Kavarodás

 Heper nagyherceg, aki jól tudta, jön az üstökös és még valami gamma sugár is a planétát célozta meg, legalábbis egy vándor látnók állítása szerint, tisztába volt, ha el is jut Boldogovics völgybe ahol nagy a biztonság, és még valami VIFI-kutya is ott csámborog, a történet persze ettől még nem oldódik meg.
 Nem oldódik meg, már csak azért sem, mert Heper nem túl sok lépésnyire a völgytől, eltöprengett azon, hogy a só és a cukor keveréke, miért is egészséges. Ám ez mellet, azt sem felejtette, hogy ha csak azok maradnak életbe a világvége után akik a völgybe meghúzzák magukat, mint kölyökmackó a jégszekrénybe, bizony könnyen kihallhat Fűven.
 Szóval nehéz gondolatok voltak, nehezek, mint a nitrogén, de ekkor egy kő hullott alá, pont a hős portól koszos csizmája, bal csizmája el.
-Nocsak. vonta fel szemöldökét a legendás fickó és lehajolva kezébe vette a sárga színű kavicsot, nem Duna-kavicsot.
 A kő akár hétköznapinak is tűnhetett volna, mert még a sárga szín sem extra, de a rúnaírásba rávésett szöveg már érdekesnek mutatkozott.
 Érdekes volt, már csak azért is, mert az írás arról tájékoztatta a nagyherceget, hogy a hősök sorra szöknek meg a gonosz idegenek fogságából és talán ezért, talán nem ezért, de az üstökös pályát módosított és még az a gamma ízé is inkább elkanyarodott.
 Döbbenetes volt az kétségtelen, és igazából felettébb bosszantó is Heper szemszögéből nézve, hiszen így teljesen fölöslegesen bandukolt napokat, heteket, tán még éveket is a biztonságos Boldogovics völgy felé... de még a sok furfangos kérdés mellett, melyek sorra bukkantak fel a hős elméjébe, egy végképp nem engedte nyugodni.
-Vajon ki dobta le a követ??? a kérdés jogos volt, de válasz egyszerű, a kődobáló manó.