Fűven egy csodás kontinens és csodás meséi is vannak, melyeket bárdok, trubadúrok és szakképzet mesemondók adnak elő a tavernák teraszaink, a kocsmák füstös mélységeibe és a fogadok erre kijelölt porondjain. Fűven nem a kamuzás világa, itt a mese jelentéssel bír, a gyerkőcök, huligánok és vámpírok mind-mind ebből tanulják meg az élet gondjait, olykor osztóit. S még egy lényeg, Fűven földjén nem ismeri azt az értelmezhetetlen szöveget, hogy " hol volt, hol nem volt" mert ez annyira zavaros, hogy szinte már közhasznú munkára ítélik aki ilyen mondatokkal tetszeleg.-Szóval először is, ott volt a döglött patkány, arcán halovány derű, ez sokak szemében rosszallást ébresztett, ám a fürge üregi mókusba nem. Már csak azért sem, mert mikor utoljára hallgatott egy bárdot, nem Edward, a királyi versmondót, ijesztő felismerést tett, ugyanis rájött, ha most a patkány beszélni tudna, nyilván a vacsorájáról hebegnek, melyben patkányméreg volt keverve. S hogy jön ehhez a bárd ének, úgy hogy a király sokáig méregette, míg valami oknál fogva egy szálka szaladt a nótázó férfi torkába, és tán meg is fulladt, egy palotaőr legalábbis így mondta. Na nem a mókusnak, csak egy haverjának, nem a mókus haverjának, az őr a saját ivócimborájának mondta. -S hogy ennek van e tanulsága, esetleg rejtett enigmája, arra a nyúl nem tudott választ adni, az a nyúl mely egy dombon ülve a dinnyeföldekről mélázgatott.
De hogy miként került az üregi mókus történetébe a dinnye meg a nyúl, az legyen egy másik történet, mert ennek már meg született a mondandója, ami egyszerűen arról szól, hogy bár a mókus intelligens állat és a döglött patkány, nem a vacsorán mosolyog, egy biztos, az élet soha nem áll meg és legyen ember, patkány vagy ló a történetekbe, tudni kell, az idő telik, miként vödörbe a csokiturmix és az előző eseményeket elnyeli a homály, hisz mindig új történetek születnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése