Semmiről

A kép nem fedi a történet valódi sodrását,
ám hasznos céleszköz lehet a kertekbe.

" OKOSNAK LENNI, ANNYI, MINT NEM IS GONDOLKODNI"
                                                                                                       / Az idézet: A Másodikat követő bölcs, Fűven szerinti 765 napján íródott a Húsos-kenyér hetedik napjának kezdete után. /

 Volt idő mikor sokan nem gondolták, hogy e mesés kontinensen, ahol a dinnyétől a űrpecsétig, minden előfordulhat, egyszer felmerül az igény az térgörbítésre. Persze nem kell egyből aggódni és a légvédelmi pincékbe húzódni, már csak azért sem, mert ilyen pince nem igen létezett.
 Jó, valamikor létezett, mert ha elment a bátor kalandor az Öreg Városba, csak példa kedvéért, hát lehet, hogy ott egy stadion közelébe, még ilyen pincét is fellelhet.
 Ám e történet, nem fog a pincékről szólni, nem fog beszélni a hősök hőstetteiről sem, e történet ugyanis, nem fog szólni semmiről. Ez persze nem függ össze a krónikásokat sújtó cenzúrával, s azzal sem, hogy a könyv formába való megjelenést első, azaz I. Semmelianius szultán-császár meghiúsította.
 A dolog itt egy kicsit prózaibb, bár Fűven szerte a kutya sem szerette a prózát, de attól még a metaforák létezhetnek, mint mocsárba az elsüllyedt teveszőr sapka, amely ugye állítólag láthatatlanná teszi viselőjét. Igaz, mivel elsüllyedt kevés embernek, Teveembernek, Istennek és egyéb fontos személynek adatott meg, hogy kipróbálja. Ez pont olyan, mint amikor az a jóképű fickó lenyelt egy gumót és végül a gyomrából egy vicsorgó lény mászott elő.
 A dolog még tragédiába is fordulhatott volna, ha akkor éppen, nincs a közelbe Heper nagyherceg, aki habozás nélkül lesújtott misztikus erejű kalapácsával a hepciás lény fejére. Az ütés oly annyira jó sikerült, hogy a borzalom vissza zuhant az emberi gyomorba, ahol tudni illik savak dolgoznak, s hát e savak, a brutális lényt is megdolgozták. -Rég volt, és ugye szó volt, hogy nem lesz szó hősről.
 Tehát, visszakanyarodva balra, a térgörbítés elméletére, nagy dolgok lettek volna születőben, ha a térgörbítés, bírt volna valami fontos jelentőséggel. De nem bírt, már csak azért sem, mert a térmágusok nem elmélkedtek, hanem teret hajlítva tették a dolguk, ami zavaros hatást gyakorolt a tudósokra, akiknek meggyőződésük volt, hogy van igény a térgörbítés definíciójára és arra, hogy bár nem mindenkiből lesz mágus, de legalább a többség sejtse, mit is művelnek ezen varázshasználók.
 Nehéz történet, mint a gravitáció. Bár itt meg lehetne jegyezni, Fűven gravitációjáról a Fűveniek nem igen tudnak. Sőt még az a bölcs mantramester sem, akinek fejére esett egy mikrobusz. Pedig egy mikrobusz, nem egy mikrosütő és még nem is egy mikrobi...
 Ám mert ezen részt arra szánta a krónikás, hogy nem fog szólni semmiről, és a semminek semmi köze a cenzúrához, még mielőtt valaki felvetné, hogy lát tartalmat, mi több értelmet a leírtakba, lezárjuk e részt, mint a rést, mely a pajzson dereng rothadó szilva módjára a decemberi jégesőben.