Bölcs Remete

 Sok világ létezik, a sokakban van egy közös, és pedig a rengeteg ünnep! Nos ez a trend alul, még Fűven kontinense sem volt mentes, oly annyira, hogy egy pap egyszer azt gondolta összeírja az ünnepségeket színük szerint.
 Ez a grandiózus terv attól függetlenül, hogy zseniálisnak ígérkezett valami apró oknál fogva sosem valósulhatott meg! Ám mert Fűven istenei és munkatársaik toleráns lényeknek számítottak, sosem állítottak szobrot a zseniális papnak, akit egyszerűen Dob atyának is neveztek, igaz, hogy miért éppen Dob, még az istenek sem nagyon tudták.
 A lényeg az, hogy MÁSODIK SZÓDAVÍZ ünnepén, valahol Délen egy bölcs, magányos remete, akit BÖLCS REMETÉNEK hívtak, arra az elhatározásra jutott, hogy bár ő nem írja össze a rengeteg ünnepnapot, még ABC sorrendbe sem, egybe azért biztos volt, ha írna egy regényt egy részeges matrózról aki körtepálinkát vedelve énekel, talán híressé lehetne e hősöktől felettébb túlzsúfolt világba.
 Ám volt egy gond, mert ugye van a terv, az ötlet és ott van a kivitelezés. Mert ahhoz kétség sem férhet, hogy önmagába a remete elképzelése még Dob atya egykori elképzelését is túlszárnyalná, de hát meg is kellene valósítani. S mert a Bölcs Remete valóba bölcs volt, hiszen évente százezren látogatták meg, kérdésekkel gyötörvén, el kellet tűnődnie, hogy vajon ötlete bal vagy kevésbé bal irányba sodorhassa a földrész történelmét.
 Dilemma, és mint ilyen, oly problémákat rejthetett, mint az egerek kihalásának titkos igazsága, vagy a pumakutya énekének mentális rezonanciája. Szóval könnyű egy döntés hozni és még megalkotni sem oly nehéz, mint egy vízi-csónak  motorjának súlya a bal kézen. így a remete messze nem kapkodta el az ötletét, oly annyira, hogy egy habos tortával megtöltött hordóba töprengve eldöntötte, hogy egyenlőre nem döntve semmiről, nem tesz olyat, ami miatt amolyan dolgok is történhetnének...

 " Dől belőlem a cefre szaga, a tenger hullámzik, mint az agyam,
de nem kell nekem, bor vagy pezsgő, körtepálinka, az a nyerő!
Lehányhatom a fél világot, ha iszok, hát azt sem bánom,
de ha még is megbánnám ezt, iszok gyorsan, hogy baj ne legyen"

  / részlet a Bölcs Remete regényének egy klasszikussá vált nótájából. /