Teljesen függetlenül

Bizony, Fűven minden eseményétől függetlenül, itt még a hősöket is beleértve, oly dolgok munkálkodtak, hogy az szépen mondva is nagy. S hogy hogyan történhetett e rendkívüli dolog, amiről igazából senki sem tudott? Ez megint egy olyan kérdés, amire még a Fűveni jósda mindent tudó médiumai sem tudtak volna választ adni, ha tudtak volna is a dologról. Mi volt e renddöbbentő esemény, amely ugyan semmi befolyással nem bír a kontinens jövőjét illetően, de el kell ismerni, hogy még is megtörtént? A helyszín kicsit balra, talán pontosan a Hugen kérdőjelként ismert ismeretlen területen volt, amely maga is egy olyan titok amivel Fűven legnagyobb koponyái már évezredeket számlálva sem tudtak megbirkózni. Különös, de bizonyos, hogy aki bemerészkedett e bűbájosnak kevéssé mondható területre, vagy ki jött élve vagy nem. De ez nem is fontos, az eseményhez képest, amiről szó van. Nem a hevesen égető Nap volt a gigászi probléma oka, hanem egy neonosan villogó térkapu, amelynek Fűveni oldalán egy az átlagtól kicsit idősebb férfi üldögélt a porban, miközben az olajfúrótorony méretű kapu kezdett nyugodtan bezáródni. A fickó, aki bambán ugyan nem, de azért mindenképpen fásultan maga elé nézett, nem e világ szülötte volt. S mivel ő ezt tudta, nem is volt ezen meglepődve, sőt még azon sem akadt ki, hogy egy buborékoló hang kíséretében bezárult a hatalmas átjáró, fülsüketítő csendet hagyva maga után, mint ha csak fizettek volna érte. De nem fizettek. Az idegen férfi akit a saját világában Homok fia Táltosnak hívtak, bizony ha táltos nem is, de nagy varázsló hírében állott. Mivel azonban minden jel szerint nem volt odahaza, és igazából pontosan azt sem tudta, hogy a térkapu melyik felén tartózkodik, és hogy hol van egyáltalán ez a térkapu, a hírnévnek semmi hasznát nem vette, nem volt ugyan pesszimista, de azért mindenképpen bambán nézett maga elé. Hát igen, egy elfuserált kísérlet eredménye volt ő itt, már mint Fűvenben, amit persze még nem tudhatott, hisz nem mondta el neki senki.. A kísérletnek komoly célja volt, meg akarta találni az elveszett istenek tizennégy-tizenötös kulcsát, mivel egy bizonyos legenda szerint (igen, már megint egy legenda), aki birtokába jut e nikkelből készült szerszámnak, minden gépet meg tud majd szerelni, még akkor is, ha amit szerel nem is gép. Szóval volt értelme a kísérletnek egészen addig, amíg az egyik lombik után a másik is fel nem robbant, majd a végén megjelent a hülye térkapu, és a már egyébként is eléggé feldúlt varázslót be nem szippantotta. Ide, e Homok fia Táltos számára dög ismeretlen földre, valószínűleg igen messze a pazarul berendezett laboratóriumától, ami a robbanások végett talán már nem is oly pazar mostanság. De nem volt már kapu sem, és a meleg is csak melegebb lett, így elhatározta föltápászkodik, és keres egy jelzőtáblát vagy valami hasonlót. Csak haza kell jutnia valahogy! Itt tartott elmélkedésében, mikor hang nélkül egy fene nagy zongora zuhant a szerencsétlen férfira, s ezzel sejthetőleg minden további tervét kissé átalakította...