Mert minden azzal kezdődött, hogy Szeleburdi Fred elment rőzsét gyűjteni, így magam maradva a Korhad néven is ismert tisztáson az eget kezdtem kémlelni. Boldog voltam, mint szamár bégetés közben, miközben a felhők úsztak erről, arra. De mit is tehettem volna, mikor már halott voltam és csak úgy a testemben rekedtem, akár a pulcsid a szatyrodban, vártam vajon mi lesz ezután. Nem azért voltam halott, mert félig felfalt egy medve, ó nem, igaz történetem nem tudja senki. Kérdezhetik persze, mi fenének emlegetem Fredet, az alkoholista zsebtolvajt? Nos ennek egyszerű oka van, ő volt az első aki rám találva szembesült szétmarcangolt tetememmel. Amúgy Fred egy irtó csinos hölgy volt, aki maszekban lopott ezt-azt, mindenből egy keveset. Nekem ez már mindegy volt, az én zsebeimet gyilkosaim bizony alaposan kiforgatták, mintha csak ez lett volna a céljuk. Pedig dehogy ez volt, hiszen én V. Nagy Bismondó király volnék, akit saját testőrsége mészárolt le. Persze nem hiszem hogy Fred felfog támasztani, sőt azt sem hiszem el, hogy jó dolog halottnak lenni. De ez az a szituáció, amikor nem kell a sok mizú, halott vagyok bizú. Így néztem én a szürke felhőket, és vártam vissza Szeleburdi Fredet, hogy ha fel nem is éleszt, mert azért csókot nem várhattam tőle, azért csak elhantol, hagy bomoljak békességben a kukacok nagy-nagy örömére. Tudom kicsiny álmok, de így holtan gyorsan megtanul az ember aprókat gondolni, mert hogy ezek után király nem leszek, annak meg van a 98%-os esélye. S ha Fred visszajövet elás, mint egy döglött kutyát, a maradék 2% is könnyen elillanhat, azért mégis vártam. Hibáztatok e valakit a gyilkosaimon kívül? El kell mondjam, igen. Az élet nem torma és a kocsma sem kultúrház, így igen haragszom mindenkire aki él és mozog. Talán te is így lennél ezzel hasonló helyzetben, csak ki kell próbálni, én benne vagyok...
A lány szaladt, és nem a rőzse ügyében, a talált halott király csúf egy látvány volt és bár Fred szép, és bájos lány, helyén van az esze is, azért azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy azt a tetemet nézi, miközben vacsorázik. Undok egy helyzet volt az biztos, a test félig megkajálva a koponyája meg olyan ízé szerű volt, hogy az borzasztó. A csinos zsebtolvaj csak rohant, mint a villám teljesen bal irányba a felhőket bámuló királytól. Én mondom, várhatunk ugyan a csodákra de azok gyakran elszaladnak elölünk, valami furcsa oknál fogva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése