VARÁZSBOT

Sok dolog van Fűven világában amit az egyszerű emberek nem érthetnek meg, ha egy másik dimenzióból érkeznek, vagy éppen érkeznének. így egy ősi kódexbe leírt információk helyet, egy apró, de tanulságos történettel ábrázoljuk az ufók számára is, azt, hogy miért is járnak a varázslók, embermagas körte, kőris, szilva vagy vadgesztenye bottal, botra támaszkodva. Persze vannak kik acél rudal villognak, sőt előfordult már a históriák szerint... de mindegy is, jöjjön a történet:

 A varázsló, név szerint Zutt'Brali Li, nem volt öreg, de fiatal sem, sőt egyszerűen kortalannak sem igen lehetett őt mondani, de hát mivel varázsló volt, nem várható csak úgy egy csodapasi. De nem is ez a lényeg, hiszen a csodapasik az erdőkbe élnek, a varázstudók pedig bár hol előfordulhatnak, mert ugye bűbájra mindenütt szükség lehet.

 Egyszer egy papagájárus, és nem az akire, most sokan gondolnak, szóval ez egy másik árus, annyira bajba volt, hogy varázslóra volt szüksége, oly annyira, hogy nagyon! -Hát a varázslók közül az egyik éppen arra járva, csokoládét adott az árusnak és annyit mondott: " Biratin Ubere zumm " s a következő ötven másodpercbe az összes papagáj birkává változva a döbbent árusra támadtak...
 Persze Zutt'Brali nem szokott csak úgy beleavatkozni a halandók dolgába, sőt senki dolgába sem, ez nála elvi meggyőződés volt. Olyan, mint a krokodilnál  a vegetarianizmus. -Igaz egyszer előfordul, hogy egy eltévedt farkast útbaigazított az öregasszony háza irányába, de az csak szívesség volt.
 Szóval Zutt, szelte határozottan bizonytalan lépteivel a kikövezett erdei utat, úgy bal irányt célozva meg, mikor egy konok hapsi ugrott elé egy odvas fa takarásából.
-Pénzt vagy életet! kiáltotta a kicsit sápatag, kicsit kövér és talán kicsit kancsal fickó, leginkább egy szimpla kancsal macskához hasonlítva, hangja viszont semmihez nem volt hasonlítható.
-Na de ilyet. Ámuldozott a mágia nagy-nagy ismerője, egyáltalán nem értvén, hogy ez a hülye, hogy nem veszi észre, hogy tipikus sárga varázsköpenyt, széria süveget és egy ilyen-olyan varázsbotra támaszkodva, hivatásos varázsló külsővel, mentességet élvez az útonállókkal szemben.
 A papíron töprengett, az igazoló cédulán, ami a nagymestertől kap, minden felszabadult varázsló, ezzel tudatván ha szükséges, hogy nem szimpla illuzionista, sőt még nem is kókler, hanem igazi varázstudó.
-Kell a papíros? tudakolta Zutt, egy utolsó reményként a géppisztolyos férfit méregette, akinek vörös nadrágja egyáltalán nem illet az erdő zöldjéhez, az ég kékjéhez és a pólója virágmintáihoz. Ám ez egy sokadik dolog lehetett, mert a Bob Kastor nevű bandita tűzet nyitott a varázslóra.
-Jaj!!! kapaszkodott botjába a varázsló, csípős paprika illatát érezve egy messzi-messzi helyről. A golyók repültek és kicsi fájdalom keretében átszáguldottak a nagy hatalmú férfi testén, gallyat, zöldet, tövet és még deszkákat is ripityára tépve. De Zutt aki botjára támaszkodott nem eset el, nem botlott meg, és még nem is igen fájtak az azonnal begyógyuló sérülések, mert ugye köztudott golyó nem fogja a varázslókat, és még a kard is csak szerdán.
 Tehát kifogyott a tár és a varázsló állt, a bandita is állt és a nap is a helyén lógott óriás, vörös kerék formájában.
-Te ki vagy?! hüledezett Bob, egy szomjazó csiga módjára a fegyverére és a halhatatlanra bámulva, ide és oda, mint ha csak tényleg egy csiga volna.
-Zutt'Brali, és tud, csak egy maradhat! zengte a varázsló és kimondta az egyik kimondhatatlan igéjét, amit csak úgy ő maga talált ki, kb két hete, vagy négy...

TEHÁT MINT AZ ELEJÉN JELEZVE VOLT, ÍME A TITOK, MIÉRT IS HORDANAK A VARÁZSLÓK BAZI NAGY BOTOT MAGUKKAL. MINT LÁTNI LEHETETT A FENTI LEÍRÁSBÓL, NEM TŰZLABDÁT LÖVELLNEK VELE, ÉS NEM IS LEBEGTETIK, CSAK EGYSZERŰEN TÁMASZKODNAK RÁ.