Eljött a holnap, s mert az isten tényleg a jó isten volt, reggeli után valóban feltámasztotta Johnt, akit bizony egy csúnya falény lőtt le, mint egy veszett kutyát. Nem tudta hol van, és az sem hol az isten, egyszer csak eltűnt a mennyországból, vagy valahonnan, ahol korábban lebegett, mint egy izé. A táj ahol állt kies volt és vagy harminc lépésnyire végestelen végig szögesdrót kerítés húzódott, erre is arra is. Mivel John előző életében közismert kalandozónak számított, meg aztán ismerte Fűven térképét, mint lovász a feleségét, nem kellett neki sok idő hogy rájöjjön, a Virsli kapun túl, a zombi tanyák közelében járhat. Ott volt ez nyilvánvaló, hisz e elvetemült jószágokat csalta e félszigetre egy morcos istenség, s hogy ne tekeregjenek össze-vissza egy varázsos drótkerítéssel elzárta őket Fűven többi területétől. John a fejét vakarta hiszen semmi kedve nem volt behatolni a borzalmas tanyákhoz. Hát itt tartott gondolataiban a feltámasztott kalandor, mikor nagy trombitaszó és dobpergés közepette megjelent egy víziló képében az őt felélesztő jó isten.
-Nos látod feltámasztottalak - kezdte alig érthetőn az isten. John szerint nem is kellet volna ez a nagy felhajtás, csak egyszerűen elmondta volna még odaát mi a tennivalója és kész. -Látom - fintorgott a férfi nagyon remélve nem a zombikhoz kell behatolnia, mert akkor inkább meghal újra, mint sem felzabálják a falánk élőhalottak.
-Nos fiam most elmondom mi a feladatod, ha már így felélesztettelek. A hős hallgatott nem sok mindent mondhatott erre, arra pedig inkább nem is szólna, még ha fizetnének is némi pénzt érte, így az isten folytatta.
-Hát el kell ide hoznod hét napon belül a Nagy Akváriumot - zengte az isten még mindig alig érthetőn.
-Honnan? - firtatta John, és valahogy nem érezte jól magát új, patyolat tiszta öltönyében. -A láthatatlan tó közepén magasodó láthatatlan sziget múzeumából - jött a korrekt válasz, s hogy John ne akadékoskodhasson, az otromba víziló most zene nélkül gyorsan lelépett, magára hagyta a derék kalandozót. Pedig lettek volna kérdései, az első mindjárt az, hogy juthat el gyorsan a láthatatlan tóhoz. Úgy tudta egy heti lovaglásnyira van innen, s az még csak az odaút. Ami még aggasztóbb, hogy minden láthatatlan. S vajon csak úgy oda adják neki az akváriumot? Szekeret is kerítenie kell, ha megszerezte, valahogy el is kell hoznia. Úgy vélte, jobb volt halottnak lenni, hisz akkor nem abajgatták, csak lebegett, mint egy izé. A küldetés úgy érezte, teljesen kivitelezhetetlen. Oldalra pillantott a veres csatorna hömpölygő veres vizére, rájött akár vízbe is ölhetné magát, de talán ez a láthatatlan küldetés még is jobb, mint ha öngyilkos lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése