A Libafejű

...a libafejű lény veszettül iszkolt a Rothadt-erdő kegyetlen szagú fái között, olykor persze elmebeteg madár módjára nagyot rikkantott, ami csak megkönnyítette Heper dolgát, ugyanis ő kívánta befogni a rohadtul ritka jószágot a szintén rohadtul ammónia bűzös erdőbe.
Heper, a neves kalandor nem volt állatkínzó és még állatbarát barátja sem, ám tudta ha befogja a három lábán őrülten nyargaló krokodil szerű állatot, nagy dicsőségben részesülhet a Fűveni Állattudományi Egyetem rektori tanácsától. Igaz, a nagyhercegnek volt egy olyan gyanúja, hogy a kutya méretű jószágot biztos hogy mumifikálják. De ha az ember minden feltevését véresen komolyan venné, bizony még mindig homokóra alakúnak képzelnék a világot Fűven bölcs lakói, akik akkor nem is lennének bölcsek.
S miközben a férfi igyekezett beérni a sárga bundás állatot, ami nyilván egy tojó lehetett, nagyon jól tudta, hogy a Libafejű lénynek nincs semmi köze a Föld nevű dimenzióban létező kacsafejű emlőshöz. Ezt azért is érdemes hangsúlyozni, mert a két állatfaj nem egy, ami újabb bizonyítéka, hogy minden világok legősibbike, MI-Világa és azon belül is Fűven káprázatos kontinense. Viszont mert a jószág, átugrott egy piszkeszerű bokrot és Hepernek ügyesen ki kellet kerülnie, a gondolatfolyam megszakadt és csak egy kakukk madár kakukkolása hallatszott a rohanást törő csendbe.
- Misi!!! - üvöltött fel egy kalóz és a nagyherceg elé szökellt, egy görbe husánggal hadonászva. Heper aki cseppet sem lepődött meg egy jól irányzott tenyérmozdulattal felpofozta  a szakállas alakot és már száguldott is az állat nyomába miközben egy bumerángot halászott elő kabátja mélyéből.
A kalóz fájdalmasan eldőlt a jószág pedig megtorpanva szembe fordult az őt üldöző férfival. Hát nagy hibát követett el, mert a nagyherceg nem tudva leállítani lendületét, egyszerűen átgázolt a valószínűleg sarokba szorult állaton, és szomorú tény, úgy rendesen kitaposta az állat által lenyelt kis ködmönt, furcsa szalonna színű lé kíséretében.
Döbbenetes volt minden, Heper egy fának támaszkodva nyeldeste a bűzlő levegőt, a kalóz rettegve egy odúba vetődött be, remegve imádkozva, hogy változzon pókká, hogy ne vegye észre a pofozkodós ember. A libafejű viszont kezdett elpárologni, mert sajnos ezt Heper sem tudta, ha egy libafejű lény kiöklendez egy ködmönt, bizony egyszerű levegővé válik. A hős csak legyintett, nem volt szívügye ez a hajsza, és tulajdonképpen rájött miből is születik a ködmön, mert most igazolódott, nem a ruhakészítők találmánya e kedves ruhadarab.
Persze ez azt jelentette, hogy a szabók titokban az erdőt járják és öklendezésre késztetik a szerencsétlen libafejűeket, brutális kétségtelen, s Hepernek már nem is volt kedve ködmönt vásárolni. S mert annyira büdös volt az erdőben, elhatározta felhagy a libafejű vadászatával, helyette inkább megment egy rászoruló szerencsétlent egy dühöngő templomos lovagtól, mert ugye a hősöknek nincs pihenőnapjuk...

Na ez nem a Libafejű...

...a kalóz még mindig a rejtekhelyén kuporgott, jól emlékezve az elpárolgott csúf egy jószágra és a verekedő idegenre, aki mintha hasonlítót volna Fűven egy grandiózus hőséhez, és ugye a hősök nem szeretik a bűnözőket. Na ebben nem tévedett a fekete öltözékű tengeri bandita, ám miközben Heper már rég kifelé tartott az erdőből, addig a kalóz még mindig az odúba rettegett. De szerencsére nem sokáig, mert egy jóságos isten meghallgatva rimánkodását, egy csettintéssel pókká változtatta...