Előszó: kezdhetnénk úgy is, ám inkább így kezdjük. Fűven hősei valahogy nem voltak elérhetők. Ennek lehetett logikus oka is, például a földrész bajnokai szabin, lovin vagy egyéb helyen voltak. A kalendáriumokba az itt leírt történet a "Hülye kísértet eseteként" került be, miközben megeshet a hősök a TUTAJ segítségével ép egy másik dimenziót, esetleg a Marsot mentették meg a borzalmaktól. Bár ez utólag teljesen mindegy, tehát száztizenegy...
Matt testvér egy elgondolkodtató könyvet akasztott le a könyvtartó fogasról, mikor valaki kopogott szekrényes hajléka acélajtaján.
Kopp-kopp. Tízszer is elhangzott a kopogás, mikor A szexualitásban soha nem használt pozitúrák című nagyreményű, kimondottan szerzeteseknek szánt olvasmányból végül felfigyelt.
- Ki az? - tudákolta az alig hatvan év körüli vékony szerzetes, és mert valamely erre tévedt hitbéli testvérére gondolt, ismételten megkérdezte: -Ki az? De nem jött válasz., ezért Matt kelletlenül felállt, a könyvet gondosan az olvasóasztalon heverő újságok alá rejtette és immár harmadszorra is feltette a klasszikus kérdést.
- Ki az? - a hangjába ekkor már volt némi gyanakvás, jól tudta vannak alattomos, mindenre elszánt dinoszauruszok is, akik kopogással csalják ki éjnek évadján a békés áldozatokat, hogy szó nélkül megkajálják a szerencsétlent. Mivel a békés tekintetű szerzetes, hallott ilyen rémisztő történeteket, esze ágában sem volt ajtót nyitni, helyette, most már negyedszer is feltette a a nagy kérdést "ki az?", szokás szerint erre sem jött válasz, helyette feltárult az ajtó és egy alig látható, nyilván gonosz szellem settenkedett be a helyiségbe.
Meglepődött a jámbor szerzetes, mert gondolt ő ufókra, vámpírokra, sőt még egy rozsdás markológépre is, ám szellemre semmikép. Hogy is gondolhatta volna egyszerű elméje, hogy még egy hitébe szilárd embert is megkísérthet egy kísértet.
- Mit akarsz csúnya démon?! - dobot egy páratlan cipőt a jelenés felé a derék szerzetes, s közben nagyon remélte, hogy mint ahogy Fűvenen lenni szokott, a baj közepén megjelenik valamely bámulatos hős, vagy szent, bár ez utóbbiak gyakorisága nem gyakori, de mégis jön valaki, talán egy démonűző aki segít. Matt tehát bizakodott, mikor a homályos izé egyszerűen felröhögött.
Ó bár csak ne hallotta volna e borzalmas gurgulázást, nyihogást, és ki tudja mily istentelen hahotát, de mert csak részben volt süket, volt szerencsétlensége hallani. S mivel továbbra sem jelent meg senki, hogy megmentse az eddig bátran, remegő lábakkal helytálló Matt testvért, a férfi összeszedte maradék bátorságát és az egyik szent könyvbe olvasott nagyszerű trükkel próbálkozott.
- Fogadjunk nem tudsz előttem megjelenni! - zengte fölényes hangon Matt, miközben baljába egy csőkulcsot csúsztatott.
Mit adnak az istenek, a szellem nem volt rest, materializált a szerzetes előtt, aki teljes erejéből lecsapott a kísértetre... Itt most kár részletezni a törő csont hangját, a jajgató szellem borzalmas hangját, ami még a nevetésétől is csúnyábbra sikeredett, szóval legyen elég a történethez, hogy Matt testvér rendesem agyonütötte a csúf túlvilági démont nagy dicsőséget szerezve rendjének és saját magának.
Zárszó: csak mert sokan nem tudják, a szellemek rafinált jószágok, és nagy diadal, diadalmaskodni felettük. Hogyan volt mégis képes győzi a jámbor és békeszerető szerzetes?
A válasz egyszerű, Fűven egyik alaptörvénye, ha sikerül rávenni a túlvilági lidérceket, hogy öltsenek testet, akkor semmivel sem érnek többet mint egy papírbéka. Tehát könnyedén ki lehet nyírni őket. S Matt ezt a lehetőséget játszotta ki. Nagy tettének eredménye, hogy miután egy hordó a fejére esett és meghalt egy közteret neveztek el róla. Igaz, ez már nem örvendezteti a szerzetest, de a szellemeket annál inkább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése