Talán ott kezdhetném, ahol az egész abbamaradt, már mint hogy a falény kimúlt, a szépség meg tova libbent. Ez eddig még úgy ahogy rendjén is volna, ha John nem bámulta volna a csajt kétségbeesett szerelmes tekintettel. De mert lélegezni is alig tudott, akadt így némi idő hogy néhány részletet feltárjunk Fűven kacifántos geológiájáról. S itt jön mint éhes rozmár, az első és talán legizgalmasabb jelenség, még pedig hogy a folyók, patakok nem a tengerbe, hanem a forrásukat célozva meg sodródnak. Furcsa, de talán az ezer vagy még több feltevésből az egyik az, hogy Fűven valami úton-módon ferdén fekszik a térképen s ez az oka a vizek szabályellenes folyásának. Ám pont ezt e tézist döntötte meg a nagy utazó és felfedező Lord Robb Bob, aki életét szánva ennek a rejtélynek, fogta magát és körbe utazva a kontinenst halálos ágyán még elárulta, hogy Fűven túl végén is vissza irányba csörgedeznek a folyók meg ilyesmik.Szóval maradt a titok, és bár számos tudós kapart elő vérmesebbnél hajmeresztőbb elképzeléseket, az igazság az, hogy a tudós világ még mindig nem tudta minden kétséget kizárólag megmondani a biztost. Ahogy egy délvidéki falfirka tökéletesen idevágva ezt hirdeti: Ha lóval hálsz az még nem biztos hogy vele is ébredsz....Igen, lenne még mit mondani ,de mivel John végre megmozdulva, a döghöz lépve hármat annak lombos részébe rúgott, érdemesnek tűnik Johnra szegeznünk figyelmünk, ki tudja még lehet hogy valami fontosat is felfedezhet...vagy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése