Ez a történet nem ott kezdődött, ahol egy másik befejeződött. Mivel ez a SIKETI HERCEGSÉG egy parányi városában zajlott, ott ahol a GÓLEM és a SIKET folyók találkozásánál felépült SIKETUN.
Felhördülhetnénk, hogy miért éppen Siketun, ám erre van egy frappáns Fűveni mondás, ami így hangzik: Miért ne?!
S ha már Siketun városánál tartunk, illik megemlítenünk az alapítóatyák egyik karizmatikus egyénét, Benn Hú-t, mert Benn aki ritkán volt kint, egy mobil WC-vel szelte át a fél kontinenst, csak hogy részese lehessen az alapításnak. Hát részese volt, oly annyira, hogy egy tavaszi napon még szobrot is emeltek neki.
Kínos volt, már mint csakis neki, de hát a halhatatlanságnak, még Fűven demokratikus világában is ára van. S nem véletlen hogy demokratikus, mert lehetne más is, ám akkor e történet nem történne, mert egyedül a világokba, itt hozták létre az első árvízvédő egységeket.
Ezen önkéntes emberek felesküdtek, hogy mindenáron, minden évben megóvják az árvizet, hogy méltó pusztítást végezhessen otthonaikban, városukban. Igaz, általában a gát nem szokott ellenállni a tavaszi esőzésektől megemelkedett vízszintű folyóknak, de ha mégis bekövetkezik e borzalom, az önkéntesek ásóval, csákánnyal bontani kezdik a nyári időkben szépen megerősített védművet.
Ezen bátor férfiak és nők életük kockáztatásával, ha kell éjjel-nappal bontják a gátat, hogy a víz időbe be tudjon törni. Furcsán hangozhat, hogy ásóval és egyéb kéziszerszámokkal végzik e veszélyes munkát, de sajnos a város nem olyan gazdag, hogy felbéreljen egy mágust aki tűzlabdákkal szétbombázza a védművet egy-két perc alatt. Meg aztán, hová is lenne az önfeláldozás, a hősiesség, hiszen akkor minden dicsőség a bajbajutott lakók megmentőiké lenne, ezt meg egy tisztességes város sem engedheti, már amennyiben van bennük némi becsület polgáraik irányában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése