A grafit

Prológus : ...A dinó teljesen balról közeledett, a dzsungel nehéz levegőjű és nyirkos volt. Persze ez most másodlagosnak számított, mert az elsődleges a hatalmas, csattogó pofájú szörnyeteg volt. Poo, aki jóképűnek tartotta magát, most inkább nem gondolt semmire, csak hogy elérje azt a nyomorult féreglyukat amit Szipúvár a kőhegyi sámán nyitott merész elszántsággal. Még ezernégy lépés, biztatta magát a rohanó tűzvarázsló nem kívánva dinó eledel lenni. A talaj süppedős, igazán marasztalón próbálta a mágust a bestia számára felkínálni. Ám ekkor a fák megritkultak, a menekülő egy tisztásra ért, ahol Vasgyúró állt fogait bőszen vicsorgatva. Poo elvetődött, mint csiga az aszfalton és csak reménykedett hogy Gyúró nem ijed meg. Hát nem, az Abelisaurus bunyós kedvében lehetett, mert egyenesen a felordító Vasgyúrónak esett. Vas nem adta könnyen a bőrét, előbb megütlegelte majd karatézott a rémmel, végül pedig a torony méretű szörnyeteg szó nélkül lenyelte. Több sem kellett, a derék magas fűben rejtőző mágus felpattanva úgy futott tovább, mint ha a Fűveni maratonra készülne. Talán ez, talán az vagy esetleg amaz, de a végén elérte azt a fránya átjárót, s úgy vetődött át, hogy azt még a nagy indiánfőnök is megirigyelhette volna.
- Csukd be a kaput!!! - visította a halálra rémült Poo. S valami isteni csoda folytán a túlhízott, alsógatyában vagánykodó sámán hallgatott a mágusra, egy intésére az ásítozó féreglyuk megszűnt létezni.
- Te, hol van Vasgyúró??? - tette fel az ötmilliós kérdést a sámán, gyanakodva a tűzmágust méregetve... Hosszú magyarázkodás kezdődhetett volna, ha Poo magyarázkodni szeretett volna. Ám ő csak egy forrócsokira vágyott, három szó nem sok, annyit azért mondott.
- Megette egy dinó - nyögte röviden a ziháló férfi, egy békés fennsíkon üldögélve a dagadt sámán szemeibe mélyen belenézve.
- De miért? - firtatta Szipúvár egy cseppet sem értve mi is történhetett odaát.
- Éhes volt - morogta Poo verejtékes homlokát egy pólóba  törülve.
- Hogy mik vannak?! -csóválta fejét a százkilencven kilós férfi, aki tollakat tűzött majdnem kopasz fejére.
- Bizony - bólintott a mágus már régen bánva, hogy bevállalta egy gazdag fazon megbízását, akinek elszánt vágya volt, hogy megkaparintsa Bodroka Keresztjét. Úgy tűnt nem nagy kaland, így Poo csak két embert bérelt fel maga mellé, ez volt a hiba. Mert a nagyon pontos térképe, nem volt annyira pontos, hogy a megfelelő dimenzióba kerüljenek. Kereszt helyett így csak egy grafit rudat vághatott zsebre, a dinó pedig a bikaerős, legendás Vasgyúrót. Most mi lesz? Nem volt sokáig kérdés, a varázsló úgy döntött eladják a grafitot, majd felbérel egy orvgyilkost, ellopatja a gazdag fickó összes szemüvegét, kegyetlen bosszút állva elesett társukért.
- Most mi legyen? - törte meg a kedves délutáni csendet a gatyáját piszkáló sámán, még mindig nem értette hogy ette meg Gyúrót egy egyszerű dinoszaurusz.
- Bosszút állunk, nincs más megoldás hisz a becsületünk a tét! - zengte szomorúan Poo és egy újságpapírból mákos szendvicset csomagolt ki, amit egy szatyorban tárolt. Szipúvárra nézett, s immár tudta, az ő oldalán áll,  a sámán példáját követve egy kakaós palacsintát varázsolt maga elé...Csak szegény Vasgyúró, ő nem eszi meg már soha a félretett húslevest.