Igen, sok helyen a farkasemberek dorbézolása okoz gondot, az addig GIW városának peremkerületeiben a faemberek duhajkodnak igen kártékony módon. Nos, ezt unta meg a városi tanács a malmosokkal szorosan egyetértve, melynek eredménye, hogy a cipőiről híres településre érkezett nem kevés arany ellenében a nyugati tájakon jól ismert bajnok, John. Persze itt tudni kell, hogy a faemberek olyan alattomosak, hogy bizony némi iróniával John kemény fába kívánta vágni a fejszéjét. Tegyük hozzá, a dolog nem rémítette meg a hőst, már csak azért sem mivel még sosem látott ilyen veszedelmes lényeket. Bizony a faember kegyetlenebb, mint egy vámpír, szívósabb mint egy dinoszaurusz és okosabb mint egy kétéves. Hűűű, mondhatná ezt tudva akárki, ám a helyzet sava-borsa az, hogy nem mondta senki. S John, aki apja fiának lánya vértezetébe feszített, mint plázába a falusi jegyző, karddal a kezében éppen egy vízbékával vívott kemény csatát. A béka kezdte, hisz a méter magas bestia nagyon azon fáradozott, hogy a temetőbe hepciáskodjon, amit persze a bajnok messze nem engedhetett meg. Csúnya volt, már mint a szörnyeteg, aki nyelve öltögetésével akart erőfölényt szerezni. Hát nem jött össze, mivel John egy ravasz trükkel úgy vesén rúgta a lényt, hogy az száz lépést repült, majd egy villanyoszlopnak csapódva szépen kinyúlt. A férfi nagyot lélegzett, majd fegyverét köpenyében megtisztítva hüvelyébe helyezte, ezzel a délutánra való tekintettel lezártnak nyilvánította a napot. Így eshetett meg, hogy a bitang falények nyertek egy napot, ugyan is a hős a Vén Üstökös nevű csárda felé vette az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése