- Hümm - mélázott a tűzvarázsló, nagyon nem tudva elképzelni, hogy ez a gyűrött ki tudja hány kézen átjárt füzet megér hetven aranyat. A férfi aki Oscarnak mondta magát váltig állította, hogy a füzet az elveszett manusz naplója aki pedig köztudott vagy nyolcszáz esztendeje elveszett Fűven gyéren lakott északi részén. Persze ez még nem olyan nagy dolog, hiszen Fűven szerte percenként több száz ember tűnik el nyomtalanul még a cipőjüket sem találva meg soha. Ám Oscar ez a tagbaszakadt izgő-mozgó tekintetű, tetoválásoktól rondított csávó viszont azt állította, hogy annak a manusznak a naplóját mutogatja, aki egyes feltételezések szerint egy fekete lyukon át távozva átkerült egy multiuniverzumba. Poo is tudta, hogy ez nagy dolog, már csak azért is mert ha átkerült akkor vissza is kerülhet. Micsoda látványosság lenne, ahogy egy majd ezer éves fazon közli a világgal, hogy van élet Fűvenen túl is. Egyértelmű hogy van, de a lyukon áttörténő átkelést még Watt mester is megkérdőjelezné, hisz ez megcáfolná a gravitáció ötödik törvényét. Tehát Poo gondolkodott, a pasas pedig sört szürcsölt közben nyilván az aranyra sóvárogva.
- Tegyük fel hogy a napló valódi... - kezdte a varázsló, belátva, hogy egyszer úgy is meg kell szólalnia, mivel Oscar bizonyosan nem vár rá öröké.
- De mi van akkor, ha csak tíz aranyam van?! - firtatta Poo, ezt a ravasz húzást még Heper nagyhercegtől tanulta mikor majd két évet szolgált a legendás nagyúr palotájában.
- Úgy érted tíz arany??? - hüledezett a debella fickó, szinte már attól lehetett tartani agyvérzést kap így kora délután, ami senkinek sem lenne annyira hasznos mint a varázslónak, már csak azért is mert akkor ingyen a füzet tulajdonosává válhatna, egy ősi Fűveni szokás alapján. De a szerencse nem következett be, csupán a sör fogyasztása maradt annyiban.
- Te most viccelsz? - próbálkozót Oscar egyáltalán nem értvén a varázsló ilyen nevetséges árajánlatát.
- Sajnos nem, gondold végig kinek kellene egy valószínűleg rég halott fazon naplója?! - érvelt Poo továbbra is ragaszkodva a tíz aranyhoz, már csak azért is mert nem bőkezűségéről lévén híres, nem kívánta lerombolni a róla alkotott képet. Meg aztán összesen tizenöt arany volt nála, amitől nem kívánt oly könnyen búcsút venni.
- Na jó, de akkor most fizetsz! - döngölt a jobb üzletben reménykedő, innentől megfogadva, hogy soha többé nem üzletel mágiahasználóval.
- Rendben! - ezzel a varázsló állva szavát leszámolta a repedezett asztallapra a kialkudott összeget, és most ő kortyolt immár elégedetten a saját sörébe, az üzlet megköttetett.
- Isten veled mágus - böfögte Oscar majd sírástól küszködve, s hogy Poo ne láthassa a csalódás könnyeit, felállt és döngő léptekkel távozott az ivóból.
- Ez jó sikerült! - vigyorodott el a tűzvarázsló és mohón a naplóért nyúlt, egyből a közepén nyitotta ki, kíváncsian az írásra tekintett. Döbbenet volt, Poo azt sem tudta mi tévő legyen, mert ha ez az elveszett manusz naplója, akkor az a félkegyelmű fazon meg is érdemli hogy elveszett. Hát igen, táblázatok és rúnák helyett ugyanis a nyomorult kockás füzet nem rejtett egyebet mint különböző tájegységek ételkülönlegességeit, messze nem volt szó a fekete lyukon való átkelésről és egyáltalán, ételleírásokon kívül semmi nem szerepelt a füzetbe. - Az isteneket, mi vagyok én, szakács!!! - ordította volna a mágus, ám mert nem volt egyedül a kocsmában csak szépen halkan suttogta káromlásait, amiből bőven jutott a nyolcszáz esztendeje eltűnt manusznak és a Poo-t átverő (?) Oscarnak is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése