Furcsa volt az út és az este is Poo számára. Nem a hatalmas hegyek miatt, amit délibábnak hívnak, s még csak nem is a csattogó kutyában töltött különös éjszaka miatt. De akkor ki miatt? Ez szinte már matt volt a maga átlagos külsejével, ugyanis Poo, leánykérésre érkezett Branvon városába, dédapja unszolására. A furcsa érzés megmaradt, mint bitumenes hordó az est hajnalában, de mit lehetett tenni? A lányos ház tőle ötven lépésnyire, a reggel pedig legalább tizennégy órányira. El kell ismerni, hogy Poo karatés meg aztán Heper Nagyherceg régi cimborája, de lehetsz te hős a csatatéren és barátod a Mornaki bíboros, ha oda kell állni a csaj elébe haj-jaj, ott baj van. Bizony megtörténhet, hogy valaki tűzvarázsló létére ennyire bizonytalan. No nem azért mert túl ronda a leányka, s még az alkoholista após is belefért volna, de a kutya nem! Álljon már meg a világ, milyen csoda dolog ez?! Semmilyen. Poo eldöntötte, nem enged a huszonegyből, mert abból csak harminc lenne. Még a dédpapi sem éri meg, hogy a kutya ott legyen. S ahogy erre az elhatározásra jutott, teljesen világossá vált előtte minden, még a furcsa érzés is. Csak ekkor, és csak is ekkor indult meg benne valami, és azt nem lehetett visszatartani. Tehát még a gatyáját sem húzhatta le, megtörtént aminek kellet. Ám Poo semmit nem bánt meg, mivel immár tudta, nem kéri meg a fruska kezét. Sőt, a kék bögre is megmaradt, amit atyja mátkája fiának szánt, ki tudja milyen okból kifolyólag. Hát így eshetett meg, hogy a délceg ifjú lovát fordítva megindult haza, talán örökre feledve még Branvon városát is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése