett, ám a fürge üregi mókusba nem. Már csak azért sem, mert mikor utoljára hallgatott egy bárdot, nem Edward, a királyi versmondót, ijesztő felismerést tett, ugyanis rájött, ha most a patkány beszélni tudna, nyilván a vacsorájáról hebegnek, melyben patkányméreg volt keverve. S hogy jön ehhez a bárd ének, úgy hogy a király sokáig méregette, míg valami oknál fogva egy szálka szaladt a nótázó férfi torkába, és tán meg is fulladt, egy palotaőr legalábbis így mondta. Na nem a mókusnak, csak egy haverjának, nem a mókus haverjának, az őr a saját ivócimborájának mondta. -S hogy ennek van e tanulsága, esetleg rejtett enigmája, arra a nyúl nem tudott választ adni, az a nyúl mely egy dombon ülve a dinnyeföldekről mélázgatott.
 De hogy miként került az üregi mókus történetébe a dinnye meg a nyúl, az legyen egy másik történet, mert ennek már meg született a mondandója, ami egyszerűen arról szól, hogy bár a mókus intelligens állat és a döglött patkány, nem a vacsorán mosolyog, egy biztos, az élet soha nem áll meg és legyen ember, patkány vagy ló a történetekbe, tudni kell, az idő telik, miként vödörbe a csokiturmix és az előző eseményeket elnyeli a homály, hisz mindig új történetek születnek.