Furcsa volt, Hoberi de Monsenn lovag nem igazán örült a szituációnak. Már mint, hogy egy kút mélyére pottyant, bokáig érő trutyiba topogva. De mégis örülhetett, hogy valamely csoda folytán élve megúszta a több száz méteres zuhanást, s hogy a megmagyarázhatatlanság tovább tartson, a kút fenekén a várt sötétséggel ellentétben, kísérteties félhomály honolt, hősünk így alaposabban megszemlélhette csapdája szűkös valóságát. A kút mélyén egy fejszén kívül csak a dög hevert, szinte művészi eleganciával. A dög, meg a királylány ezüst és smaragd berakású koronája, egy kopott napszemüveg mellett. Nyilván a csaj a sárkány vacsija lehetett, a királynői fejdísz így meg már valószínűleg egyiküknek sem kellett, ebből kiindulva a derék harcos tarisznyájába rejtette a vízből kikandikálló fejdíszt. Eközben egészen máshol, Heper Nagyherceg kedvenc dalát hallgatta a zseniális trubadúr, 3. Rish Owed előadásában. A ballada egy derék ablakhegesztőről szólt, aki birkát mert nyírni egy kaskos késsel. S a méltán híres trubadúr, pont a legismertebb részbe kezdett bele, ami esetleg így hangozhatott: "S lészen a birka bégetve, nyerítve, rettegve a késtől, bánatát senki nem értve. Ám jöjjön a pillanat, a pacák felkurjant, a bökő pedig szerencsétlen ujjába szalad." Igaz, ezt a üdítő dallamot a lovag nem halhatta, viszont a kút oldalába mélyedéseket fedezvén fel a kivezető utat lassan megtalálta. Így történhetett meg ezer csoda folytán, hogy délután háromra a híres kalandozót ismét a nap világította. Persze van tanúsága e majdnem tragédiának, hiszen a napszemüveg lent maradt, s Fűvenre így sötét átok vár vala....vagy ezer meg száz év múlva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése