De1vinni De Cordova Lovag Legendája

Nem tudni hogyan és még azt sem, hogy miként került egy rém az Öreg város kellős közepére. Persze születtek volna teóriák akár hetven is, ám a vándor trubadúr, aki csak úgy bekeveredett e ősi háztömbök közé mindezt meghiúsította azzal, hogy megölte a rémet. Na jó megölte, ez így nem volt teljesen helyénvaló, ugyanis az esemény egészen pontosan nem úgy történt. Na itt értünk el oda, hogy érdemes az egész históriát az elejétől nyomon követni. A követés nem lett volna nehéz, ha a lovag és szürke hátasa a Béka nevet viselő ló nem aszfalt úton lépdeltek volna. De aszfalt volt, hisz az öreg várost, mint Fűven szerte annyi mindent egy régebbi civilizáció alkotta. Hát igen, réginek régi lehetett, mert a hatalmas toronyházak málló vakolatai szinte teljes egészében beterítették a széles sugárutat, amit egy tábla jól olvashatón Meggygomba útnak titulált. Ez sokat ugyan nem mondott a derék fegyver és lant forgatónak, ám azt mégis csak elárulta, hogy bizony az ősök is használtak utcaneveket. De'vinni a korosodó, sok csatát megénekelt lovag ezt úgy értelmezte, hogy valószínűleg egy most élő család sarja (nyilván fene nagy varázsló) visszament az időbe és még a lakatlan világot szépen benépesítette. Az meg, hogy lett valami tragédia nyilván egy üstökös nem túl barátságos tevékenységének volt köszönhető. De ez csak a trubadúr saját véleménye volt, Béka a nemes paripa ugyanis egészen más véleményen volt. Ám e lószerű gondolatmenetet kevés ember értené meg, így nem valószínű, hogy komolyan kellenék venni. Az meg, hogy a nem igazán népszerű lovag épp az Öreg városba keveredett, csak annyi volt az oka, hogy De'vinni De Cordova szó szerint eltévedett. Eset az már meg talán mindenkivel, így a cifra huszárruhába parádézó lovag nem is igazán aggódott. Na jó, hallott már az Öreg városról, tudta, hogy rég elhagyott és az idő vasfoga egyszer teljesen elfogja pusztítani. Viszont tény, ahogy végig poroszkált az utcákon, tereken, ahol a gaz előszeretettel terjeszkedett el kellet ismernie, bizony ez a város még sokáig állni fog, ha lakják ha nem. S ekkor jött a képbe a szörny, a rém, a borzalmak borzalma, pont egy útkereszteződés mértani közepén. Hát a lovag nem ijedt meg, végül is lovag volt. A bestiát nézte ami akkora lehetett, mint egy istálló és kb olyan büdös is. Rémes volt ez nem vitás, mert még a harci paripa is furcsán prüszkölni kezdett, ami nem sok jót jelentett.
- Ki vagy te szörny!  - szólította meg a hatalmas jószágot De'vinni De Cordova kardját a biztonság kedvéért nyugodt mozdulattal, villámgyorsan előrántotta. - A reszelős rém!  - válaszolta minden várakozást felülmúlón a RESZELŐS RÉM. "hopp" gondolta a trubadúr, mindenre számítva, csak pont erre nem. - És minek vagy itt?! -  firtatta a deresedő szakállú, egykor fiatal és csinos férfi, akinek két unokája is lehetett volna, igaz volt hét szép lánya.
- És te???  - kontrázót a leginkább egy lidérces álomhoz hasonlító iszonyat.
- Semmi közöd hozzá!  - emelte fel hangját a lovag, jelezve egyáltalán nem némult meg még egy ilyen borzalom láttán sem. De ekkor két dolog is történt, először is a fránya szörnyeteg toporzékolva elbömbölte magát, a második a trubadúr által stabilnak ítélt épületek egyike hipp-hopp összedőlt. A robaj akkorra volt, hogy azt leírni sem lehet és még Béka is óvatosan behúzta fülét-farkát. A lovag is kicsit megijedt, mert ez volt az amire szintén egyáltalán nem számított. A rém is összerezzent, ez nyilvánvaló volt, még a kocka szemeit is hunyorgatta. De hogy a történet még kacifántosabb legyen, mire elhalt a robaj és a por is kicsit oszlani kezdett, egy izé szerű valami jelent meg, kb. mindenkitől balra és valami oknál fogva egyszerűen agyonütötte a borzalmas szörnyeteget, hogy aztán ahogy megjelent úgy távozzon is. Na ez volt a furcsa szituáció, oly annyira, hogy a lovag még levegőt sem tudva venni, néhány szenvedésekkel teli percet követőn vagy holtan de ájultan mindenképp lebukfencezett lováról és vagy meghalt vagy eszméletét veszítve mozdulatlanul az immár csendes utca hideg kövén hevert, mozdulni igazából nem mozdulva.