-Csapataink megállíthatatlanul vonulnak hátrafelé! Nincs az a megátalkodott ellenséges horda, mely megrekesztené hátrálásunk! Sorra adjuk fel a városokat és rendületlenül hátrál hadseregünk, nincs az a fondorlat, vagy ellenséges taktika, mely megtörné soraink! itt némi csend támadt, a rádió elhallgatott és Maxi Trón a hadvezér elégedetten dőlt hátra karosszékében, bal kezében sörösüveg, immár félig kiürítve.Lassan pisilnie kellet, ám Fűven leghatalmasabb hadúra erőt véve magán, igenis ellentmondva a kényszernek, tovább ült székében és a régi hősökre gondolt: Heper, John, Poo és ki tudja hány név rejtőzik a legendáriumba. -Rájuk gondolt, mert úgy gondolta a kontinenset megrohamozó mutáns ízék ellen, egy mód lenne diadalt aratni, a régi nagyok előkerülnének. Mert Trón tisztába volt azzal az aprósággal, hogy egy telefonérme még nem csodaszer és a balzsam is csak egy ehető valami. De azt sem felejthette, hogy a hősök halhatatlanok, és bár az írások szerint egy időgombával előre léptek a múltba, részt kívánva venni egy gigászi csatába, azt azért nem értette, miért nem tértek még vissza, hiszen talán ezer, ha nem millió esztendő is eltelt távozásuk pillanatától.
Ám mint furcsaságok garmadája a rádió ismét folytatta előre begyakorolt monológját, csak, hogy erőt adjon a frontokon harcoló százezreknek. Persze a hadúr jól tudta, hogy Heper és mitikus szuper kalapácsa ezerszer jobban növelné a morált, mint a propaganda minisztérium félig üres, részben teli szólamai.
-Pisilnie kellet! Harcos volt és legyőzhetetlen, a sörösüveg baljába, fején pipitollas sisakjába délcegen ült a nagyúr, és a szövegre nem is figyelve, minden erejével arra összpontosított, hogy meg ne induljon a vizelete.
-Komisz helyzet volt, komisz mint a sült páva amely félig nyersen még a kacsatáncról beszélget, csak úgy üresen, magába, egy hatalmas lavórba rotyogva. Igaz ez Fűven, itt sok dolog történhet égen és földön, meg aztán a pokolban is. De most Maxi Trón egy fontosabb problémával szembesült. Nem állt fel, nem hívta testőrségét és az erő is elfogyva megindult a vizelete, félreérthetetlenül tudatva a hadvezérrel, hogy a gatyája pisisé válva, szervezete boldogan megkönnyebbült.
-Átkozottak! morogta a férfi és a rádiónak hajította a sörösüvegét. A berendezés recsegett egyet, majd szó szerint elhallgatott. Az üveg százfelé tört, a sör szertespriccelt és a zajra egy komornyik kukkantott be.
-Szólítót uram? firtatta az arrogáns nyugdíjas, ám valamit megsejtve inkább visszahúzva a fejét, magára hagyva a híres hadúrt, aki érthetetlenül pillantott átnedvesedett nadrágjára, jól tudva, holnap egy újabb erőteljes visszavonulást kell levezényelnie, megóvva az összevont Fűveni haderőt a esetleges diadaltól. Mert egy keleti mondás szerint " Nincs diadal hősök nélkül" s mivel nem voltak hősök már jó ideje a földrészen, ésszerűbb a taktikai menekülés, mint egy hősök nélküli győzelem...
" Délben csatát nyerni majdnem egy vereség!"
( A Névtelen Hős )
" Homokba patakot vezetni felér egy győzelemmel, az álmok tekintetében, ám az istenek csak nevetnének, mint a vicces manók ha megcsiklandozzák a fülüket."
( A Névtelen Bölcs Fia )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése