Hogy mekkora kalandor volt Viend Na Storvius, elég ha annyit mondok NAGY! Persze Fűven szerte sok nagy kalandozó kergeti sorsát, mint macska a cicát... A kortalan bajnok, aki az Egresnek is nevezett földutat taposta most komoly kihívás elé került, messziről érezte a brutális m.k.-ként ismert jelenséget. S mi is az a m.k. ? Nos egy rövidítés, amely szabad fordításban annyit jelent, hogy marháris kisugárzás, ez olyan energia, amit csak az igazán profi mágusok, kalandorok és híres trubadúrok éreznek meg. Mert ez nem más, mint az egyén hülyeségének asztrális vetülete, aminek kiszimatolását sok gyakorlással lehet csak elsajátítani. Nos Viend rendelkezett ezzel a képességgel, így nem lepte meg mikor az utat szegélyező fenyő rengetegből öt haramia rontott elő, pénzt vagy életet követelve. Mindig ezzel jönnek. A jóképű hős nem esve zavarba, egy könnyed mozdulattal előrántotta kardját amely rendkívül szépen megcsillant a délelőtt fényében. -Ide a dohányt haver, ha jót akarsz! - kezdte egy csúnya zöld nadrágba feszítő figura, nyilván ő volt a fővezér. A maradék négy közül kettő kopasz volt és valami láncing szerű hülyeségbe öltöztek, csorba fejszékkel felszerelkezve. A következő egy házi készítésű lándzsát szorongatott, míg az utolsó egy vívótőrt, nyilván azt is lopta. - Uraim jobb lenne ha balra kitérnének, az időm sürget. - fogalmazott nagyon kimérten Viend Na Storvius. - Olyan szép madár rikácsolásos ez a nap, kár lenne elrontani. Ám a sors és az istenek, és még a gengszterek is mást gondoltak, a többség erejében reménykedve a hősre rontottak, mint beduin harcos a tank ellenében. Viend pengéjével hárította a vezér husángját, miközben fejbe rúgta a bajuszos fejszést aki szédült egérként borult az útszéli árokba. Ekkor lendült támadásba a dadogó fazon aki a vívótőrt szorongatta remegő ajkakkal. A bajnok lazán kitért a szúrás útjából, hogy közben elhajolva a lándzsa elől hagyja szegény tőrös pasiba döfődni a fegyvert. Hát két ember már kieset a küzdelemből, a maradék három pedig tanakodva összenézett. Ezt használta ki Viend, egy szemmel nem követhető ugrással a levegőbe szaltózva a trió mögé keveredett és egy szúr, rúg és szájon vág taktikával már is a földre kényszerítette ellenfeleit. Gyors győzelem volt és még kegyes is, végül is komoly sérülés ő maga nem okozott. Aki fegyver ragad, fegyvertől vész, és sok lúd disznót győz! Nem ez utóbbi közmondás nem ide való. -Na tűnés haza! - förmedt a jajveszékelőkre a hős, s hogy nyomatékot adjon szavának jól fenékbe billentette a hozzá legközelebbi gazembert, aki nyekkenve landolt egy csalánbokor közepében. Hát így kezdődtek Viend Na Storvius eseménydús kalandjai, Saonna városába vezető hosszú utazása során, ahová pedig a király hívatta bizalmas kéréssel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése