2012. október 27., szombat

Az UFÓ, az első fejezet

Alap dolog, hogy Fűvenen nem volt nincs és nem lesz ufo. S ahogy a nagyherceg a sivatag homokjába fúródott ufót figyelte, kicsit elgondolkodott az élet nagy talányain. Nem aggódott, a macska amely ide vezette békésen üldögélt egy kaktusz árnyékában.
- Na jó... - kezdte Heper nagyúr két kísérője felé fordulva - most bemegyünk ebbe a valamibe, lehet találunk sebesülteket!  - döntött a tűző naptól verejtékező nemes úr.
- De uram és a macska? - kérdezte egy Gomez nevű nyomolvasó, beteges tekintetéből Heper semmi jót nem olvasott ki.
- Be kell mennünk, különben minek jöttünk volna ide?!  - ekkor a nagyúr valami belső oknál fogva szorosabban szorította félelmetes harci kalapácsát, mintha bizony  vámpírok leskelődnének rájuk a rozoga viskó belsejéből. Igen, egy rossz, talán öt éve épített házikó magasodott az ufótól délre, alig száz lépésnyire.
- Na gyerünk! - vezényelt a nagyherceg és elindult az ovális valami felé, ami minden bizonnyal csak is ufo lehetett. S ezt Heper honan tudhatta? Nos a szerkezet oldalára rá volt fekete festékkel mázolva hogy
Móni ufó, ami egyértelművé tette a jármű mi létét és ráadásul utalt  tulajdonosára is. Tehát a nagyúr elképzelése szerint a űrhajó belsejében egy gyönyörű nőt talál, aki pihegve várja megmentőjét. S mert Heper ízig-vérig lovagnak számított, két társával elindult a félig nyitott ajtó felé, ahonnét kísérteties fények szűrődtek volna ki, ha épp éjszaka lett volna. Szóval a fényt nem látták és mivel elindultak egy összeszokott csapat módjára az űrhajó belseje felé, senki nem láthatta ahogy a macska hirtelen vergődni kezdett mint egy maláriás béka. De ez csak egy dolog volt, hiszen ahogy beléptek a masinába kellemes hűvös csapta meg a behatolókat. Ridell kapitány aki szorosan Ura mögött lépdelt kardját lazán maga mellet tartva, alig érthetőn meg is jegyezte, nehogy tüdőgyulladást kapjunk, de mert az izgalom óriásinak számított, senki nem vette komolyan a kapitány bölcs megjegyzését. Egy folyóson lépdeltek ahol itt-ott pislogó lámpák szórták barnás fényüket.
- Félelmetes - nyögte Gomez legalább tízszer az ajkába harapva.
- Nyugi, ez csak egy ufó!  - kacsintott a nagyherceg, egyenest a folyosóról a legelső nyitott ajtón belépve egyáltalán nem aggodalmaskodott. Egy büfé helységbe keveredtek ahol mindenfelé csontok hevertek, mintha csak egy oroszlán barlangjába járnának.
- Jaj istenek! - vacogott Gomez rövid tör-kardját rémülten elejtve.
- Csak semmi pánik! - na ezt a hármasból senki sem mondta, igen csak pánikba estek. Gomez visitott és elrohant balra, Ridell kapitány jó katonaként urát figyelte, aki bár nem ijedt meg a láthatatlanságban rejtőző szövegelőtől, de azért jelezte a kapitánynak indulás vissza, a nyilvánvaló túlerővel hiábavalóság lenne szembeszállni.
Óvatosan hátráltak, s mivel a hajóban bujkáló idegen nem mert megnyilvánulni, gond nélkül kikeveredtek a félelmetes ufóból. Kint még mindig meleg volt, a nap tizennégy-óránál állva csak hőséget ígért még hosszú-hosszú ideig.
- Uram, Gomez eltűnt - állapította meg a kapitány a viszonylag nyilvánvalót.
- Ostoba volt, lehet már zabálják is a ufóba rejtőzködő szörnyetegek - mondta szomorúan a nagyherceg, tudta már úgy sem tehetnek semmit az amúgy egyáltalán nem szimpatikus nyomolvasóért.
-Akkor most mi legyen? - aggodalmaskodott a katona, csak egy gondolat foglalkoztatta, de az annyira hogy még felfogni sem nagyon tudta.
- Felgyújtsuk e kócerájt!  - zengte Heper, már el is döntve, hogy a faházat bontva elégeti az egész ufót, mert nyilvánvaló volt a bent bujkáló bestiák ha ki jönnek, akár egész Fűvent elpusztíthatják, ezt meg ugye senki sem akarhatta. Így a két férfi a meleggel nem törődve neki esve a háznak, bontani kezdték. A deszkákat, gerendákat ahogy egyre gyűltek a ufó köré hordták, hogy este hétre a terv beteljesülve maga Heper gyújtsa meg a gigászi máglyát, mely alatt ott rejtőzött az idegen űrjármű.
A tűz nem viccelt, egyre nagyobb lángokkal nyaldosva a fémszerkezetet elkezdte felemészteni a furcsa masinát. A terv biztosnak tünt, bevált, mert bentről szenvedő visítások szűrődtek ki igen csak borzalmassá téve az éjszakát. S csak ekkor tűnt fel hogy nincs meg a macska...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése